A komisz kiscsiga

A komisz kiscsiga.

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy csigacsalád: Csiga Mama, Csiga Papa és a kislányuk, Csiga Csilla.

Csilla borzasztó komisz kiscsiga volt: ha az anyukája kért valamit, nem fogadott szót, folyton rendetlenkedett, hisztizett. A szülők éjjel-nappal aggódtak érte, ugyanis sosem tudhatták, éppen milyen bajba sodorja magát.

Egy napon azonban olyat tett, amivel nagyon kihúzta a gyufát.

A Nagyerdőben, ahol a család élt, állt egy magas tölgyfa. Ezen a fán a legveszedelmesebb és legéhesebb madarak tanyáztak, ezért a csigaszülők megtiltották Csillának, hogy a közelébe menjen. A kiscsiga azonban nem hallgatott rájuk, és amikor nem figyeltek, elosont a veszély irányába.

• Bátor csiga vagyok, nem félek semmitől! Megleckéztetem azokat a csúnya madarakat! – mondta elszántan.

Ment, ment, levélen, bozóton keresztül, míg elért a nagy tölgyfáig, és elkezdett felmászni a törzsén. A kéreg egyenletes és sima volt, így könnyen fel lehetett jutni a magas ágakig.

Csilla egyre merészebben és gyorsabban araszolt felfelé. A madarak azonban megneszelték a hívatlan vendéget és támadásba lendültek. Éles karmaikkal és hegyes csőrükkel próbálták megkaparintani a zsákmányul szolgáló kiscsigát.

• Segítsééég!!! – kiáltotta Csilla.

Mivel elmenekülni már nem volt ideje, összegömbölyödött, becsukta szemét, majd várta az elkerülhetetlent.

Ekkor azonban különös dologra lett figyelmes. Kidugta fejét házikójából és meglepődve vette észre, hogy repül. Felülről látta a bokrokat, a tisztást, az erdő közepén csörgedező patakot. Elkezdett lefelé zuhanni, kisvártatva pedig a rét zöld füvén landolt. A pázsit puha volt és selymes, így nem ütötte meg magát.

Felkelt és indult volna haza, mikor megpillantotta tündérkeresztanyját, aki dühösen sietett felé.

• Ez aztán több a soknál! Ha nem vagyok a közelben és mentelek meg, a madarak ebédjeként végezted volna. Felelőtlenségeddel és szófogadatlanságoddal nagy bajba sodortad magad.

A tündérkeresztanyu azonban nem érte be egy kis dorgálással: mérgében kivarázsolta belőle a komiszságot, majd hazavitte édesanyjához, aki már égre-földre kereste kislányát.

Ettől kezdve Csilla jó kiscsiga lett. Ha valamit kértek tőle a szülei, teljesítette, segített nekik bármiben hisztizés nélkül, és soha többé nem kódorgott el egyedül veszélyes helyekre.