A nagy szökés

A nagy szökés.

Valahol e kerek földön,

van egy kicsi farm.

Azt beszélik,hogy e farmnak,

Jó gazdája van.

Az állatok egy szép napon,

mégis úgy döntöttek,

Míg a gazda nem lesz otthon,

a szabadba szöknek.

A kerítést ki át ugrodta,

Ki pedig át repülte,

nem maradt más csak egy kisnyul,

ki a gazdát szerette.

A kakas volt a főkolompos,

követte a banda,

neki volt e kicsiny farmon,

a legnagyobb hangja.

-Gyertek-gyertek!Szólt a kakas.

-Miénk az erdő s mező!

-Nyihaha!Kiált a ló,

-Miénk az egész legelő!

Dúskálunk e gazdagságban,

nem kell nekünk gazda,

nem megyünk mi vissza többé,

arra a kis farmra.

E közben az öreg gazda,

lassan haza ballagott

s meglátta,hogy a kisnyúl,

magára maradott.

-Elhagytak az állatkáim!

Búsan szólt az öreg.

-Látom kisnyúl,hűséges vagy.

Így dicséri meg.

-Ne búslakodj öreg gazdám!

Várd csak meg a reggelt,

meglásd itt lesz mind egy szálig,

mire a nap fel kel.

Ez alatt a szökött nyájnak,

elfogyott a kedve,

mert eőjött a barlangjából,

a korgó gyomru medve.

Szaladt is a banda,

ki merre látott,

a kakasnak a csőre,

"jajj" szóval kiáltott.

Az erdőnek mélyéről,

Jött a farkas falka,

menekült a társaság,

apraja nagyja.

Ez alatt a kis nyúl,

Jutalom répát kapott,

az otthon melegében,

ült és ropogtatott.

Eljött a reggel,

jött is  a nagy csorda,

lehajtott fejjel,

álltak mind sorba.

A sornak a legvégén,

egy csapzott kakas kullog,

tollának nagy része,

a csatában kihullott.

A gazda persze beengedte,

a megtépázott bandát,

bízván abban,hogy a leckét,

örökre megtanulták.