Borongós Január

Borongós Január.

   Borongós Január párás ködös köpenyével igyekezett beborítani a tájat. Vigyázott, hogy egy zsebkendőnyi terület se maradjon ki. Mint egy tyúkanyó, szürke toll takarójával rejtegette birodalmát. A birodalom, mélyen hallgatott. A fák ágai mozdulatlanul meredeztek, és már arra sem emlékeztek, milyen volt mikor leveleket suhogtatott rajtuk a szél. Eszükbesem jutott milyen az, amikor kisebb nagyobb madarak guggoltak a lombkoronájuk közt az apró fészkeiken. Nem emlékeztek, hogy milyen kellemes, mikor a nap sugarai végig simítják görcsös karjaikat, belül bizseregve elindul az élet, és gyengéden bontakoznak rügyek, virágok, friss hajtások, elzsibbadt ágaikon. Most, hallgatott a természet háza. Üresen kongott szürkén, magányosan. Csak ritkán fordult elő, hogy ünneplőbe öltözött. Ilyenkor a szürke, hótól duzzadozó égből lassan, szállingózva érkeztek ruháik pihéi. A sok pihéből csodálatos, szikrázó, hófehér ruha varródott az éjszaka leple alatt. Reggelre csodálkozva nézték a fák és bokrok a saját és társaik ünneplőbe öltözött habos babos hópamacsos öltözéküket. Mintha az egész táj jégkristály bálba lenne hivatalos. A hó takaró, még csendesebbé tette a tájat. Elnyelte a zajokat, a kellemetlen hangokat. Nem engedve, hogy bármi is elrontsa ezt a meghitt, ünnepi hangulatot. Felkapcsolta a szikrázó pihék fényét, amitől az éjszakák koromsötétsége megszűnt, és látható volt a gyönyörű, fehéren csillámló lankás puha takaróval borított táj még éjjel is. De Január fukar volt az ünneppel. Borongós kedvében langyos fuvallatot futtatott végig a tájon. A gyönyörű hófehér báli ruhák cseppenként tűntek el a fák, bokrok ágairól, és a földekről. A sáros, szürke, ködpárás látvány jól tükrözte Január kedvét. A rövid nappalok alatt, nem sok idejük volt a kismadaraknak, erdei, és mezei állatoknak az élelemszerzésre. Fázósan, éhesen várták, hogy Január szabadságra menjen, és végre megérkezzen Kecsegtető Február.