A korallzátony titkai


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2023.
    feb
  • 24

A korallzátony titkai
Ha egy tengerparton állsz, és elnézel a távolba, ameddig a szem ellát, vizet látsz. Rengeteg vizet. De tudod, hogy mi rejlik a víz alatt? Egy csodálatos világ!
Ilyen hely a korallzátony is. Itt él Gizmó. Ő egy kis halacska, aki...

Kép forrása: freepik.com

A korallzátony titkai

Ha egy tengerparton állsz, és elnézel a távolba, ameddig a szem ellát, vizet látsz. Rengeteg vizet. De tudod, hogy mi rejlik a víz alatt? Egy csodálatos világ!

Ilyen hely a korallzátony is. Itt él Gizmó. Ő egy kis halacska, akire hamarosan nagyon nagy kalandok várnak. De nincs egyedül, van egy jó barátja, Ropi, aki egy tintahal. Nagyon békés hely az otthonuk, de a korallzátony sötétebbik oldalán cápák élnek. Senkit sem bántanak, ugyanis ők különlegesek, mivel nem szeretik a nyers halat.

- Nagyon érdekes volt a mai óra a cápákról! – örvendezett Gizmó, amikor kiúsztak az iskolából, és közben összevissza forgott.

- Szerintem inkább félelmetes volt… - aggodalmaskodott Ropi.

- Én úgy szeretnék egyszer egy igazi cápát látni! Te is? Akkor nézzünk meg egyet! – Gizmó meg sem várta Ropi válaszát, már mondta is a tervet – Induljunk! Te leszel a csali! – Ropi szeme elkerekedett: nem elég, hogy fél a cápáktól, még csalinak is fogják használni. – És aztán a korallzátony… - Gizmó nagyban mesélte a tervet, amikor Ropi közbevágott.

- Én ezt nem vállalom! Félek… - mondta Ropi.

- Tessék? De hát mindent együtt csinálunk! Ne legyél már ennyire félénk! – bátorította barátját Gizmó, de sikertelenül.

- Mindenbe belerángatsz! Már nagyon fájnak a csápjaim – nyöszörgött Ropi.

- Jól van, akkor menj, ha ennyire félős vagy! - mondta sértődötten Gizmó, és otthagyta barátját.

Gizmó elindult egyedül cápát lesni. Eközben a korallzátony sötétebbik részén…

- Apa, én már unom, hogy mindig csak itt lehetünk a zátony sötétebbik részén, meg akarok ismerni más halakat is a cápákon kívül!

- Nem mész te sehová kislányom, itt vagy biztonságban! A halak nagy csalók! Hallani sem akarok róluk! Így is van elég bajom. Tudod te milyen nehéz egy birodalmat vezetni? Majd úgyis megtanulod, ha felnősz! Ugyanis te következel utánam a trónon!

- Majd ha én leszek a királynő, békében fogunk élni a halakkal a korallzátonyon! – mondta sértődötten a cápalány, aztán elúszott.

A cápalány a zátony sötétebbik részéről egy halat akart látni. Terve is volt, mégpedig, hogy a zátony világosabbik részére merészkedik. Pont azon az úton indult el, amelyiken Gizmó is, csak a túloldalán. Mindketten óvatos úszással haladtak. Hirtelen azonban egymásnak úsztak.

- Te egy cápa vagy! Ezt Ropi nem fogja elhinni! – örvendezett Gizmó.

- Ki az a Ropi, és te ki vagy? – értetlenkedett a cápalány.

Gizmó bemutatkozott, mire a cápalány is, akit Dirának hívtak. Nagyon jól összebarátkoztak, egész nap együtt játszottak. Este mindkettőjüknek haza kellett mennie, de megígérték, hogy pár nap múlva ismét találkoznak. Így is történt. Ekkor Gizmó azzal a kérdéssel fordult Dirához, ami már régóta foglalkoztatta:

- A cápák miért élnek a korallzátony sötétebbik részén? – kérdezte.

- Nem tudom… De a papa után én leszek a trónörökös, és akkor majd békében fognak élni a halak és a cápák! - mondta büszkén Dira. Gizmó pedig uszonyaival megtapsolta Dirát.  

- Ropi, a barátom, vagyis nem tudom, hogy még a barátom-e, nemrég összevesztünk… - halkult el Gizmó – De mindegy is, ő nagyon okos, biztos tudja a kérdésemre a választ!

 Másnap Gizmó odament Ropihoz.

- Figyelj Ropi, tudom, hogy összevesztünk, ami az én hibám, nem kellett volna rád erőltetnem azt, amit te nem akartál. Sajnálom… - mondta szomorúan Gizmó.

- Semmi baj. Szent a béke? – nyújtotta a csápját Ropi. Uszonyt ráztak.

- Gyere, be szeretnélek mutatni valakinek! Pontosabban egy lánynak, a neve Dira! – húzta magával Gizmó Ropit. Ropi elcsodálkozott. Csak két napig voltak haragban, és a legjobb barátja máris lecserélte egy lányra? Dira már ott várta őket, ahol Gizmóval megbeszélték.

- Szóval, te lennél Dira… - méregette Ropi Dirát, és rögtön észrevette, hogy ő egy cápa. – DE HISZEN Ő EGY CÁPA! – kiáltotta.

- Igen, az vagyok! Netalán zavar? – kérdezte felháborodottan Dira, mire Ropi hevesen rázni kezdte a fejét. – Na, de azért hívtunk ide, mert ki szeretnénk deríteni valamit. Mégpedig azt, hogy a cápák miért nem úszhatnak a korallzátony világosabbik részére, és ti miért nem jöhettek a sötétebbik részre.

- Ez nagyon egyszerű! De hát Gizmó, ezt te is tudhatnád, hiszen ott voltál az órán. –mondta Ropi. - De mindegy, elmesélem. Régen az egész óceánt egyetlen hal uralta. De ez túl nagy feladat volt neki, ezért nála kisebb rangú halakat nevezett ki a birodalma egy-egy részébe. A korallzátonyt ketten uralták, egy cápa és egy hal, de sosem tudtak megegyezni. Mindig veszekedtek. Egyik nap úgy összevesztek, hogy elhatározták, a birodalmukat szétválasztják. Így is tettek. Azonban nem tudták eldönteni, hogy kié legyen a korallzátony világosabbik része. Versenyt rendeztek, amit a halak nyertek meg, de a cápák azt állították, hogy a halak csalással győztek, ez viszont nem volt igaz. Éppen a zsákban úszás következett, de a cápák összes zsákja, amiben úszniuk kellett volna, eltűnt, egyedül egy polip mancsnyoma maradt utána. Valószínűleg egy polip lopta el. És mivel nem volt több zsák, csak az, ami a halaknál volt, a cápákat kizárták a versenyből, és a halak nyertek. A cápák azt állították, hogy a halak kérték meg a polipot, lopja el a zsákokat. Így dőlt el, hogy ki melyik oldalán éljen a korallzátonynak –fejezte be a történetet Ropi.

- Ez a polip már biztos, hogy nem él, hiszen ez nagyon rég történt.  Így meg kell találnunk a leszármazottját!  Ő biztos, hogy tud válaszolni! – mondta Dira, és már indult is volna, amikor eszébe jutott az, hogy nem is tudja, hogy hol van ez a polip, de Ropi megelőzte.

- A polipok köztudottan kristálybarlangokban élnek, és a korallzátonyban csak egy ilyen barlang létezik, a Gyémánt barlang – mondta Ropi.

El is mentek ebbe a barlangba. De nem találtak senkit. Amikor már indultak volna, Ropi elesett egy polip csápjában.

- Már megint mi van? Miért kell újra felkelnem? – törölgette álmosan a szemét a polip, majd körbenézett, és észrevette a látogatóit.

- Te vagy annak az óriáspolipnak utódja, aki miatt eldőlt, hogy hol éljenek a cápák és a halak? – hadarta ijedten Ropi.

- Pontosítok! Én akadályoztam meg azt, hogy a cápák itt éljenek a korallzátony világosabbik részén. Hát nem tudjátok, hogy a polipok akár háromszáz évig is élhetnek? – nézett rájuk értetlenül a polip.

- Te akadályoztad meg, hogy a cápák a világos részen éljenek? – kérdezte szomorúan Dira, mire a polip csak bólogatott összekulcsolt karral. – De miért tetted?

- Mert a cápák mindig az én barlangomban bányásztak! Nem küldhettem el őket, mert valahányszor rájuk szóltam, mindig azt válaszolták, hogy simán felfalnak, pedig tudtam, hogy nem esznek halat, egyszerűen ki nem állhatják a halhúst. De elővigyázatosságból inkább hallgattam, mert sosem lehet tudni… Aztán megnyílt egy lehetőség arra, hogy a cápákat mindörökre elűzzem a korallzátony sötétebb részére – emlékezett vissza a polip, aki azt is elmondta, hogy Orinak hívják.

- De ez nem helyes, a korallzátony mindenkié! – háborodott fel Dira, és rávicsorgott Orira.

- Olyan vagy, mint a többi cápa, ha valami nem tetszik, mindig jöttök az éles fogaitokkal. – lépett párat hátra Ori, aztán mikor érezte, hogy biztonságban van, és nem kell félnie Dirától, fújt egyet.

Kimentek a barlangból és felkeresték a cápák vezetőjét, Dira papáját, Kali kapitányt, akinek a neve is elárulja, hogy egykor kapitány volt. A korallzátony sötétebbik részére nem mertek elmenni Gizmóék, ezért csak Dira folytatta az utat. Amikor odaért a kagylókból készült kastélyhoz, összeszedte a bátorságát, mert tudni illik Kali kaptányról, hogy egy egészen forrófejű alak.

- Szia Apa! –mondta Dira félénken. – Beszéltünk pár napja a korallzátonyról, és…

- Mondtam, hallani sem akarok róla! – emelte fel a hangját Kali kapitány.

- De jártunk Orinál, és a halak nem csaltak a játéknál, és akkor visszaköltözhetünk a korallzátony világosabbik részére! – hadarta Dira.

- Álljon meg a menet! Te kimentél a korallzátony világos részére? És egyáltalán, ki az az Ori? – vágott a kapitány Dira szavába.

- Hát igen… - nézte a földet szomorúan Dira. - De muszáj volt! Nem akarok többé sötétben élni, beszéljük meg a halakkal, és akkor minden jóra fordul! –mosolygott Dira.

De látta, hogy az apja ezt nem nagyon díjazta, ezért lehajtott fejjel kiúszott Gizmóékhoz.

- Hogy ment? – kérdezte Ropi, de meglátta Dira szomorú arcát, és már tudta is rá a választ. - Rosszul, igaz? – mire Dira csak bólogatott.

- Azt mondta, hogy hallani sem akar a korallzátony világosabbik részéről - mondta szomorúan Dira.

- Akkor meg kell keresnünk azt a halat, aki az egész tenger uralkodója! –jutott eszébe Gizmónak, mire a többiek értetlenül néztek rá. – Most mi van? Ori is él még, pedig elég sok év telt el azóta! – érvelt Gizmó.

- Gizmónak igaza van, már csak azt kell kiderítenünk, hogy hol él ez a bizonyos tengerek ura –gondolkodott hangosan Ropi.

- Csak nem a tengerek urát keresitek? Hadd menjek veletek! Tudom, hogy hol találjátok. Unom már, hogy egy kagyló a házam! –szólt egy ismertetlen hang, egy szikla mögül.

- Ki van ott?! – kiáltott fel rémülten Ropi. És a szikla mögül egy kis garnélarák mászott elő.

- Garnélia vagyok! - mosolygott. A többiek összenéztek, majd bólintottak. – Ígérem, nem fogjátok megbánni! Gyertek, kövessetek!

A tengerek ura palotája elég messze volt, pont az óceán kellős közepén. A kagylókból épült palotát mindenki ismerte, még Gizmóék is.

- Tényleg itt él a tengerek ura? Gondolhattuk volna, hisz ez az óceán közepe! Ezt a palotát mindenki ismeri – bólogatott Gizmó. Beúsztak a palotába.

Hatalmas volt, de üres. Egyetlen őr, vagy bármiféle hal sem úszkált benne. Már egy ideje barangoltak benne, amikor egyszer csak belebotlottak a királyba, aki meglepően szomorú volt. Először mindannyian nagyon megijedtek, főleg a tengerek királya, de mégis ő szólalt meg először.

- Mit kerestek a palotámban? Ha engem kerestek, Nozé királyt, nem érek rá –mondta Nozé király. – Na, jól van, mondjátok, de gyorsan, mert így is elég baj ez az ellenségeskedés a cápák és a halak között. Már évek óta ezt a problémát akarom megszűntetni, de egyszerűen nem tudom őket kibékíteni.

- Éppen ezért jöttünk! Tévedés történt! – kapta fel a fejét Dira. – A versenyben nem csaltak a halak, és a cápák sem. Él egy óriáspolip a Gyémánt barlangban. Orinak hívják. Félt a cápáktól, ezért ellopta a zsákjaikat, hogy még elindulni se tudhassanak. Ő maga mondta.

- Micsoda? – derült fel a király szeme. – Ez remek hír!

Nozé király kiadta a jó hírt minden lénynek, aki csak a korallzátonyban úszott. A cápák visszaköltöztek a korallzátony világosabbik részére, és azóta is békében élnek. Ori megkapta a büntetését, segítenie kellett a cápáknak a bányászásban, a Gyémánt barlangban. Közben pedig legyőzte a félelmét is. Gizmóék pedig új cápabarátokat szereztek, akikkel egész nap játszanak a korallzátony világosabbik részén.

 

VÉGE

Rozsos Anna, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Rozsos Anna amatőr meseíró

13 éves gimnazista vagyok, hobbim a meseírás.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!