A különleges ajándék

A különleges ajándék.

A különleges ajándék

            Szomorkás, borongós volt az idő, anya a munkahelyének ablakából, a meleg irodából figyelte a tovasiető, sétáló, beszélgető embereket a városka főterén. Próbált a munkájára koncentrálni, figyelte a levelező rendszert, válaszolt a sürgős e-mailekre, de közben gondolatai mindig másfelé kalandoztak. Az utóbbi időben éjszakánként sokszor rossz álmok gyötörték, fáradtnak érezte magát.

Egyszer csak egy szürke galamb repült az ablaka párkányára. A madár nyakát különleges fényű, színjátszó tollazat fedte és egyenesen a szemébe nézett, érdeklődéssel, kicsit kutató pillantással. Pár percig tartott mindössze a jelenet, és a galamb hirtelen tovaröppent. Másnap is megjelent, és onnantól kezdve mindennap, egyre hosszabb ideig ücsörgött szemlélődve anya ablakpárkányán. Egy idő után szokásává vált, hogy a fémes fényű, színjátszó tollai közül egyet a párkányon hagyott, majd elröppent. Anya gyerekkorától kezdve gyűjtötte a madártollakat, szeretett kézműveskedni, két kislánya segítségével szebbnél szebb alkotások készültek a kezük nyomán. Így nagy örömmel vitt haza minden egyes darabot a féltve őrzött, és folyamatosan bővített tollgyűjteményébe, amit otthon a család csak anya „tollas bazár”-jaként emlegetett. Minden darabhoz kötődött valamilyen emléke a gyerekkorából, a fiatal korából, amikor sokat utazott, majd a családi kirándulások, séták alkalmaiból.

Egyik nap, amikor hazaért a munkából, Zsófi már az ajtóban várta.

– Anya, képzeld, történt valami nagyon furcsa! Gyere, megmutatom! – mondta izgatottan a tíz éves kislány, és kézen fogva húzta magával a hálószobába. Bekukkantva anya szóhoz sem jutott. Rozi már ott várta és a tesóval együtt kiáltották: – Meglepetéééés!

A testvérek titokban már napok óta egy ajándékon dolgoztak anya névnapjára. Mostanában mindig fáradtnak, kedvetlennek, idegesnek látták, és szerettek volna segíteni, hogy tudjon pihenni. Ezért egy gyönyörű, különleges, vékony fonalból szőtt álomfogót alkottak, amit a szürke galamb színjátszó tollaival és gyöngyökkel díszítettek ki. Az iskolában hallottak egy indián hagyományról, az álomcsapda készítéséről, ami talán segít a rossz álmokat kiszűrni. Hitük szerint a jó álmok átjutnak a nyíláson, a rossz álmok viszont csapdába esnek a hálóban, s elvesznek a hajnal fényében. A kislányok az ágy fölötti képtartó polcra akasztották az álomfogót, és teletűzdelték levendula szálakkal, amitől a szobát megnyugtató, csodás illat töltötte be.

– Ez a legszebb Ildikó-napi ajándék, amit valaha kaptam! – kiáltotta anya, és hatalmas puszik kíséretében megölelte a lányokat. Rozi örömében elkezdett ugrálni az ágyon – amiért apa mindig haragudni szokott – Zsófit sem kellett bíztatni, végül anya is ledobva cipőjét, kabátostól csatlakozott. Sokáig ugráltak, nevetgéltek, egészen addig, amíg elfáradva rogytak le pihenni. Este kikönyörögték apától, hogy anyával alhassanak hárman a nagy ágyban, az álomfogó alatt. Mindhárman másról álmodtak aznap éjjel, de a reggel mosolygósan, kipihenten kezdődött, végre anya is kialudta magát. Anya álmában a szürke galambbá változott, és csodás, színjátszó tollaival békét, örömöt, vidámságot varázsolt a világban!

Biacs Ildikó