A nagy utazás

A nagy utazás.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két nagyon jó barát. Böbe és Janó kiskoruktól kezdve ismerték egymást. Nem telt el úgy egy nap sem, hogy ne játszottak volna egymással.

Egy meleg nyári délután Janóék udvarán hintáztak, amikor hirtelen eleredt az eső. Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is állt. Böbe odaszólt Janónak, hogy nézzen a kert másik végébe, ahol úgy tűnt, mintha a szivárvány egyik vége lent lenne a földön. A hintától futva mentek oda és meglepődve csodáloztak, mintha a szivárvány alja mozgólépcső lenne. Egymásra néztek és szavak nélkül is egyre gondoltak. Megfogták egymás kezét, újból egymásra néztek és léptek egy nagyot. Elindultak a szivárványon fölfele, mintha tényleg mozgólépcsőn utaznának. Féltek, de a kíváncsiságuk nagyobb volt. Megérkeztek Tündérországba. Szinte levegőt is elfelejtettek venni, mert ilyen csodaszépet eddig csak meséskönyvben láttak. Mindenhol gyönyürű zöld fű, színes virágok és hatalmas fák, amik tetején pici házak voltak. Napsugár, az egyik tündérlány vette észre a gyerekeket, miközben az illatosabbnál illatosabb virágokat gyűjtötte. Ijedtében elejtette a virágokat és egy hangosat kiáltott, hogy kerültök ide emberek. Böbe és Janó csodálkozva álltak, hogy értik mit mondd a tündérlány. A falu apraja-nagyja körülöttük termett. Elmesélték utazásukat, hogy hogyan kerültek ide. A tündérek meglepődve, de annál nagyobb örömmel fogadták őket. Megmutatták mesébe illő otthonaikat, majd pillangó háton repülve mutatták meg cukorka erdőiket. Itt aztán tényleg volt minden, ami szemnek és szájnak ingere. Különböző ízű nyalóka fák, gumicukor bokrok és ezerféle ízű csoki és drazsé virágok. Tőlük nem messze folyt a gumicukor ízű folyó. A gyerekek nyála összefutott a szájukban, ezt barátjuk Napsugár is észre vette és egy csettintéssel két kristálypoharat varázsolt, melyet a gumicukor folyóba merített. Böbe és Janó egy szempillantás alatt megitták. A nap hátralevő részét beszélgetéssel és játszással töltötték. Sajnos rájuk esteledett, az óra hetet mutatott, tudták, hogy haza kell térniük. Napsugár is szomorú volt, de barátainak mondta, hogy időnként látogassák meg. A hazajutáshoz emeljék fel a kezüket a magasba, forduljanak háromszor jobbra és guggoljanak le és máris otthon teremnek.

Egy szempillantás alatt a kert végében találták magukat és meglepődésükre a nyári zápor illata érződött. Janó anyukájának hangjára riadtak, hogy kérnek-e limonádét. A gyerekek a vizes ruháik átcserélése közben jöttek rá, hogy a Földön, csak egy perc telt el.