A kutya, aki félt ugatni

A kutya, aki félt ugatni.

• Valamikor réges régen a város szélétől nem messze volt egy menhely. Ez a menhely kizárólag kutyákkal foglalkozott. Ide hozták be az utcán csatangoló kutyáka. Csak úgy zengett a menhely a sokfajta kutya ugatásától. Volt itt dalmata, puli, uszkár, csivava, német juhászkutya, még skót németjuhász kutya is.. Volt köztük néhány kölyökkutya is. A város lakóit nem zavarta a hatalmas ricsaj, amit a kutyák cisnáltak. Egy nap a kutyamenhely gazdája, a kutyáka gondozója elsétált a kutyák előtt, mindegyik kutya ugatott, kivéve egy. A gondozó, Jakab, meg is állt előtte, s kérdezte tőle:
• - Foltos, te miért nem ugatsz, úgy mint a többiek?
• - Mert félek ugatni!- válaszolta Foltos
• A gondozó meglepődött Foltos válaszán. Azért hívták így, mert fotlos volt a bundája. Foltos már itt született a menhelyen, egy ideje már annak, hogy nem kellett senkinek. A kutyák gondozója Jakab etette, itatta őket, sőt még néha szabadon is engedte őket, hogy szaladgáljanak a menhely udvarán. Foltos nagyon magányos és szomorú volt, amiért eddig még senki nem vitte el a menhelyről. Ezt látva Jakab, így szólt Foltoshoz:
• - Ne búslakodj Foltos! Egy nap biztosan kelleni fogsz valakinek, hiszen te jó kutya vagy.
• Foltos, Jakab szavai hallatán már nem volt annyira szomorú. Fotlos sokat játszott, futkározott a menhely udvarán. Szerette a friss vizet, a csokit, az ételmaradékot. Egyik nap Jakab pörköltmaradékot adott minden kutyának, még Foltosnak is. Fotlos ezt nagyon szerette, desszertként Foltos kutya létére a csokit szerette a legjobban, de szerette a kutyakekszet is. Egy nap család jöt be a kutyamenhelyre, apa, anya, kislány és kisfiú. Körbementek a menhelyen, az összes kutyát megnézték. Az összes kutya ugatott, kivéve Foltost. A kislány és a kisfiú elmentek Fotlos előtt, majd visszaléptek. Így szóltak a szülekhez:
• - Anya, apa! Ezt a kutyát szeretnénk, mert olyan aranyos és gyámoltalan, őt vigyük haza
• Foltos meglepúdve megszólalt:
• - Engem? Hiszen még ugatni sme tudok!- kérdezte meglepődött hangon.
• - Ígen, téged!- mondták a gyerekek.
• Jakab is ott volt velük. Majd így szólt a  szülőkhöz és a gyerekekhez:
• - Most elmegyek a menhely irodájába és idehozom Foltos mnden papírját, be van oltva minden betegség ellen.
• Kis idő múlva visszajött, kezében Foltos papírjaival, majd megszólalt:
• - Most már elvihetitek Foltost, de nagyon vigyázzatok rá! Rendesen gondozzátok!- mondta Jakab a gyerekeknek
• - Megígérjük!- mondták a gyerekek
• Majd elindultak haza, Foltos, a két gyerek és a szüleik. A gyerekek neve Anna és Kristóf, szüleiké pedig Sándor és Katalin. Családi házban laktak, aminek hatalmas udvara volt. Foltost már várta az udvaron álló nemrég elkészült kutyaház. Foltos a menhelyi ketrec után egy kicsit félt bemenni a kutyaházba.Anna és Kristóf így szólt Foltoshoz:
• -Ne félj Foltos! Itt szabadon vagy! Szabadon szaladgálhatsz az udvaron, amikor csak kedved van!- így nyugtatták a gyerekek Foltost.
• Egy darabig még ott állt a kutyaház előtt, amire rá volt írva "Foltos", majd bement. Másnap reggel Foltos korán ébredt, de még akkor sem ugatott. A gyerekek megetették, megitatták Fotlost, majd így szóltak a szüleikhez:
• - Foltos még mindig nem ugat!- mondták egyszerre a gyerekek.
• - Legyetek hozzá nagyon türelmesek, higgyetek nekünk, majd fog!- mondták a szülők, Sándor és Katalin.
• - Rendben van, anya és apa! Türelmesek leszünk! - mondta Anna és Kristóf
• Telt-múlt az idő. Egy nap cica ment el Foltos előtt. Foltos megijedt, így kiáltott:
• - Vau!- kiáltotta Foltos. Meglepődött, majd így folytatta: - Ki volt az? Mi votl ez? Csak nem én voltam? - kérdezte meglepetten, majd ismét ugatott, de most kettőt:
• - Vau! Vau!- ugatott Foltos
• Kis idő múlva Anna, Kristóf, Sándor és Katalin kirohantak az udvarra.. A gyerekek szüleikhez fordultak, kérdezték a szüleiket:
• - Apa, anya, mi volt ez? Csak nem Foltos ugatott? - kérdezték egyszerre.
• - De igen! Biztosan valamitől megijedt! - mondták a szülők.
• - Hurrá! Foltos már tud ugatni! Foltos már tud ugatni!- kiáltották örömükben a gyerekek
• Foltos örömében körbeszaladgálta a gyerekeket és szüleiket, közben egyfolytában ugatott. Kis idő múlva elfáradtak, elmentek aludni. Foltos boldogan aludt el a kutyaházban. Telt- múlt az idő. Fotos már közepes méretű kutya lett. Sándor és Katalin így szólt a gyerekekhez, Annához és Kristófhoz:
• - Mivel Foltos már elég nagy, elmegyünk vele a menhelyre, megmutatjuk Foltost a gondozónak!- mondták a szülők.
• A gyerekek ennek nagyon örültek, majd így szóltak:
• - Induljunk!- mondták egyszerre
• Elindultak. A menhelyt elérve, bementek a kapun. Fotlos ugatott. Ezt meghallva , minde kutya a kapu felé nézett, majd egyszerre mondták:
• - De hiszen ez Foltos! Milyen szép kutya lett belőle! Már tud ugatni is!- mondták a kutyák.
• Ezt meghallva odasietett hozzájuk a gondozó is. Mikor odaért, örömében így szólt:
• - Örülök, hogy látlak Foltos! Már nem vagy az a félénk kiskutya, aki voltál!
• - Én is örülök, hogy látlak!- mondta a gondozónak Foltos
• Már nagyon eltelt az idő, Katalin és Sándor így szólt a gyerekekhez, Annához és Kristófhoz:
• - Ideje hazaindulnunk! Majd máskor is eljövünk!
• - Rendben van anya és apa!- mondták a gyerekek
• Néhányszor még elmentek a kutyamenhelyre, majd elmaradoztak a látogatások. Elmúlt pár hónap, Sándor és Katalin így beszélgettek egymással:
• - Mivel Foltos már elég nagy, mi lenne ha beiratnánk egy kutyaiskolába?- kérdezte Katalin Sándortól. Sándor így felelt:
• - Ha így látod jónak, irassuk! Tudok is egy kutyaiskolát a menhelytől nem messze. De beszéljük meg ezt a gyerekekkel is!- mondta Sándor Katalinnak. 
• Így is tettek. Katalin és Sándor így kiálttott:
• - Gyerekek! Gyertek ide! Valami fontosat akarunk mondani nektek!
• - Igen apa, igen anya! Itt vagyunk! Mondjátok!- mondták egyszerre a gyerekek.
• - Holnap reggel elvisszük Foltost a menhely mellett lévő kutyaiskolába, hogy valami jó dolgot is tanuljon!
• - Ez nagyon jó ötlet! Úgyis Foltos még egy kicsit játékos
• Másnap el is mentek a kutyaiskolába. Megkeresték az igazgatót. Meg is találták, az irodájában ült az íróasztalánál. Odaérve bekopogtattak az ajtón:
• - Igen tessék!- szólalt meg az igazgató.
• Bementek az irodába, majd így szóltak:
• - Jó napot kívánunk Igazgató Úr! Szeretnén beiratni Foltost, van még szabad hely?
• - Az igazgató így válaszolt:
• - Szerencséjük van, van még egy szabad hely. Kérem üljenek le! Kérem Foltos papírjait!
• A szülők leültek, odaadták az igazgató úrnak Fotlos papírjait. Az igazgató úr átnézte Foltos papírjait, hogy minden rendben van-e, majd bevezette Foltos adatait a kutyák nagykönyvébe, majd így szólt:
• - Foltos holnap már jöhet!
• - Köszönjük Igazgató Úr! Viszontlátásra!- mondták Sándor és Katalin.
• A mai nap után fáradtan aludtak el. Másnap reggel elindultak a kutyaiskolába. Odaérve a többi kutya már ott volt. Az igazgató úr megszólalt:
• - A mai nap néhány alap vezényszót fogunk megtanulni. A következők lesznek: "gyere ide", " ülj!", "feküdj". Most pedig megtanuljuk az első vezényszót a "gyere ide" vezényszót.
• Minde gazdi kicsit messzebb álltak a kutyáktól, így szóltak a kutyákhoz:
• - "Gyere ide!"- hangzott egyszerre az első vezényszó.
• Minden kutya odament a gazdájához, még Foltos is. Jutalmul kutyakekszet kapott. Az igazgató úr így szólt:
• - Mivel ez már jól ment, következik az "ülj!" vezényszó.
• Egymással szembeálltak kutya és gazdája, majd egyszerre mondták:
• - Ülj! - hangzott egyszerre a vezényszó.
• Erre a vezényszóra minden kutya leült. Gazdája így szólt Foltoshoz:
• - Ügyes vagy, Foltos! Csak így tovább!- majd megsimogatta Foltost
• Az igazgató így folytatta:
• - Utoljára maradt, a "feküdj!' vezényszó
• A kutyák és gazdáik ismét egymással szembeálltak, majd kiadták a vezényszót:
• - Feküdj!- erre minden kutya lefeküdt
• Az igazgató úr így szólt a kutyákhoz és gazdáikhoz.
• - Mivel ez egynapos kutyaiskola volt és minden kutya megtanulta az alap vezényszavakat, holnap lesz az ünnepélyes bízonyítványosztás. Most hazamehettek.
• A kutyák és gazdáik ennek nagyon örültek. Fáradtan indultak haza. Alig hogy hazaértek, már el is aludtak. Másnap reggel Foltos izgatottan kelt fel, majd ezt kérdezte:
• - Mikor indulunk? Mikor indulunk? - kérdezte türelmetlenül Foltos
• - Mindjárt!- mondták.
• El is indultak a kutyaiskolába. Odaérve az igazgató úr már várta őket, majd így szólt:
• - Elérkezett a bizonyítványosztás napja. Mivel minden kutya szépen megtanulta az aap vezényszavakat, így minden kutya megkapja az illedelmes, szófogadó címet és a kitűnő bizonyítványát. Gratulálok mindenkinek.
• Miután Foltos is megkapta az elsimerő oklevelet és a bizonyítványt, elindultak haza. A gyerekek és szüleik nagyon büszkék voltak Foltosra, persze Foltos is saját magára.
•  
•  
•  
•  
•