A lovas-kocsizás(30.) - Eszti-mami meséje

A lovas-kocsizás(30.) - Eszti-mami meséje.

Jól esett a délutáni pihenő, de már nagyon mentek volna ki az udvarra. Közben Papi befogta Pajkost a lovas-kocsiba.

- Jöttök velem? - kérdezte. A gyerekek persze örömmel ültek fel Papi mellé a bakra. A kocsikázás nagy élmény volt. Pajkos szépen kocogva húzta a kocsit, a gyerekek haja lobogott a szélben. Erdő mellett mentek zötykölődve, a hepehupás, jobbra-balra kanyarodó úton. Aztán kiértek a mezőre.

- Hőő! Pajkos!

Itt megálltak. A lovacska szépen legelészett, míg Papi a már lekaszált szénát vellával megforgatta, hogy tovább száradjon a napon. Majd levette a kocsiról a kaszát, és a méretes füvet tovább kaszálta. Lili, és Zsuzsi szebbnél szebb virágokat szedtek Maminak, Lali pedig Papi mellett figyelte a munkát, és kérdezgette nagyapját. Közben egészen közel, leszállt egy gólya. Megfontoltan lépegetett a mezőn, figyelmen kívül hagyva a kis társaságot. A gyerekek mozdulatlanul nézték. A gólya rátalált a mező mélyedésében összegyűlt sekély vizre, ezt szűrögette át a csőrével. Majd egy méretes békát kihalászva, széles szárnyaival elrepült.

- Azta! - nézték a gyerekek.

- Viszi haza az uzsonnát a fiókáinak. - mondta Papi. A gyerekek odafutottak a kis tócsához. A napokban esett nagy eső állt meg ebben a fűvel borított mélyedésben. Itt aztán nagy szaladgálást, csúszkálást csaptak. A víz langyos volt, és bokáig ért. Ahogy ott fogócskáztak, Lali csúszás közben fenékre huppant, és csurom vizes lett. Na akkor már a lányokat is lecsapkodta. A nagy sikongatás és kacagás közben szólt Papi, hogy ideje menni. Amikor felültek a lovas-kocsira, csak akkor érezték, hogy mennyire elfáradtak. Jól esett most pihenni, nézni a tájat, és érezni a frissen kaszált fű illatát, amivel Papi megrakta a kocsi hátulját. Otthon aztán segítettek osztani a finom füvet a nyusziknak. Lujza is kapott belőle, és természetesen Pajkost is várta az istállóban egy jó nagy adag.

Mami pedig sütött finom házi fonott kalácsot, ami kakaóval igazán fenséges uzsonna volt.

De a lányoknak is volt meglepetése, vitték a szép virág csokrot Maminak. Lali ott állt csokor nélkül, és igazán bután érezte magát. Aztán gyorsan válogatott a lekaszált fű közül lóherét, fű kalászokat, és ő is oda penderedett Mami mellé a kis csokrocskájával.

Mami szeme homályos lett, mert nagyon meghatották a gyerekek.

- Köszönöm! - mondta kicsit elcsukló hanggal. - Igazán gyönyörű! És nagyon nagyon örülök hogy itt vagytok! - ölelte meg Mami a gyerekeket.

Estig aztán még nagyon sok teendőjük volt. Meg kellett simogatni, dajkálgatni a pici cicákat, és szerettek volna Lujza kis csacsijával is megbarátkozni. Ez az utóbbi nem ment könnyen. Ráadásul, még nevet is kellet találni neki. Vacsora után az ágyban még szőtték a terveket, a csacsi idomítással kapcsolatban, meg hogy hogyan nevezzék el.

- Egyáltalán fiú, vagy lány? - kérdezte Lili.

- Holnap majd megkérdezzük. - mondta félálomban Zsuzsi.

- Jó. - szuszogta Lali. Mire Mami bejött jó éjt puszit adni, már mindhárom gyerek az álmok mezején járt ütemesen szuszogva.

Ui: A köv.rész: A tanyán- Milyen munkát kap Lili, Lali, és Zsuzsi (31.)