A lábfájós kígyó

A lábfájós kígyó.

Felriadt az apró kígyó

a legmélyebb álmából,

mert nagy fájdalom sugárzott

sohasem volt lábából.

– Hogy lehet ez? – kérdezgette

­– Lábam nőtt az éjszaka?

– Végsősorban beteljesült

a jós kígyó jóslata?

Néhány napja erdő mélyén

jósoltatott magának.

Azt jósolták, hogy lába nő.

Ne nézzék őt madárnak!

Nem hitt ő a babonában

kíváncsiság hajtotta.

Érdekelte a sok állat,

hogy lehet ilyen csacska.

Úgy gondolta a kis kígyó,

hogy bármik is lehetünk.

A múlt örökre megmarad,

a jövőért tehetünk.

Épp ideje a pohárba

tiszta vizet önteni.

Borzasztóan fáj a lába,

ami nem volt őneki.

Megcsípte az arcát gyorsan

nem létező kezével.

Nem érezte, pedig csípte

a legnagyobb erővel.

Hát nevetve örömében,

nem volt kezét széttárta.

Így ért véget pirkadatra

a kis kígyó rémálma.