A méhkirálynő álma

A méhkirálynő álma.

Hol volt, hol nem volt, de valahol a kerek nagyvilágon volt egyszer egy igencsak hatalmas, ezüstösen csillogó, tiszta vizű óceán. Ennek a közepében volt egy irtózatosan picike kissziget. Ezen az irtózatosan picike kisszigeten volt egy óriási méretű virágos kert. Ez az óriási méretű virágos kert telis tele volt szebbnél szebb, színesebbnél színesebb és illatosabbnál illatosabb mézelő virágokkal. Ezek a mézelő virágok úgy ragyogtak ebben az óriási méretű virágos kertben, hogy a Napra lehetett nézni, de rájuk nem. Az itt élő méhecskéknek ez a kert maga volt a mennyország…, mindaddig, amíg egy napon borzalmas dolog nem történt. A kerti virágok beporzását végző méhek ugyanis teljesen elveszítették uralmukat az érzékszerveik felett. Zavartan össze-vissza zümmögtek, mert nem látták többé sem a Napot, sem az óriási virágos kertben tündöklő, káprázatos virágok színeit. Nem tudtak különbséget tenni a sárga kerti sáfrány, a vörös indiáncsalán és a kék kerti borágó virágai között sem. S ez még nem minden. A kerti virágok illatát sem érezték többé úgy, mint azelőtt. Nem tudtak különbséget tenni az illatos gólyaorr, a közönséges levendula és a friss borsmenta között sem. Így, hogy a méhek végleg elveszítették színlátásukat és szaglásukat, a méhkirálynő birodalmában teljesen eluralkodott a káosz. Olyan szomorúak lettek mindannyian, hogy nem járták többé a méhek táncát sem. A környék legjobb orvosait, varázslóit és boszorkányait is összehívták, de senki nem tudta meglelni azt a gyógymódot, amely a méhek állapotán valamit is javított volna. Ahogyan telt-múlt az idő, az óriási méretű kertben mézelő virágok is nagy veszélybe kerültek. Szirmaikat fokozatosan hullajtani kezdték. Az egykori pompás virágos kertet kezdte félelmetesen beborítani a teljes és végeláthatatlan sötétség. Hirtelen egy hatalmas földrengés rázta meg az irtózatosan picike szigetet. A méhkirálynő erre ijedten felriadt az álmából. Körülnézett s látta, ahogyan a dolgos kis méhei virágról virágra szállnak, összegyűjtik lábaikra az aranyló virágporokat és közben gondosan elvégzik a mézelő virágok beporzását is. Ekkor jött rá arra, hogy az a borzalom, amely a birodalmát nemrég még fenyegette, csak egy rossz álom volt. Ennek nagyon megörült, mert jól tudta azt, hogy az álom az mindig öröm! Ha jót álmodunk, akkor annak örülünk. Ha pedig rosszat, akkor annak, hogy csak álom volt.