A lagúna titkai

A lagúna titkai.

                                               A lagúna titkai

            Ausztráliában található egy varázslatos, titkokkal teli tó, amelyhez foghatót még sosem látott az emberiség.

 Amióta világ a világ, mendemondák keringenek az emberek között, hogy a tó vajon miért rózsaszín. Egyesek úgy tartják, hogy boszorkányok, míg mások szerint varázslatos kövek színezték meg a tó vizét. Számos tudós járt a környéken, akik vizsgálatokat végeztek, és arra jutottak, hogy a tóban olyan magas a sókoncentráció, hogy kizárólag csak egy ritka algafaj tud megélni benne. Ezek a különleges, apró élőlények rózsaszínűre festik a vizet.

Egyszer egy fiatal kutató találkozott egy helyi, öreg halásszal. Az öregember elmesélte neki, hogy ifjú korában látott egy igazi sellőt, akit úgy hívtak, hogy Nimfa. Ő volt a sellőbirodalom királynője. Az ő feladata volt, hogy országát az emberek elől elrejtse és védelmezze a kilenc legritkább varázskövet: az Aranyberillt, az Azuritot, a Halitot, a Karneolt, a Krizokollát, a Lazulitot, a Napkövet, az Óceánjáspist és a Mézopált.  Ezért rózsaszínűre festette a tó vizét, hogy az emberek ne lássák meg a víz mélyén rejlő sellőországot és ne is tudjanak lemerülni hozzájuk. A sziklás part közelében egy szűk vízalatti alagút vezetett a sellők titkos világába, Mermádiába. Ebben az országban a szeretet uralkodott. Minden sellő és más vízi állat békében élt egymás mellett. Varázslatos ásványok segítették életüket, amelyeket a természet ajándékozott nekik. A zöld türkiz például sok türelmet és megnyugvást adott a viselőjének. Ezért a sellőszülők gyakran a csintalan ifjaknak ajándékozták. Az achát bármilyen betegséget meggyógyított. A babát váró sellők kicsinyei így egészségesen fejlődtek. Voltak azonban olyan kristályok is, amelyek ha rossz kezekbe kerültek, veszélyesek lehettek. Ezért ezeket a legbölcsebb vének védelmezték.

Az ifjú tudósunk annyira kíváncsi volt, hogy elhatározta, megkeresi Mermádiát. Búvárruhába bújt és köveket erősített a lábára, amelyek lehúzták a sós víz aljára. Sikerült ugyan elérnie a tó fenekét, de merülés közben megsérült az oxigénpalackja és nagyon gyorsan fogyott a levegője. Kétségbeesetten kapálózni kezdett, mikor végül megpillantott egy fénylő követ maga mellett. Utolsó erejével kinyújtotta karját és megfogta a kristályt. Abban a pillanatban a férfi lélegezni tudott a víz alatt, mert a fénylő ásvány varázsereje ebben rejlett. A tudós hosszú perceken keresztül csodálkozott és értetlenkedett, mert nem akart hinni a szemének, hogy ilyen létezik. Végül levetette kényelmetlen búvárruháját és elindult felfedezni a vízalatti világot. Nem volt sok ideje a felfedezésre, mert az őrségben lévő sellők meglátták őt és bevitték a palotába. Nimfa távolléte miatt a lányai –Perla és Aria-  uralkodtak ezekben a napokban. A sellőhercegnőknek nagyon megtetszett az ifjú idegen. Alaposan kifaggatták, hogy hogyan került ide és milyen szándékkal érkezett.

 A tudós illedelmesen bemutatkozott.

-Én Ron vagyok. A tudománynak szenteltem az életemet, hogy segítsek az emberiségnek a tó titkának megfejtésével.

 Ron elmesélte, hogy a kezében lévő varázslatos ásvány segítségével tud a víz alatt lélegezni és beszélni. Az ifjú hercegnők elmondták neki a csodálatos kövek titkait, de meg kellett esküdnie a férfinak, hogy sosem árulja el azt az embereknek.

A fiatalabbik hercegnő, Aria és Ron között hamarosan szerelem szövődött. Minden percüket együtt töltötték és közösen járták be a víz alatti világot. Az idősebbik testvér féltékeny lett, látva testvére és Ron bimbózó kapcsolatát. Annyira megharagudott, hogy fondorlatos tervet eszelt ki a férfi megszerzésére. A legritkább kilenc ásványt ellopta a vénektől azért, hogy varázserejüket kihasználva elbűvölje Ront. A kövek azonban nem úgy működtek, ahogyan tervezte, így összeillesztésük után egy hatalmas vízalatti vulkán tört ki. Először a Mermádiát védő falak lettek a láva martalékává, majd lassan a többi lakóházat is elérte a forró folyam. Az állatokat fojtogatni kezdte a kiáramló mérges gáz, akik végül menekülni kezdtek.

Aria kétségbeesetten próbált segíteni a város lakóin, de egyedül nem volt képes megállítani a katasztrófát. Ron és Aria végül visszavitték a vénekhez az ellopott kristályokat, akik megmutatták, mely sorrendben kell összeilleszteni a kilenc varázskövet, amit a vulkánba kellett bedobniuk. A bajt látván Nimfa hazatért és ő maga dobta be a varázskristályokat a tűzhányó közepébe. Egy hatalmas morajlás után egy lávaoszlop lövellt felfelé, amely az utolsó pillanatban dermedt kővé, még mielőtt elpusztította volna az egész birodalmat. A törmelék és homokfelhő elvonultával látták, hogy a vulkán helyén egy hatalmas kristályvár emelkedett ki a mélységből. Végül a királyság összes lakója megmenekült.

Perla megbánta bűnét és belátta, hogy kishúga jobban irányítaná a királyságot, ezért lemondott a tróntól az ő javára. Aria és Ron az új palotába költöztek, ahol összeházasodtak. A szerelmes csók hatására Ron örökre átváltozott sellővé és együtt uralkodtak Mermádiában. Azóta is boldogan éltek, ha meg nem haltak.