A mókus ajándéka (Szen'mártoni kerekerdő)

  • 2022.
    dec
  • 27

https://gabicsabi.hu
Valamikor, nagyon régen a mókus talált egy nagy halom mogyorót egy bokor tövében. Nagyon megörült neki, és nyomban eszegetni kezdte. Amikor jóllakott azonban azt gondolta:

Olyan sok ez a finomság, hogy küldök belőle ajándékba a medvének. Mégis csak ő az ...

Kép forrása: saját fotó

Valamikor, nagyon régen a mókus talált egy nagy halom mogyorót egy bokor tövében. Nagyon megörült neki, és nyomban eszegetni kezdte. Amikor jóllakott azonban azt gondolta:

  • Olyan sok ez a finomság, hogy küldök belőle ajándékba a medvének. Mégis csak ő az erdő ura! Hátha megörül majd ennek!

Beletette egy zsákba, és elindult, hogy megkeresi a medve barlangját. A zsák nehéz volt, ezért meg-megállt az úton pihenni. Amint nagy erőlködve vonszolta, köréje gyűltek az erdei állatok.

  • Hát te, hová viszed ezt a nehéz terhet? – kérdezte tőle a harkály.
  • Mogyorót találtam egy bokor tövében. Olyan sok volt, hogy úgy döntöttem megajándékozom vele a medvét.
  • És egyedül cipekedsz? Mire odaérsz, addigra elfárad a mancsod!
  • Én szívesen segítek! – ajánlkozott a nyúl. Tudod mit? Írj egy üzenetet, hogy én adom át neki az ajándékodat.

Úgy is tett a mókus. Nyomban meg is írta, hogy mással küldi el a csomagot, melyet a kedves medve cimbora fogyasszon el a tél folyamán. S ha ízlett a küldemény, február tájékán tegye ki a válaszlevelet a barlang ajtajába. Ezután a nyúlhoz fordult és azt mondta:

  • Megtennéd, hogy elviszed helyettem?
  • Szívesen! Bennem igazán megbízhatsz! - válaszolta a nyúl, azzal nagy vidáman elindult, hogy megkeresse a medvét.

Amint ment, mendegélt az ágas-bogas erdő fái között egyre nehezebb lett a teher. Minduntalan beakadt a száraz gallyak közé, alig tudta maga után húzni. Az bokrok között hangos csörtetést hallott, elfogta a rémület. Megállt és lélegzet visszafojtva figyelt:

  • Miért is ígértem meg a mókusnak, hogy elviszem ezt ilyen messzire? – azzal belekukkantott a zsákba, és kezdte számolni:
  • Egy, kettő, három, négy…

A mogyoró csak úgy kellette magát, ahogy rápillantott, és megint csak azt gondolta:

  • Mi lenne, ha megkóstolnék egyet? Abból baj nem lehet. Olyan sok van belőle! A medve észre sem venné, hiszen azt sem tudja hányat küldött neki a mókus.

Azzal nekiállt és falatozni kezdett. Megtörte a mogyorót és hangosan így szólt:

  • Hiszen ez nagyon finom! Mi lenne, ha még egyet megennék?

Mire kigondolta, akkorra már fel is falta a mogyoró nagy részét. Azután hirtelen a vállára kapta a zsákot és igyekezett vele a barlanghoz.

Amint bandukolt az erdőben szembe jött a vaddisznó:

  • Mondd nyúl, mit viszel abban a zsákban?
  • Én bizony a medvének, ajándékot!
  • Nem nehéz neked az a hatalmas zsák, nyuszika? – kérdezte a vaddisznó.
  • De bizony az! És már régóta úton vagyok. El is fáradtam nagyon.
  • Tudod mit? Segítek neked, elviszem én helyetted! Sötét ez az erdő, ne mászkálj itt egyedül!
  • Jól van! – egyezett bele örömmel a nyúl.

Ment a vaddisznó a mogyoróval, és egyszerre csak azt gondolta:

  • Miért is ígértem meg ennek a gyáva tapsifülesnek, hogy elviszem ezt a küldeményt? Nagyon felelősségteljes feladat! Mi van, ha az úton rablók támadnak meg és ellopják tőlem? Mi van, ha kilyukad a zsák és kihullik belőle minden? Hiszen nem is kapok ezért cserébe semmit!

Ahogy így morfondírozott magában egyszer csak megállt és letette a zsákot.

  • Megnézem meg van-e még a mogyoró. – azzal kibontotta és mit gondolt, mit nem…

Falatozni kezdett. Ette, ette, ropogtatta a finomságot. Amint ráeszmélt, hogy az összes elfogyott, gyorsan felkerekedett és hamarosan a medve házához ért. Az üres zsákot az ajtó elé dobta, majd bekopogtatott és elbújt egy bokor mögé. Onnan nézte mi történik.

A medve éppen téli álmot aludt, de felébredt az erős zajra. Kinézett a barlangjából és meglátta a földre dobott zsákot, mellette pedig a levelet. A levélben ez állt:

Kedves Medve!

Szeretettel küldöm az erdő lakói nevében neked ezt az ajándékot! A tél folyamán biztosan megéhezel, rágcsálhatod majd kedvedre! Kérlek, írd meg, hogy ízlett-e?

Mókus, és a Szen’mártoni Kerekerdő lakói

  • Micsoda? – bömbölte mérgesen? Még hogy egy zsákot rágcsáljak egész télen!? És írjam meg, hogy ízlett-e? Na, majd adok én nektek zsákot is meg levelet is! Megemlegetitek ezt a napot egész életetekben!

Nagy dirrel-durral meg is írta a választ és kiragasztotta a barlang ajtajára:

 

Kerekerdő lakói!

A zsákot cserébe telerakom a tavasz melegével, és ha felébredtem, ne féljetek, elviszem hozzátok!

Medve

 

Azzal mérgesen visszabújt a barlangjába. Az erdő állatai pedig azóta is lábujjhegyen járnak a barlang előtt, nehogy felébresszék a medvét.

 

 

Tóth Marianna, meseíró

Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró

Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...