A nagy beszélgetés

A nagy beszélgetés.

Egyszer volt, hol nem volt két kislány, Lili és Dorci, akik mindig jók és boldogok voltak. Egy nap nagyon esett az eső. Dörgött, villámlott és nem mehettek az oviba.

Lili! Vacsi! - szólt Lili anyukája. Már kettő napja esik - mondta Lili. Most mi a vacsi? - kérdezi Lili. Sajtos nudli - válaszolta anyukája. Az mi? - kérdezte Lili. Hát sajtos nudli - mondta anyaukája. Miért nem rántott hús? Mert esik az eső - válaszolta anyukája. És mi baj van azzal? - kérdezte Lili. Az, hogy be vannak zárva a boltok - magyarázta anya. Hogy hogy? - kíváncsiskodott Lili. Mert nincs nagyon áram. Miért? - kérdezte Lili. Honnan tudjam Lilikém, egyél inkább! - válaszolta anyukája.

Eközben Dorciék családjában..

Dorci, Vanda, vacsi! - szól Dorci anyukája. Anya, Vanda folyton ver! - panaszkodta Dorci.

Vanda, ne bánstd a testvéredet! - mondta anyukájuk. De Dorci játszik a babájával az engedélyem nélkül - nyávogta Vanda. Dorci, akkor ne várd el, hogy mondjuk simogasson Vanda - jelentette ki anya. Jó, nem is várom! - mondta durcin Dorci. Mi a kaja? - kérdezte Vanda. Nem kaja, hanem vacsi te butus - mérgelődött Dorci. Vanda elszontyolodva válaszolta: Nem vagyok buta!

Ne veszekedjetek! - csapott anya mérgesen az asztalra. Akkor mi a vacsi? - okoskodva kérdezte Vanda. Bolognai spagetti. - válaszolta anyukájuk. Eszünk? - kérdezte Dorci. Eszünk! - jelentette ki anya. Hirtelen csend lett. Egy kis idő múlva Vanda megszólalt: Anya, miért lett ilyen csend? Nem tudom Vanda - válaszolta anya, és így folytatta: De most épp jó ez a csönd. Dorci megszólal: Anya... Igen? kérdezte anya. Holnap átmehetek Liliékhez? Majd megbeszéljük - mondta anya. De mooost - kérlelte Dorci. Nem, később - jelentette ki határozottan anya. De... kezdte a mondokáját Dorci és közben anya belevágott: Semmi de!  Anya! kérdezte Dorci. Mi az?-  idegeskedett anya. Biztos jól döntöttél? - folytatta Dorci. Miben? - idegeskedett újra anya. Abban, hogy nem most beszéljük meg, hogy mikor mehetek át Lilihez. Nagyon jól - mérgelődött anya. De anyaaa.... - nyűgösködött Dorci. Úristen Dorci! - bosszankodott anya. Gyere Vanda, kapsz baracklevet - folytatta nyugodtan anya. És én? - zaboskodik Dorci. Te nem kapsz! - türelmetlenkedett anya. De miért? - nyügösködött Dorci. Mert azt mondtam - vágta rá anya. De Vanda vert, akkor ő miért kap? - kíváncsiskodott Dorci. Jó, te is kapsz - mondta lenyugodva anya. És megölelték egymást. De Vanda többet kapott! - értetlenkedett Dorci. Jaj Dorci, nehogy már patikamérlegen kelljen nézni, hogy ki mennyit kapott! - csattant fel anya.

Másnap reggel az oviban Dorci és Lili beszélgetnek.

Kikészít anya - ismerte be Dorci. Ugyan miért? - kérdezte Lili. Mert mindig Vandával foglalkozik, mert ő még bölcsis - nyávogta Dorci. De amikor Te voltál bölcsis, veled nem foglalkoztak sokat? - tudakolta Lili. De, ám most már nem - mérgelődött Dorci. Az viszont igaz, neked jobb barátod van, mint neki - mondta vidáman Lili. Ez mondjuk igaz - örült meg Dorci. Na látod, ez mondjuk igaz. - vágta rá Lili. Jó de valamiért nem foglalkoznak annyit velem, mint Vandával - nézett Dorci kérdően Lilire. Mert ha veled többet foglalkoznának neki rosszabb lenne mint neked. Gondold el ő még nem tud normálisan járni, enni, beszélni, aludni, rajzolni, futni és te ezeket mind tudod, nemde?  - kérdezte Lili. Igazad van, hogyha Vandával nem foglalkozunk, akkor ő rosszul fogja érezni magát. És ezt nem szeretnèm.

Lili épp folytatni akarta, de eleredt az eső és be kellett menniük a házba.

Akkor szia Lili - búcsúzott Dorci. Szia Dorci - válaszolta Lili. Ó és holnap tali! Oké Dorci, szia. Szia.

Hazamentek és aludtak egy szépet.