Kép forrása: Saját
A KIS SÜNI.
A víz és csend az úr
Nincs madárdal sehol
Hömpölyög a víz
Megáradt a folyó.
Nem fért a medrébe
Mindent elsodort
Sírnak a kidőlt fák
Menekülnek az állatok.
Állok tétován, némán,
Élhagyottan, árván.
Szinte sírt a nagy csend,
Belesajdult a szívem.
Búcsuzóul mégegyszer
Vissza-vissza nézek.
Remélem megnyugszik
Időben a lelkem.
Mintha egy kis hullám
Érintene partot
Alig mozdult már,
Egy kis sün felém tartott.
Annyira fáradt volt,
Hogy már alig bírta
Kiúszott a vízből
Kissé felém tartva.
Megöleltem volna,
Segítenék rajta.
Millió tüskéje
A kezemet marta.
Elindult hát a kis sün
Merre a családja.
Istenverés ez, büntetés,
Vagy a sors megírta.
Vajon miért van ennyi
Szörnyű nagy fájdalom?
Miért súlyt embert a sors?
Miért súlyt állatot?
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Köteles Ilona (Duka) Író
A nevem Köteles Ilona. A Parciumban születtem, de Magyarországon élek. Nagyon szeretem a verseket, több versem, novellákat és nesém született, amiket általában az igazi életből merítettem. Figyelemmel kísérem a pályázati kiírásokat és szívesen veszek részt. Több magazinban jelennek meg verseim, ami örömet ad. Szeretem a virágokat, különösen a rózsákat. Mosolyt csalnak arcomra kis állataim, a kis kutyusom és...