A király és a farkas

A király és a farkas.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gőgös, akaratos király. Egyik délután elment a katonáival vadászni a közeli erdőbe. Mentek mendegéltek ,majd egyszer csak észre vettek egy farkast, akit le akarták lőni, de a farkas észrevette ,hogy bántani akarják őt. Elakart menekülni de a király utána eredt. A király addig keresgélte a farkast míg egy sűrű erdő közepére nem ért. A sűrű fák miatt szemelől vesztette a farkast, elindult visszafelé a birodalomhoz. Azonban nem emlékezett merről jött, ezért eltévedt. A király szeme már ekkor kopogott az éhségtől és álmos is volt. Mit is tehetett volna király? Lepihent egy fának a tövébe és elaludt. A király már mélyen aludt ,amikor egy hatalmas zörgésre ébredt fel. Meglátta, hogy a bokorban van valaki, oda szólt ,hogy : - Ki az?

Majd így szólt a bokorból a farkas: -Én vagyok az a farkas akit leakartál lőni. Látom, hogy eltévedtél.

A király tüstént kérdezte: -Mit akarsz tőlem te farkas? 

Válaszolt a farkas:-Hiába bántani akartál, segítek rajtad.

A király makacsan így szólt :-Egyedül is kitudok találni ebből az erdőből ,nem kell a segítséged! Különben is miért segítenél rajtam, amikor le akartalak lőni? 

A farkas így szólt: - Azért, mert nem vagyok olyan rossz és gondosz, mint amilyennek te gondolsz, nagyobb bennem a szeretet mint az egész birodalmad! 

A király hatalmas kacagásba kezdett, majd válaszolt :-Attól semmi sem nagyobb. 

Válaszolt a farkas: - Királyom bízz bennem ,higyjél nekem! Gyere utánam! 

A király nem tudott mit tenni és elindult a farkas után. Mendegéltek a sötét erdőben ,egyszer csak egy kis házikóhoz értek .

Kérdezi a király: -Hova vezettél te farkas? Kié ez a házikó? Tudtam, hogy nem hihetek neked! 

A farkas elmosolyodott és így szólt: 

-Ez az én házikóm, útban esik a palotád felé ,gondoltam éhes vagy, én vendégül látlak! 

A király elszégyelte magát amiatt, hogy így beszélt a farkassal. De nem szólt semmit. Bementek a házikóba , a farkas és a király vígan falatozgattak amikor megszólalt a farkas :-Most már ideje indulnunk királyom! 

A király bólintott és elindultak a birodalmához. A királynak már ismerős lett a hely, de ő csak ment tovább a farkas után. Amikor oda érték a birodalmához, a király megköszönte a vendéglátást és a segítséget, hisz a farkas nélkül még most is az erdő közepén volna.  Rájott, hogy a farkas nem is olyan gonosz és rossz mint amilyennek ő azt gondolta, rájött, hogy senkit sem szabad elsőre megitélni. Gőgösségét félretéve, ettől fogva a király minden nap hálája jeléül meghívta a farkast vacsorára. Jó barátságot kötöttek egymás között.  Attól kezdve végig békességben éltek és a világban meg szárnyalt a hír , a szeretetükről!

Mese írói: Herczeg Nóra, Gyenes Gréta, Agócs Dominika