A kis Sztegi nagy kalandja

A kis Sztegi nagy kalandja.

                                              A kis Sztegi nagy kalandja

Réges-régen, amikor a világot még sűrű zöld erdő és dzsungel borította, egy barlang mélyén élt a sztegoszaurusz család: Sztegi mama, Sztegi papa és a kis Sztegi. Nos, ez a kis Sztegi igencsak szeretett rosszalkodni, állandóan eljárkált a mocsárba játszani. Otthon mindig rászólt a mamája:

- Te, Sztegi fiú! Mindig behozod a sarat, hát ki fogja összetakarítani? Te? Nekem kell mindig. Ha már nem takarítasz, legalább ne járj a mocsárba játszani.
Kis Sztegi fiú rá se hederített. Pedig Sztegi papa is megmondta neki:

- Nem csak a sár miatt ne járj a mocsárba, ott ragadozók is vannak, meglásd, egyszer elvisznek, ha nem vigyázol!

Kis Sztegi továbbra is csak a vállát vonta. Továbbra is eljárt a mocsárba játszani. Egyik alkalommal, amikor a mocsárban ugrált, tocsogott, hallott valamit a bokor mögül. Elnézett jobbra, balra, de már késő volt, egy hatalmas T-rex ugrott ki, elkapta a kis Sztegit, és vitte a barlangjába, ahol egy kőfal mögé betette.

Szomorú volt kis Sztegi, sírdogált magában, hogy miért nem hallgatott a szüleire. Közben odakint elkezdett sötétedni. Sztegi mama és papa is észrevette, hogy kis Sztegi fiúk nem ért haza. Aggódtak, így hát elindultak megkeresni. Először találkoztak a háromszarvú, hatalmas triceratopsszal.

Meg is kérdezték:
- Szia, Trici, láttad esetleg a kis Szteginket?
Trici megrázta a fejét, majd válaszolt is hozzá:
- Nem láttam én senkit és semmit, egész nap csak füvet legelésztem. Ellenben mára végeztem, titeket kedvellek, szóval segítek megkeresni.

Így tovább mentek: Sztegi mama, Sztegi papa és Trici, a triceratopsz. Ahogy sétálgattak, találkoztak a hosszú nyakú apatoszauruszokkal, akik éppen a fák tetejéről legeltek. Meg is szólították őket:
- Kedves apatoszauruszok, ti olyan messzire elláttok, láttátok esetleg a kis Szteginket?
Apatoszauruszok kedvesen válaszoltak:
- Láttuk bizony, nem is olyan régen, elvitte a T-rex.
- A T-rex???

Mindenki összerezdült egy pillanatra. Mindenki tudta, hogy egy olyan ragadozót, mint a T-rex, nem lehet csak úgy legyőzni. Az apatoszauruszok mondták, hogy ők is szívesen beállnak a küldetésbe és mennek segíteni kis Sztegi visszaszerzésében. Így két sztegoszaurusz, egy triceratopsz és egy apatoszaurusz ment tovább.

Ahogy sétáltak, felkapta a fejét egy brontoszaurusz:
- Hát ez meg micsoda kompánia?
Elmesélték neki is, mi a helyzet. Kedves brontoszaurusz egy percig se gondolkodott, beállt a segítő misszióba. Szép lassan elérték a T-rex barlangját. Na most mi legyen? Néztek egymásra kérdően, hogy fogják legyőzni? Ám ekkor Trici, aki éppen megint éhes volt és füvet keresett, észrevette a földön a lábnyomokat:
- Héé, ezek kifelé mutatnak, elment hazulról a szörnyeteg!

Így már bátrabban mentek be a barlangba. Ahogy bementek, már hallották is a sírdogálást és hamar megtalálták a kőfalat. A nagyobb dínók segítettek kiemelni a kis Sztegit, aztán nyomás haza. Mindenkinek megköszönték a segítséget. Otthon aztán elmondták a kis Szteginek, hogy nagyon örülnek, hogy hazajutott és nem esett baja, de egyben azért mérgesek is voltak, hogy miért nem hallgatott rájuk. Kis Sztegi most lehajtotta a fejét és megmondta, soha többé nem megy veszélyes helyre játszani.

Valamivel azért mégis elütötte az időt. Sokkal többet segített Sztegi mamának és Sztegi papának, valamint elkezdte a fiatalabb dínókat oktatni, leckéket tartott nekik, hogy miért ne menjenek a mocsárba, első kézből tudott mesélni. Egyre jobban elkezdték tisztelni és a fiatal kis dínók mind hallgattak rá, ezzel megmentett sok kis dínót, és Sztegi mama és Sztegi papa borzasztóan büszkék voltak a kisfiúkra. Hogy a T-rexszel mi lett, amikor visszaért a barlangba és nem találta a zsákmányát? Azt majd egy következő mesében elmesélem.