A Macskák Éjszakája

A Macskák Éjszakája.

Üljetek szépen ide körém és nyissátok ki a füleiteket. Ne így, egy kicsit közelebb. Egy titkot akarok megsúgni, de csak nektek. Ha más is hallja, már nem titok.

Mondjátok meg, hallottatok már a Macskák Éjszakájáról?

Ez a legfontosabb ünnepük. Bizony, a macskáknak is van. Tudjátok, a cicák csak arra várnak, hogy mi lefeküdjünk. Ők meg akkor élénkülnek fel igazán. Ez minden éjjel így van, de az egyik őszi nap különleges. Olyankor összegyűlnek parkokban, erdőkben, bárhol, ahol sok a fa meg a virág és látni lehet a holdat. Egész este táncolnak, énekelnek, mulatoznak. Ezt a bált hívják a Macskák Éjszakájának.

Történt egyszer, az egyik ilyen bálon, hogy az egybegyűlt macskáknak hiányérzetük volt. Körbenyávogták a parkot és hamar kiderült mi nem volt rendben. Az egyik tagjuk hiányzott. Teljesen kitört a pánik. Akkora majrákolásba kezdtek, hogy a fák szinte már ledobták a leveleiket.

• Eltűnt! - Így az egyik.

• Baja esett! - Úgy a másik.

• Már nem szeret minket! - Amúgy a harmadik,

Keresztbe kasul szaladgáltak fejvesztve, egymást felborítva mígnem az öreg macskák, akik elég bölcsek és tapasztaltak voltak, el nem kiáltották magukat. Akkor bizony mindenki összerezzent és úgy ült szép sorjában egymás mellett, mint diákok a padsorban. Ekkor felállt a Dédmacska, mindannyiuk öreganyja és végignézett a társaságon.

• Mindenki nyugodjon meg - kezdett bele. - Az ész nélküli futkosás, nem old meg semmit. Álljatok párba, aztán gyertek ide hozzánk. Mi majd elosztjuk a párokat a város részeibe. Átfésülünk mindent, és meglesz az eltűnt testvérünk.

Így is lett. A macskák párokat alkottak, majd előléptek az öregekhez és be lettek osztva a város kerületeihez. Így történt, hogy egy fiatal de kíváncsi kiscica egy megtermett kövér kandúr nyomában sétált át a hídon. A fiatal felfedező mindenhova benézett és minden érdekelte. Nem is értette a másik miért megy makacsul egy irányba.

• Fúú oda nézz! Meg oda! Meg oda! Hé, figyelsz te rám?

• Igen, de siessünk - sóhajtott fel a kövér macska.

• De nem is keresed Krémbunda Asszonyságot! - Méltatlankodott.

• Nem hát. Ezt a szakértőkre kell bízni.

A kis cica nem tudta, hogy kik a szakértők de olyan ellentmondást nem tűrő volt a társa, hogy nem szólt inkább. Csakhamar egy ember csapatba botlottak, akik valami Cili Cicát kerestek.

• Cili? Ki az a Cili?

• Ők így hívják Krémbunda Asszonyságot.

• De furcsa név - csodálkozott a kis cica.

• Nekem mondod? Az emberek egymásnak is fura neveket adnak, nemhogy nekünk. Én hógolyó vagyok szerintük, mert az vicces egy fekete macskának - dohogott Lord Tőrbajusz a Harmadik.

A páros egy kertes ház kerítésén állt meg. A kertben kutyaház, rajta Buksi felirat.

• Mit keresünk itt, ahol kutya van?

• A kutyát - felelte kurtán Tőrbajusz.

• Buksit?

• Csak az emberek hívják így - azzal leugrott a kövér fekete kandúr és bekiáltott a ház ajtaján. - Ébresztő Mérföldszimat Kapitány!

Mérföldszimat kapitány egy vizsla volt. Ásítozva cammogott ki a házából, de amit meglátta Lord Törbajuszt és fiatal társát, azonnal felélénkült.

• Mi az? Feladat? - Ugrándozott.

• Bocsánat - szólt közbe a kiscica. - Miért hívnak téged Mérföldszimat kapitánynak?

• Mert egy mérföldről kiszimatol mindent - válaszolta helyette Lord Tőrbajusz. - Eltűnt egy macska, Kapitány úr! Szükségünk van az orrára.

Mérföldszimat Kapitány büszkén kihúzta magát és már indult is. Lelkesen szimatolta a levegőt. Egy darabig semmi nem történt, aztán vidáman csóválni kezdte a farkát és eliramodott. A macskák alig tudták tartani a lépést. Tőrbajusz még azt is megengedte a kiscicának, hogy a hátán utazzon. Ő hiába volt kövér, nagyobb lábai voltak, gyorsabban haladt. Kifulladva érkezett meg egy romos házikóhoz, ami előtt Mérföldszimat Kapitány vidáman ugrált.

• Innen érzek macskákat - csaholta vidáman.

• Macskákat? - Kérdezte egyszerre döbbenten a páros, majd elindult befelé.

Odabent már ők is hallották a nyávogást.  Földszinten nem volt senki, a pincében se, az emeleten se. De a padlásra érve meglátták a nagy nyávogó szőrpamacsot a sarokban.

Krémbunda Asszonyságnak kicsinyei születtek, ezért nem ment a gyűlésre. Viszont nagyon megörült a látogatóknak, akik a közös munkának hála megtalálták.

Na de most már aludjon mindenki. Ki kell pihenjétek magatokat, mert amint lefekszenek az emberek, megyünk a gyűlésre.