A kiscica és a vadász

A kiscica és a vadász.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kiscica.

A házban, ahol élt, nem volt boldog, ugyanis ott nem bántak jól vele. Nem tudta mi az oka, de úgy érezte nem szeretik. A kiscica sok alkalommal felfordulást okozott a házban, még ha nem is szándékosan. Egyszer a kiscica, beleivott a gazdájának poharába, ami felborult, a gazda pedig nagyon dühös lett. Kipenderítették a házból, a cicus pedig bánatában elballagott egészen a közeli erdőig.

Egyszer az erdőben találkozott egy kedves, aranyos vadásszal. Épp nagy meleg volt, a kiscica pedig szomjazott, így talált rá Máté, a fiatal vadász. Máté letérdelt, megsimogatta szegény kis állatot, és ekkor látta nincs olyan jól az a kiscica. Nagy a hőség, és valószínűleg rég nem evett – gondolta a vadász.

Fogta a kulacsát, és azonnal megitatta szegény kis állatot. A kiscica nagyon boldog lett, és táncra perdült örömében. A vadász a saját kis ételéből is adott a cicusnak, majd hazament.

Hetekig nem találkoztak újra, de a vadász gyakran gondolt a kiscicára.

Vajon van e gazdája?  Honnan csavaroghatott el?

Máté, épp az erdőben sétált, amikor egy hatalmas vihar közeledett. A kiscica pedig épp egy diófán játszott. A vadász amikor meghallotta a kiscica nyávogását, keresni kezdte és gyorsan meg is mentette.  Ekkor már a többi állat: mókusok, őzek, szarvasok, egerek is menedéket kerestek.

A közelben volt egy kis kunyhó oda menekültek be. A vihar alatt a kiscica és a vadász együtt falatoztak, de ahogy csendesedett az idő, az egyik balra, a másik jobbra ment.

Néhány nap múlva újra találkoztak az erdőben, a kiscica pedig, amint meghallotta a vadász lépteit odarohant és a lábához dörgölőzött. A vadász úgy gondolta, ez nem lehet véletlen, és elhatározta, hogy ezt az édes kiscicát magához veszi, és mivel teljesen fekete volt, Korminak nevezi el.

A vadász házában újabb meglepetés érte Kormit, Zeusz a kutyus üdvözölte amikor beléptek az ajtón.

Csodás kalandos élete lett a kiscicának egy olyan házban, ahol végre szerették őt.