Kép forrása: AI
A Komor kormorán.
Erdős Sándor
A komor kormorán
Folyó mellett, kiégett fán
ült egy komor kormorán.
Vizet nézve felfedezte
a szépséget önmagán.
Billegette hosszú szárnyát
tetszett magának nagyon.
Konstatálta, hogy képmása
milyen csudaszép fazon.
Vajon akkor miért volt komor?
Miért nem dalolt vidáman?
Mindenki csak azt mondta rá,
bővelkedik hibákban.
Pedig ő csak halászgatott
kergette a halakat.
Elég sokat ki kis fogott,
nagyobbat is, ha akadt.
Tudta nem szereti senki,
modell nem is lesz soha.
Akárhogy is tollászkodik,
ő csak kárókatona.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Sok tél telt el azóta, hogy az apáik ősei behozták a barlangba a tüzet. A törzs örökké hálás lehet nekik, amiért a tűzzel együtt a meleget, biztonságot és a reményt is elhozták a törzs barlangjába....
Elolvasom
Al - Dunának lent a végén, hínár lepte mocsár szélén nád övezte rejtekében élt egy király nagy kevélyen. Alattvaló bőven akadt vizek felett és az alatt. Büszke is erre a király, alattvaló rák és si...
Elolvasom
Egy hatalmas jéghegy előtt tanakodnak a hangyák. Megjött most a kalandvágyuk, ezt a hegyet megmásszák. Nem is könnyű a feladat hatalmas a magasság. Óriási ez a jéghegy, nagyon kicsik a hangyák. Nem...
Elolvasom
Felkapaszkodtunk a töltés tetejére, ahonnan az erődősávba vezető földes út szinte alig látszott. Lassan kezdett sötétedni és a nappali fény mellett is félhomályos út szinte éjszakai sötétségbe burk...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fonto...