A kis tücsök

http://mocorgohaz.hu/
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis tücsök. Ez a tücsök magányos volt, így minden áldott este elkezdte a nótáját húzni magányában. Ciripelt este, és éjszaka. Így ment ez sok-sok időn át.

Mikor egyik este ismét kezdte húzni a nótáját, é...

Kép forrása: https://www.freepik.com/search?format=search&query=grasshopper%20cartoon

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis tücsök. Ez a tücsök magányos volt, így minden áldott este elkezdte a nótáját húzni magányában. Ciripelt este, és éjszaka. Így ment ez sok-sok időn át.

Mikor egyik este ismét kezdte húzni a nótáját, és egyszer csak hatalmas tapsviharra lett figyelmes. Abbahagyta a ciripelést, felnézett, és látta, hogy az erdő összes lakója tapsol.
Kérdezte tőlük döbbenten:

-Miért tapsoltok kedves erdő lakók?

-Téged tapsolunk kedves kis tücsök!- felelték lelkesen az erdő lakói.
-Engem? Ugyan miért?- kérdezte zavarodottan a tücsök.

-Mert nagyon szeretjük, hogy ciripelsz fáradhatatlanul minden áldott este. Olyan megnyugtató, ahogy bezengi az egész erdőt ez a dallam. Álmot hoz a szemünkre, minden este. Nagyon szépen köszönjük neked.- hálálkodtak az állatok.

S a kis tücsök ezentúl minden áldott este boldogan kezdett el ciripelni, mert tudta, hogy mennyire szeretik hallgatni őt az erdői lakói.

Egyik nap azonban hatalmas feketefelhők gyülekeztek az égen. Vihar volt készülőben. Az erdő lakói mind fel voltak készülve a viharra, mindenki tudott hova bújni, kivéve a kis tücsköt. Az állatok látták, hogy a kis tücsök nem vonul el a közelgő égiháború elöl. Neki csak a maga ásta kis lyuk volt a földben, amit úgyis elmosott volna a nagy zuhé.

Ekkor odament hozzá a süni, a csiga, a róka, a mókus, az őz, és még a medve is. Mind felajánlották a kis tücsöknek a menedékük megosztását a vihar idejére. A tücsök nagyon hálás volt nekik, bár a csiga menedék megosztása lehetőségét megkérdőjelezte magában. Nagyon jólesett neki, hogy ennyien segíteni szeretnének neki.

Aztán elkezdett dörögni az ég, és villámok villanása világította be az erdőt. Majd hirtelen leszakadt az ég. Úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna.

A medve felkapta a kis tücsköt és szaladt vele a barlangjába. Minden állat elsietett a rejtekhelyére. Hangos mennydörgések voltak, villámok csapkodtak, közben zuhogott az eső. Majd szép lassan csendesedett a vihar, oszlottak a fekete felhők.

Alábbhagyott az eső, már csak csepergett. A felhők mögül ismét kikandikáltak a Nap sugarai, és hatalmas gyönyörű szivárvány tűnt fel az égen. Lila, kék, zöld, sárga és piros színben pompázott. Ámulva csodálták az állatok a szépséges szivárványt.

Napnyugta után pedig a kis tücsök újabb vidám ciripelése vette kezdetét az erdő lakói nagy örömére.  Ha csöndben maradsz este a szobádban, talán még te is hallhatod őt nyári estéken. Ahogy húzza a nótáját mindenkinek.

Bognár Katalin, amatőr

Ezt a mesét írta: Bognár Katalin amatőr

Bognár Katalin vagyok. Épp egy dráma írásán dolgozom GYED mellett. Egyébként mentálhigiénésként vagyok foglalkoztatva.