A kutya, aki félt ugatni


https://webshop.meskete.hu


Valamikor réges régen a város szélétől nem messze volt egy menhely. Ez a menhely kizárólag kutyákkal foglalkozott. Ide hozták be az utcán csatangoló kutyáka. Csak úgy zengett a menhely a sokfajta kutya ugatásától. Volt itt dalmata, puli, uszkár, cs...

Kép forrása: Google

  • Valamikor réges régen a város szélétől nem messze volt egy menhely. Ez a menhely kizárólag kutyákkal foglalkozott. Ide hozták be az utcán csatangoló kutyáka. Csak úgy zengett a menhely a sokfajta kutya ugatásától. Volt itt dalmata, puli, uszkár, csivava, német juhászkutya, még skót németjuhász kutya is.. Volt köztük néhány kölyökkutya is. A város lakóit nem zavarta a hatalmas ricsaj, amit a kutyák cisnáltak. Egy nap a kutyamenhely gazdája, a kutyáka gondozója elsétált a kutyák előtt, mindegyik kutya ugatott, kivéve egy. A gondozó, Jakab, meg is állt előtte, s kérdezte tőle:
  • - Foltos, te miért nem ugatsz, úgy mint a többiek?
  • - Mert félek ugatni!- válaszolta Foltos
  • A gondozó meglepődött Foltos válaszán. Azért hívták így, mert fotlos volt a bundája. Foltos már itt született a menhelyen, egy ideje már annak, hogy nem kellett senkinek. A kutyák gondozója Jakab etette, itatta őket, sőt még néha szabadon is engedte őket, hogy szaladgáljanak a menhely udvarán. Foltos nagyon magányos és szomorú volt, amiért eddig még senki nem vitte el a menhelyről. Ezt látva Jakab, így szólt Foltoshoz:
  • - Ne búslakodj Foltos! Egy nap biztosan kelleni fogsz valakinek, hiszen te jó kutya vagy.
  • Foltos, Jakab szavai hallatán már nem volt annyira szomorú. Fotlos sokat játszott, futkározott a menhely udvarán. Szerette a friss vizet, a csokit, az ételmaradékot. Egyik nap Jakab pörköltmaradékot adott minden kutyának, még Foltosnak is. Fotlos ezt nagyon szerette, desszertként Foltos kutya létére a csokit szerette a legjobban, de szerette a kutyakekszet is. Egy nap család jöt be a kutyamenhelyre, apa, anya, kislány és kisfiú. Körbementek a menhelyen, az összes kutyát megnézték. Az összes kutya ugatott, kivéve Foltost. A kislány és a kisfiú elmentek Fotlos előtt, majd visszaléptek. Így szóltak a szülekhez:
  • - Anya, apa! Ezt a kutyát szeretnénk, mert olyan aranyos és gyámoltalan, őt vigyük haza
  • Foltos meglepúdve megszólalt:
  • - Engem? Hiszen még ugatni sme tudok!- kérdezte meglepődött hangon.
  • - Ígen, téged!- mondták a gyerekek.
  • Jakab is ott volt velük. Majd így szólt a  szülőkhöz és a gyerekekhez:
  • - Most elmegyek a menhely irodájába és idehozom Foltos mnden papírját, be van oltva minden betegség ellen.
  • Kis idő múlva visszajött, kezében Foltos papírjaival, majd megszólalt:
  • - Most már elvihetitek Foltost, de nagyon vigyázzatok rá! Rendesen gondozzátok!- mondta Jakab a gyerekeknek
  • - Megígérjük!- mondták a gyerekek
  • Majd elindultak haza, Foltos, a két gyerek és a szüleik. A gyerekek neve Anna és Kristóf, szüleiké pedig Sándor és Katalin. Családi házban laktak, aminek hatalmas udvara volt. Foltost már várta az udvaron álló nemrég elkészült kutyaház. Foltos a menhelyi ketrec után egy kicsit félt bemenni a kutyaházba.Anna és Kristóf így szólt Foltoshoz:
  • -Ne félj Foltos! Itt szabadon vagy! Szabadon szaladgálhatsz az udvaron, amikor csak kedved van!- így nyugtatták a gyerekek Foltost.
  • Egy darabig még ott állt a kutyaház előtt, amire rá volt írva "Foltos", majd bement. Másnap reggel Foltos korán ébredt, de még akkor sem ugatott. A gyerekek megetették, megitatták Fotlost, majd így szóltak a szüleikhez:
  • - Foltos még mindig nem ugat!- mondták egyszerre a gyerekek.
  • - Legyetek hozzá nagyon türelmesek, higgyetek nekünk, majd fog!- mondták a szülők, Sándor és Katalin.
  • - Rendben van, anya és apa! Türelmesek leszünk! - mondta Anna és Kristóf
  • Telt-múlt az idő. Egy nap cica ment el Foltos előtt. Foltos megijedt, így kiáltott:
  • - Vau!- kiáltotta Foltos. Meglepődött, majd így folytatta: - Ki volt az? Mi votl ez? Csak nem én voltam? - kérdezte meglepetten, majd ismét ugatott, de most kettőt:
  • - Vau! Vau!- ugatott Foltos
  • Kis idő múlva Anna, Kristóf, Sándor és Katalin kirohantak az udvarra.. A gyerekek szüleikhez fordultak, kérdezték a szüleiket:
  • - Apa, anya, mi volt ez? Csak nem Foltos ugatott? - kérdezték egyszerre.
  • - De igen! Biztosan valamitől megijedt! - mondták a szülők.
  • - Hurrá! Foltos már tud ugatni! Foltos már tud ugatni!- kiáltották örömükben a gyerekek
  • Foltos örömében körbeszaladgálta a gyerekeket és szüleiket, közben egyfolytában ugatott. Kis idő múlva elfáradtak, elmentek aludni. Foltos boldogan aludt el a kutyaházban. Telt- múlt az idő. Fotos már közepes méretű kutya lett. Sándor és Katalin így szólt a gyerekekhez, Annához és Kristófhoz:
  • - Mivel Foltos már elég nagy, elmegyünk vele a menhelyre, megmutatjuk Foltost a gondozónak!- mondták a szülők.
  • A gyerekek ennek nagyon örültek, majd így szóltak:
  • - Induljunk!- mondták egyszerre
  • Elindultak. A menhelyt elérve, bementek a kapun. Fotlos ugatott. Ezt meghallva , minde kutya a kapu felé nézett, majd egyszerre mondták:
  • - De hiszen ez Foltos! Milyen szép kutya lett belőle! Már tud ugatni is!- mondták a kutyák.
  • Ezt meghallva odasietett hozzájuk a gondozó is. Mikor odaért, örömében így szólt:
  • - Örülök, hogy látlak Foltos! Már nem vagy az a félénk kiskutya, aki voltál!
  • - Én is örülök, hogy látlak!- mondta a gondozónak Foltos
  • Már nagyon eltelt az idő, Katalin és Sándor így szólt a gyerekekhez, Annához és Kristófhoz:
  • - Ideje hazaindulnunk! Majd máskor is eljövünk!
  • - Rendben van anya és apa!- mondták a gyerekek
  • Néhányszor még elmentek a kutyamenhelyre, majd elmaradoztak a látogatások. Elmúlt pár hónap, Sándor és Katalin így beszélgettek egymással:
  • - Mivel Foltos már elég nagy, mi lenne ha beiratnánk egy kutyaiskolába?- kérdezte Katalin Sándortól. Sándor így felelt:
  • - Ha így látod jónak, irassuk! Tudok is egy kutyaiskolát a menhelytől nem messze. De beszéljük meg ezt a gyerekekkel is!- mondta Sándor Katalinnak. 
  • Így is tettek. Katalin és Sándor így kiálttott:
  • - Gyerekek! Gyertek ide! Valami fontosat akarunk mondani nektek!
  • - Igen apa, igen anya! Itt vagyunk! Mondjátok!- mondták egyszerre a gyerekek.
  • - Holnap reggel elvisszük Foltost a menhely mellett lévő kutyaiskolába, hogy valami jó dolgot is tanuljon!
  • - Ez nagyon jó ötlet! Úgyis Foltos még egy kicsit játékos
  • Másnap el is mentek a kutyaiskolába. Megkeresték az igazgatót. Meg is találták, az irodájában ült az íróasztalánál. Odaérve bekopogtattak az ajtón:
  • - Igen tessék!- szólalt meg az igazgató.
  • Bementek az irodába, majd így szóltak:
  • - Jó napot kívánunk Igazgató Úr! Szeretnén beiratni Foltost, van még szabad hely?
  • - Az igazgató így válaszolt:
  • - Szerencséjük van, van még egy szabad hely. Kérem üljenek le! Kérem Foltos papírjait!
  • A szülők leültek, odaadták az igazgató úrnak Fotlos papírjait. Az igazgató úr átnézte Foltos papírjait, hogy minden rendben van-e, majd bevezette Foltos adatait a kutyák nagykönyvébe, majd így szólt:
  • - Foltos holnap már jöhet!
  • - Köszönjük Igazgató Úr! Viszontlátásra!- mondták Sándor és Katalin.
  • A mai nap után fáradtan aludtak el. Másnap reggel elindultak a kutyaiskolába. Odaérve a többi kutya már ott volt. Az igazgató úr megszólalt:
  • - A mai nap néhány alap vezényszót fogunk megtanulni. A következők lesznek: "gyere ide", " ülj!", "feküdj". Most pedig megtanuljuk az első vezényszót a "gyere ide" vezényszót.
  • Minde gazdi kicsit messzebb álltak a kutyáktól, így szóltak a kutyákhoz:
  • - "Gyere ide!"- hangzott egyszerre az első vezényszó.
  • Minden kutya odament a gazdájához, még Foltos is. Jutalmul kutyakekszet kapott. Az igazgató úr így szólt:
  • - Mivel ez már jól ment, következik az "ülj!" vezényszó.
  • Egymással szembeálltak kutya és gazdája, majd egyszerre mondták:
  • - Ülj! - hangzott egyszerre a vezényszó.
  • Erre a vezényszóra minden kutya leült. Gazdája így szólt Foltoshoz:
  • - Ügyes vagy, Foltos! Csak így tovább!- majd megsimogatta Foltost
  • Az igazgató így folytatta:
  • - Utoljára maradt, a "feküdj!' vezényszó
  • A kutyák és gazdáik ismét egymással szembeálltak, majd kiadták a vezényszót:
  • - Feküdj!- erre minden kutya lefeküdt
  • Az igazgató úr így szólt a kutyákhoz és gazdáikhoz.
  • - Mivel ez egynapos kutyaiskola volt és minden kutya megtanulta az alap vezényszavakat, holnap lesz az ünnepélyes bízonyítványosztás. Most hazamehettek.
  • A kutyák és gazdáik ennek nagyon örültek. Fáradtan indultak haza. Alig hogy hazaértek, már el is aludtak. Másnap reggel Foltos izgatottan kelt fel, majd ezt kérdezte:
  • - Mikor indulunk? Mikor indulunk? - kérdezte türelmetlenül Foltos
  • - Mindjárt!- mondták.
  • El is indultak a kutyaiskolába. Odaérve az igazgató úr már várta őket, majd így szólt:
  • - Elérkezett a bizonyítványosztás napja. Mivel minden kutya szépen megtanulta az aap vezényszavakat, így minden kutya megkapja az illedelmes, szófogadó címet és a kitűnő bizonyítványát. Gratulálok mindenkinek.
  • Miután Foltos is megkapta az elsimerő oklevelet és a bizonyítványt, elindultak haza. A gyerekek és szüleik nagyon büszkék voltak Foltosra, persze Foltos is saját magára.
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Mucsányi Imréné, Kezdő meseíró

Mucsányi Imréné, Csilla vagyok, 49 éves vagyok. Kezdő meseíró vagyok. Közel 20 mesét írtam már, amit szeretnék könyv alakban kiadatni. Azért írok erre az oldalra, hogy bárki elolvashassa és véleményt írhasson a meséimről. Egy kiadó szerint nagyon jók a meséim, megállná a helyét könyves boltok polcain


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!