A kis tölgyfa

A kis tölgyfa.

A kis tölgyfa

         A lombhullatóerdőbe érkezett egy család, akik ültettek egy tölgyfa csemetét. Sokáig
gondozták szerették, öntözték, de egy idő után, a hideg miatt már nem mentek az erdőbe. Nagyon szépen fejlődött a tölgyfa, de kezdett megijedni, amikor nagyobb társai a favágókról és a favágásról beszéltek. Mesélték, hogy ide nem járnak favágók, aztán egyszer mégis megérkeztek.
         - Szerinted melyiket vágjuk ki először? – kérdezte a fiatalabb favágó.
         - Ott az a fiatal, nagyon jónak tűnik. Hozd a láncfűrészt! – válaszolta rekedtes hangon az öregebb.
         A kis tölgyfa tudta, hogy veszélyben van. Amikor elfordultak elszaladt. A két favágó csodálkozott tátott szájjal.
         - A fa hová tűnt? – kérdezte a két favágó egyszerre.
         Ekkor a fácska már messze járt. Miután az erdőből kiszaladt, egyenesen egy mezőre ment. A mezőn nem akármilyen virágok voltak. Mérgező virágok! A tölgy a mező közepére ment. Egy virág közeledni kezdett feléje.
         - Te ki vagy, és mit keresel a mi mezőnkön? – kérdezte az őszi kikerics.
Amikor válaszolni akart, a többi kikerics is közeledni kezdett. A kis fácska tudta, hogy itt nem maradhat. Futásnak eredt.
         Eközben a favágók keresték a kis fácskát. Ők is a mezőre mentek.
         - Mennyi szép virág, szedek párat! – csodálkozott a fiatalabb.
Amikor néhányat már szedett, a szép virágok megharapták. A férfi abban a másodpercben eldobta a  virágokat és felkiáltott:
         - Áuuu! Ezek megharaptak!
         - Mégis, hogy haraptak volna meg? Ezek virágok! – tört ki nevetésben az ősz hajú férfi.
Az öreg felszedte a lila virágokat. Megharapták őt is, mire úgy eldobta a virágokat, hogy majdnem tíz métert repültek. Ekkor a favágók megpillantottak egy táblát ahol az állt, hogy ,,Lila kikericsek! Hozzáérni tilos!” A két férfi kezén a harapás elkezdett fájni. Óriási hólyagok jelentek meg a kezükön. Segítségért kiabáltak. Nagyon fájt a kezük, de amikor meglátták a fácskát, nem érdekelte őket a fájdalom. Gyorsan a fácska nyomába eredtek, de újra szem elől tévesztették.
        A kis tölgy egy hatalmas tölgyfa mögé bújt el. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy makk rápottyant. Felnézett az öreg tölgy ágai közé, és egy mókust vett észre, aki megszólítja:
         - Segítünk neked kis fácska! Fuss egyenesen amíg meg nem látod a ,, Természetvédelmi Egyesület’’ épületét. Ha elértél az épületig, akkor fordulj balra, és ott találod annak a családnak a házát, akik téged ültettek. Ők meg fognak védeni a favágóktól. Mi az öreg tölggyel feltartjuk addig őket.
         A kis tölgyfa gondolkozás nélkül elkezdett szaladni. A favágók észrevették, de alig léptek pár lépést, mintha makkeső esett volna rájuk. A barna hajú, huszonéves férfi szeme egyből a mókuson akadt meg. Az ősz hajú ember megfogott egy hosszabb, vastagabb ágat és azzal próbált védekezni. A barnás hajú férfi is egy ággal védte ki a makkokat. Egy idő után tudtak pár lépést tenni, de örömük nem tartott sokáig. Az öreg tölgyfa az ágaival visszalökte a favágókat. A férfiak úgy hátra bukfenceztek, hogy a bukfencből majdnem szaltó lett. Időbe telt a favágóknak megszabadulni a tölgyfától és a mókustól. Szaladtak, ahogy tudtak és keresték a fácskát.
         - Remélem megtalálja a kis fácska a családot! – reménykedett a mókus.
         A tölgyfácska szaladt, ahogy a mókus mondta neki. ,,Remélem sokáig feltartották a favágókat!’’- gondolta a fácska. Egyszer csak hátrapillant és meglátja az őt követő favágókat. Úgy megrémült ijedtében, hogy majdnem elesett. Gyorsan futásnak iramodott. A favágók gyorsabban kezdtek futni, és majdnem utol is érték a fácskát. Éppen megfogták volna a kis tölgyfa ágát, amikor a fácska beugrott egy szúrós bokorba. A  bokorból megpillantotta a ,, Természetvédelmi Egyesület’’ épületét. Három féle ösvény volt előtte: balra, egyenesen, jobbra. A tölgyfácska balra kanyarodott, mire kiértek a szúrós bokorból az összeszurkált favágók.
         - Merre mehetett ez a tölgyfa?! – dühöngött az öreg. Te menj jobbra és, ha nem látod a tölgyfát, akkor fordulj balra! Én megyek egyenesen. Meg kell találnunk a fát!
A barna hajú férfi jobbra szaladt, az ősz hajú pedig az egyenes ösvényen futott. Egyik férfi sem látta a fácskát, ezért a fiatal balra szaladt, az öreg pedig jobbra. Úgy összeütköztek, hogy mindketten hátraestek.
         - Miért jöttél nekem? – kérdezte ingerülten az öreg.
         - Te jöttél nekem! Én csak balra fordultam, ahogy mondtad! Honnan kellett volna tudjam, hogy te erre jössz?! – ordította az öreg fia.
          - Ha figyeltél volna rám, akkor hallottad volna, hogy azt mondtam, hogy én majd jobbra fordulok!
         - Nem mondtál ilyet, hogy majd jobbra fordulsz!
         - De mondtam!
Miután befejezték a veszekedést, visszamentek a szúrós bokor elé, és balra fordultak.
         A csodaszép kertes családi házban Kovács Árpád a ,, Természetvédelmi Egyesület’’ főnöke ült a kanapén és újságot olvasott. Megpillantott az újságban egy képet, ahol a kis tölgyfa van, amit ők ültettek. Elolvasta a kép melletti szöveget és mondta:
         - Képzeljétek, eltűnt a tölgyfa amit ültettünk!
         - Mi?!- kiáltotta a tizenhárom éves Lilla, abba hagyva az olvasást.
         - Azt is írja az újság, hogy két illegális favágó járja az erdőket. - mondta az apa.
Ekkor belépet a nappaliba Lilla kistestvére, Ákos.
         - Nem tűnt el a kis tölgyfa! Ott van a kertben. – mondta mosolyogva a kisfiú.
Árpád és Lilla kirohantak a kertbe, Ákos követte őket. A fa megölelte őket, és erre kijött a házból Kovács Kinga, Árpád felesége is.
         - Mit csináltok itt a kertben?- kérdezte Kinga.
         - Segítsetek! Két favágó a nyomomban liheg! Segítsetek! – kérlelte a családot a tölgyfácska.
Ekkor odaértek a favágók is. Árpád a fa elé lépett is így szólt:
         - Maguk zsákutcába jutottak. Irány a rendőrség!
         - Inkább a korház!- mondta Lilla.
Árpád, Kinga és Ákos is észrevették a hólyagokat, a kékes- lilás foltokat és a sebeket az emberek testén. A két férfi próbált elszaladni. Kinga elővette az elektromos kapu távirányítóját, megnyomta a gombot, hogy a kapu becsukódjon. A favágók azt hitték, hogy kijuthatnak még azon a résen, de úgy neki csapódtak a kapunak, mint meteorid a földnek.
         Megérkeztek a rendőrök és a mentők. A szülők Lillára néztek. A lány meg sem kellett szólaljon, a tekintete mindent elárult.
         A ,,Természetvédelmi Egyesület ’’ főnöke vagyis Árpád börtönbüntetést akart. Kis János és Kis Péter miután kijöttek a korházból börtönbe mentek.
         A kis tölgyfát a kertjükbe ültette a család. Így már nem bánthatta senki, soha többé!