A kis csacsi neve(36.) - Eszti-mami meséje

A kis csacsi neve(36.) - Eszti-mami meséje.

   Most, hogy Lali megszerezte a répát a veszélyes baromfiudvarból, elindultak megkeresni a kis csacsit. Természetesen Pötyi ott volt a nyomukban, apró röfögéssel kísérve a gyerekeket. A gyerekek sétáltak, de ehhez a kis malacnak  igencsak kocognia kellett, hogy ne maradjon le. Végül megtalálták Lujzát az udvaron, de a kicsinye nem volt sehol. Lali oda tartott az orra elé egy nagy répát, és bízott benne, hogy el tudja csalni a góré mellé. De Lujza kivette Lali kezéből a répát, aztán lecövekelve harsogva megette. Lali megsimogatta a szamár fejét.

- Csak ne lennél olyan csökönyös! - mondta kicsit korholva a nagy fülű állatot.

- Lali! Zsuzsi!  Gyertek! - intett Lili. - Itt van! - mutatott az egyik bokor mellé. A gyerekek szinte lábujjhegyen közelítették meg az alvó kis csacsit. Leguggoltak mellé, és mindhárman oda tartottak egy répát az orrához. A kis csacsi szuszogott, aztán kicsit megmozdult az orra. Majd kinyílt a szeme, és a répa felé csücsörített a szájával. Majd meglátta az orra előtt guggoló gyerekeket. Álmosan feltápászkodott, és az anyukája mellé ballagott, fittyet hányva a répára, és a kis közönségére. A gyerekek kicsit csalódottan vették tudomásul a kudarcot, de nem adták fel. Utána settenkedtek, és nagyon lassú mozdulattal újra az orra elé nyújtották a csacsi csemegét. De a kis csacsi kihátrált a répák elől. Arrébb lépegetett, aztán ugrott néhány bokrosat. Végül vissza ment Lujza másik oldalára. Mintha csak direkt bosszantotta volna a gyerekeket a makacsságával.

- Még egy ilyen makacs csacsit nem láttam! - kiáltott fel bosszankodva Lili. - Tetszik neki a répa, de nem fogadja el tőlünk. Na mindegy! Letették a kosarat, aztán elmentek Pajkos istállójába, megnézni a kis cicákat. A jászol alatti szalma fészekben, már állt a bál. A cicák szemei kinyíltak, és egymás hegyén hátán birkóztak, játszottak. Ez egyik kis cica a másik farkincáját akarta levadászni, de folyton kicsúszott a mancsai közül. Nagyon viccesek voltak.

- Hagyjuk még őket! - javasolta Lili. - Nehogy megint elköltözzenek! Ahogy kifelé tartottak az istállóból, látják ám, hogy a kis csacsi kivett egy répát a kosárból, és szépen megette.

- Szóval tényleg szereti, csak tőlünk nem fogadja el! Na megállj csak! - fenyegette meg szeretettel Zsuzsi. A gyerekek kitaláltak valamit.

- Lali! Keress egy hosszú botot! Mi meg Lilivel keresünk madzagot. - mondta Zsuzsi, és felvette a répás kosarat a földről. - A lombházban találkozunk! Lali, nyomában a kis malaccal elindult hosszú botot keresni. Nézte a bokrok alját, az udvart is keresztül kasul bejárta.

- Mit keresel? - állt meg Papi mellette.

- Van egy tervünk, és ahhoz keresek egy hosszú botot.

- Na várj csak! - intett Papi Lalinak. Majd bement a kamrába. Egy kis csörömpölés után megjelent egy seprűnyéllel.

- Ez jó lesz? - kérdezte. Lali nézegette.

- Elég hosszúnak tűnik, szerintem ez nagyon jó lesz! Köszi! - és már futott is a lányokhoz. A kismalac meg utána. Fenn a lányok már kiválasztottak egy hosszabb répát, rákötötték derékon a zsinórt, a zsinór másik végét pedig a botra erősítették.

- Nézzük jó erős-e?! - állt fel vele Lili.

És a botot fogva kilógatta a répát a korláton túl, mintha pecázna. Kicsit megrángatta. A répa a helyén maradt, a próba sikeres volt. Akkor most még azt kellene kitalálnunk, hogy mi legyen a csacsi neve? Mindenki mondjon egy nevet!

- Én azt javaslom, hogy legyen Makacs. - mondta Zsuzsi.

- Egyet értek Zsuzsival! Legyen Makacs! - helyeselt Lali.

- Mivel még nem láttam makacsabb jószágot, én is Makacsra szavazok. - mondta Lili. - Akkor most menjünk, nézzük meg, hogy beválik-e a tervünk.

Ui: A köv. rész: A “kis csacsi és a répa” (37.)