A kis madár aki pitypangnak képzelte magát - Eszti-mami meséje

A kis madár aki pitypangnak képzelte magát - Eszti-mami meséje.

Volt egyszer egy csuda aranyos kis madárfészek. Ebben a csuda aranyos kis madárfészekben lakott egy cuki kis madár család. Az anyuka madár és az apuka madár nem győzte hordozni az eledelt a madárfiókáknak. Hoztak legyet, szúnyogot, kukacot. A fiókák cseperedtek, növekedtek, de az egyik különösen furcsa volt...

Azt gondolta magáról, hogy ő egy pitypang...Folyton azt mondta:

 - Fújd el kérlek a bóbitámat!

A testvérei csak néztek rá, és azt mondták:

 - Mi nem tudunk fújni, csak csipogni, te meg nem is vagy pitypang! Még bóbitád sincs!

De a kis madár érezte, hogy van bóbitája. Különösen akkor, mikor a szél felélénkült, és megborzolta a három szál tollacskáját, a feje tetején. Ő igen is érezte, hogy van bóbitája. Tovább növekedtek, cseperedtek,és eljött az ideje, hogy kirepüljenek a fészekből. De a kis bóbitásnak sehogy sem sikerült. Akárhogy próbálták a szülei kicsalogatni a fészekből, nem sikerült..A testvérkéi már ott röpködtek, de a kis bóbitás csak gubbasztott a a fészek szélén, de nem repült ki . Nem mert. Hanem egyszer arra repült egy jóképű fiú madárka. Ezt hallotta a fészekből dünnyögni:

 - Senki nem hiszi el, hogy én pitypang vagyok...és a bóbitámat sem akarja senki elfújni! Akkor én meg nem fogok repülni! - morcoskodott, pukkadozott a a kismadár. A fiú madárka nem hitt a fülének...Közelebb repült, körbe-körbe röpködte a duzzogó kismadarat. Ettől aztán olyan szelet csapkodott a szárnyacskájával,hogy a pukkadozó kismadár bóbitáját majdnem elfújta a feje búbjáról...

 - Nahát! Milyen szép fiú madárka! És milyen ügyesen repül! És milyen szelet csap! Majdnem elrepült a bóbitám! - gondolta magában a kis bóbitás. Már egyáltalán nem pukkadozott, hanem szeretett volna vele szárnyalni. Elkezdte mozgatni a a szárnyacskáit föl-le, föl-le... Aztán egyszer csak csodák csodájára felemelkedett a fészekből, és a szép fiú madárral röpködött a levegőben. Nagy volt a szerelem a két madárka között, lett egy közös kis fészkük is, és születtek fiókáik is. Az egyik neve Pittyi, a másik neve Pongi, a harmadié pedig Kócoska lett. Most is boldogan szundikálnak a kedves kis puha fészekben.