A koncert!

A koncert!.

Egy fekete kisrigó magányosan repkedett, nézelődött, egyszer csak meghallott, egy fülbemászó dallamot. Ott a parton a levél halmon, valaki muzsikál. Megnézem, vajon ott szólhat?  Ahogy közeledik a parthoz egyre jobban hallhatóvá, válik, de nem lehet látni semmit, mivel a nap kezd alá szállni, és a holdfénye ad némi világost, ahogy csillan a tó víztükrén. Milyen gyönyörű látvány a szenjánosbogarak körtáncot járnak, és ahogy a dallam szól közbe csobbanás is hallható, mert egy kishal táncot jár.

- Látom a kis tücsök, szólaltatja meg hegedűjét, a látvány, mely elém tárul, csodálattal tölt el. Szervusz, én Rigó Róbert vagyok és a dallam melyet, játszol nagyon szép. Igazán tehetséges vagy.

- Köszönöm. Én Tücsök Tünde vagyok. Nagyon szeretek hegedülni, ez az életem.

- Jaj de jó, akkor kérlek, játssz még szólt Rigó Róbert.

- Örömmel adok egy kis műsort. És Rigó Róbert csak hallgatta, és nem vette észre, hogy énekelni kezdett gyönyörű csengő hangján. A kis szentjánosbogarak csak ropták a táncot, egész hajnalig.

- Nagyon jól éreztem magam kedves Tücsök Tünde barátom.

- Én is. A hangod gyönyörű, szívesen hallgatnám, ha lehetőség lenne rá. Mosolyodott el.

- Arra gondoltam, hogy olyan jól éreztük magunkat, és meg kellene osztanunk ezt az élmény mindenkivel.

- Ez nagyon jó ötlet és kikre gondoltál?

- Az erdei állatokra, a mezei állatokra, a madarakra, és mindenkire, aki szereti a zenét.

- Ez nagyon jó, ötlet, akkor kezdjünk el intézkedni. Szerintetek, hol lehetne megtartani a hangversenyt?

- A hegyekbe, szólt Kecske Károly.

- A hang valóban jól terjed, de vannak, akik nem tudnak felmenni. Mondta Rigó Róbert.

- Igen, sokan elférnek, de gondolni kell a vízi állatokra is. Szólt Béka Géza, és hozzá tette: A tenger közepén legyen inkább.

- Valóban jó lehet hallani. Helyeselt Kecske Károly, de a szárazföldön élő állatok közül, nem tud mindenki úszni. Viszont, ha a parton lenne, úgy mindenki megcsodálhatná, a szép hangokat.

Mindenki helyeselte és elkezdték az előkészületeket.

Kezdtek szólni erre és arra is, sokaknak tetszett az ötlet, és volt, aki ellenezte, és azt mondta, el se megyek. A hír csak terjedt mindenfelé. A lepkék is útra keltek, hogy részt vegyenek a hír elvitelébe.

A kis Rigó Róbert és Tücsök Tünde csak próbált. Hol Rigó Róbert kezdte hamarabb az éneket, hol Tücsök Tünde rontott egy-egy hangot a hegedűn, de ügyesen összehangolták. Valami hiányzik. Szól Rigó Róbert. Mi lenne, ha, még több hegedűst és énekest hívtak, akkor szebben kijönnének a hangok.

- Ez nekem is eszembe jutott, és szerintem egy sorban kellene lenni a tücsök csapatnak és mellette a rigó csapat.
- Szerintem tücsök csapat előre, mögé a rigócsapat, így jobban cseng a dallam együtt. Sokat próbáltak és nevettek saját kis ügyetlenkedéseiken. Ahogy próbáltak eszükbe jutott, hogy lehetne világítás is.
- A szentjánosbogarak szépen világítanak. Mondta Tücsök Tünde.
- Jöjjenek be a dallamra. Elkezded a hegedűvel, és egyesével bereppennek, és felettünk lennének, amikor mind benn vannak, akkor kezdjük az éneket.
- Akkor próbáljuk meg így. És gyakoroltak, hol hamarabb reppentek be és kezdték el, hol elbambultak és lemaradtak, teltek a hetek, és a sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét, hiszen összeállt a csapat.

Eljött a hangverseny napja. Jöttek Északról és Délről, majd Keletről és Nyugatról. Sajnos volt, aki csak azért jött, hogy kritizáljon és elmondja, nagyon ellenzi, és nem tartja jónak a hangversenyt. Volt, aki hangot is adott a saját meglátásának.

- Szervusz Rigó Róbert régen találkoztunk.

- Szervusz kedves Páva Petra és Pulyka Lajos, örülök, hogy eljöttetek… még be sem fejezte a mondatát, már is mondta a gondolatait Páva Petra.

- Hm kedves barátom szerinted azért jött az a sok néző, mert jóóók vagytok? Nézz magadra, ki nézne meg téged. Kicsi vagy fekete és jelentéktelen. Nézz rám, szép vagyok, kecses és a látványom bájos, mindenki rám figyel. Téged senki nem figyel majd. Én szóltam.

- Úgy van szégyenbe, maradsz, hahaha mi szóltunk: helyeselte Pulyka Lajos.

- Nevessetek csak nem minden a külső, ne ítélj az alapján.

- Persze- persze, hahaha, de ne gondold, hogy sikered lesz, de én szóltam.

Rigó Róbert nagyon elszomorodott és már nem volt biztos abba, hogy siker lesz. Így tanakodik magában: Jobb lesz, ha lemondom. De mit mondjak, és hogyan mondjam…?

- Mit szeretnél mondani kedves Rigó Róbert?
- Nagyon jó ötletnek tartom a Koncertet, és sok időt próbáltunk és nagyon jól éreztük magunkat.
- Valóban jó lesz és ügyes vagy és a hangod is csodálatos.
- Ó, azt sem tudják, hol énekelek.
- Ha meghallják, tudni fogják, és meg akarnak ismerni, hogy még többet hallják a gyönyörű hangodat.
- És ha azért jönnek, hogy nevessenek? Nézz rám, fekete vagyok, és senki nem lát, nem tudják, hol vagyok a sötétben.
- Drága Rigó Róbert, értem én aggodalmad. Nézz rám, én is fekete vagyok és sokkal kisebb, mint te.
- Ez igaz
- Hidd el, nem minden a látvány. Vannak olyan csodák az életben, és különlegességek is, mely nem a szemnek, hanem a fülnek és a szívnek a fontos és értékes.
- Köszönöm szépen a vigasztalás. Nagyon jól estek kedves szavaid. Tényleg jó, hogy van ilyen kedves barátom, mint te. Akkor érezzük jól magunkat, gyerünk a színpadra.

Tücsök Tünde ki áll a színpadra és megszólal: Üdvözlök mindenkit, ezen a szép, estén érezzétek jól magatokat. Akkor kezdődjön a Koncert.

Feláll egy sorba a tücsöksereg, élén Tücsök Tündével, mögöttük a rigók, elől Rigó Róbert. A zenekar szép halkan kezd, majd lassan erőteljesen, szól a hegedű hangja és minden ütemre egy- egy szentjánosbogár, reppen be és keringőzve a fényüket, szórják szét. Lassan Rigó Róbert és a többi rigó csatlakoznak csengő hangjukkal. A pillangók is berepülnek a szentjánosbogarak közé, és táncot lejtenek.

A Hold ezüstfénye, mintha támogatná őket, mivel a tó tükrében szépen csillan a fénye, és néha-néha látni a halakat, ahogy a zene lüktetésére csobbannak. Az erdei madarak, a mezei állatok annyira felszabadultnak érzik magukat, hogy ők is csatlakoznak a kórushoz és mindenki, most együtt énekel. Páva Petra és Pulyka Lajos tátott szájjal nézik, a csodálatos látványt, és hallgatják a gyönyörű hangokat. Elszégyellték magukat azért, hogy könnyen ítélkeztek, ezért úgy gondolták, inkább elmennek. Váratlanul Rigó Róbert oda lépett hozzájuk és kedvesen ezt mondta: - Kérlek, ne menjetek. Nektek is lesz itt hely. Hiszen a barátok mindig megbocsátanak egymásnak.

- Ha megbocsátasz szívesen maradunk, mert tényleg jól érezzük magunkat, mondta Páva Petra.
- A szeretet az, ami fontos. És mindannyian ragyogó szemekkel együtt táncoltak egész éjjel.