Az edző

Az edző.

Ugri Béka már kis korában is nagyon szeretett ugrabugrálni, mozogni. Mindig hősködött, hogy milyen magasra, és milyen messzire tud elpattanni. Sokat tornázott, és ahogy felnőtt, továbbra is mindennap edzett. Aztán fejébe vette, hogy ő bizony megtornáztatja a mező lakóit. Találkozott a siklóval.

- Gyere el a torna órára! Hívd el a barátaidat is! - szólt még a teknősnek, a gyíknak, a bíbicnek, a póknak, a katicabogárnak. El is jöttek mind, és kíváncsian várták a gyakorlatokat.

- Először is bemelegítünk! - hangzott az utasítás. - Guggolás le, felállás! 1-2! 1-2! -  Ugri Béka csodálkozva nézett szét…

- Hát senki nem csinálja?

- Én csinálom! - felelte a bíbic. - De ahogy leguggoltam, véletlenül tojtam egy tojást. Most ki kell keltenem! Nem tudok tovább tornázni. - mondta a madár mama.

- Hát te, sikló?

- Én nem tudom hogyan guggoljak. A hasam így is a földet súrolja. Ha felállok, akkor is a földet súrolja…- panaszolta a sikló.

- Akkor te füttyentsél amikor le-föl guggolunk! - utasította Ugri.

- Jó. - mondta a kígyó. Majd ezt lehetett hallani.

- Szíí-szíí…

- Nahát! - mondta felháborodva a Béka. Ez nem füttyentés, hanem sziszegés! Több sem kellett, a bíbic is, meg a kígyó is hazament.

- Akkor most bukfencezzünk! - tornázott tovább az edző. Nagyon próbálkozott a teknős, de az ő bukfencének az lett az eredménye, hogy a teknőjében ringatózott. A lábai felfelé kalimpál-óztak, és sehogyan sem sikerült vissza fordulnia.

- Akkor gyík, te jössz! Karkörzés jobbra, balra! - fordult Ugri a gyíkhoz. De a gyík csak a nyelvét tudta nyújtogatni… Hol egy legyet kapott el, hol egy szúnyogot.

- De jó ez az edzés! - mondta. - Közben még meg is vacsorázok! Nahát a Béka edzőnek hamar elfogyott a türelme.

- Még egy ilyen béna társaságot! Nem lesz belőletek soha ilyen ügyes tornász mint én vagyok! És ő is haza ment.

  Szegény teknős azóta is ott billeg, ha azóta valaki vissza nem fordította…Itt a vége, fuss el véle!