A krumpli és a többiek

A krumpli és a többiek.

A krumpli kiesett egy zsákból a garázsban. Bekerült a tojások közé. Onnan bevitték a tojástartót a tyúkok közé. Azok nem ették meg. Tyúkvágáskor viszont véletlen a tyúkkal együtt kerültek a konyhára. Azt hitték belsőség, de hamar rájöttek, hogy krumpli. Az asztalra félretették, de a rohangászó gyerekek a díványra lökték, ahol senki sem vette észre.

Ott volt két évig. A család macskája és kutyája is feküdt néha a díványon. Velük néha elkezdett beszélgetni. Mondta, hogy milyen rossz itt neki. Szabadságra lenne, szüksége, és arra, hogy elássák a föld alá, és onnan növekedhessen és aztán gyerekei lehessenek.
A kutya és a macska mondta neki.
– Hé te nem vagy normális. Föld alá akkor raknak minket, ha meghalunk. Az pedig nem jó. Akkor már nem látunk, nem hallunk nem érzünk, nem lehetünk együtt barátainkkal. Hogy lehetnének már így gyerekeink, akiket a hasunkba hordunk ki még életünkben.
– A hasatokban? Hisz nekem nincs is hasam.
– Nincs hasad, akkor hogy eszel?
– Úgy, hogy gyökereimmel a víz segítségével felveszek anyagokat, és abból a napfény segítségével nekem való táplálékot készítek. Ez aztán az egész testemben szétárad.
– Hát, te akkor nagy varázsló lehetsz, ha ha ha – csúfolták a többiek.
Egyszer odamentek, és azt nézték, hogy keze és lábas sincsen.
– Te nyomorék, vetették oda neki.
Aztán elkezdték ijesztgetni, hogy ha kikerül a szabadba elpusztul, mert így kezek és lábak nélkül nem életképes. Hogy tudna így elmenekülni az ellenség elől, akik számára ő táplálék.
A kis krumpli nagyon elkeseredett, és félni kezdett. Elbújt, és igyekezett magát távol tartani a házi kedvencektől. De egyre szomorúbb lett így magányosan.

Egyszer aztán a kutya, akinek kijárása is volt, észrevette a garázsnál a krumplikat felakasztva egy hálós zsákba. Akart velük beszélni, de mivel pórázon volt a gazdája elhúzta.
Másnap szólt a krumplinak.
-Láttam egy csomó olyan szerzetet, mint te, pontosan úgy néztek ki. Nekik se volt lábuk és kezük. Akarsz-e közéjük kerülni?
-Igen – felelte a krumpli.
A következő kiengedésnél a kutya szájába vette a krumplit, és kivitte a zsák alá.
-Nini kiesett a zsákból egy krumpli – mondta az ember, és betette a többi közé.
1 hét múlva vetni vitte a krumplikat, és ő a föld alá került, és nevelhette a gyermekeit, és ehetett a földből. De előtte beszélt is a társaival, akik megnyugtatták, hogy nincs vele semmi baj, csak az állatok közé került. Ők azt hiszik, csak az ő csoportjuk a jó, de vannak növények akik mások, mégis semmivel sem kevesebbek tőlük.