A kis csillag

A kis csillag.

Hol volt, hol nem volt, még a Naprendszeren is túl, volt az égen egy csillag. Az a csillag olyan fényesen ragyogott, hogy olyant nem látott soha senki.

Egy napon azonban valami különös dolog történt a mi kis csillagunkkal. Ettől a naptól kezdve már egyáltalán nem fénylett, nem ragyogott. Nagyon szomorkodott is emiatt. Persze, hogy szomorkodott, hogy is ne szomorkodott volna, mikor mindenki csak őt gúnyolta újra és újra.

Elhatározta, hogy megkérdezi a Napot, hogy mit is tegyen. Hátha ő tudja, hogy mitől lehet ezt a szerencsétlenséget megszűntetni. Jó döntés volt, hiszen a Nap azt mondta, hogy minél hamarabb keresse meg a Szuter nevezetű bolygót ez ügyben, mert az minden bizonnyal fog majd segíteni neki.

A kis csillag el is ment, hogy megkeresse ezt a titokzatos valakit. Amikor végre megtalálta, azt mondta neki válaszul:

– Jaj, kis csillag, sajnos elkaptál egy nagyon csúnya csillag-átkot. De ne aggódj, ki lehet ebből gyógyulni. Ezt ugyanis akkor lehet megtörni, hogyha eléred azt, hogy egy csillag szeressen téged. Akkor ismét úgy fogsz ragyogni, akár egy csillag.

A csillag megkönnyebbült, mert legalább tudta, hogy mi a baj oka. Így, hogy már tudta, hogy mi a baj, a mi kis csillagunk megnyugodott, a többiek egyre jobban kezdték őt elfogadni. Már nem csúfolták, nem mutogattak rá. Ahogy teltek a napok, a csillag egyre nyugodtabb és nyugodtabb lett. Ezzel pedig önmaga tudott lenni, majd egyik napon aztán megtört az átok is. Egy távoli csillag ugyanis megszerette őt.

A kis csillag ettől a naptól kezdve továbbra is ragyog, ott van fent az égen, és segít mindenkin, aki néha elcsügged. Hogyha szomorú lennél, és úgy érzed, hogy nem olyan vagy, mint eddig, akkor csak nézz fel az égre, keresd meg ezt a csillagot, nézd meg, hogyan ragyog, és ez segíteni fog neked is!⭐⭐