A nyafka királylány

A nyafka királylány.

Völgyek menti királyságban élt egy királykisasszony
Mind közül a legdurcásabb - vagyis erre gyanakszom.
Mindenért csak panaszkodott, semmi nem volt kedvére
Duzzogással telt a napja, reggele és estéje.

A szolgálók hoztak neki piros masnis szép topánt
De a lányka kék szalagos, üveg cipellőt kívánt.
A palota falainak színe nem volt kedvére,
És csak vállát vonta meg a szép udvari zenére.

A királyi főszakácsnak sem volt könnyű a dolga:
Fácánlevest a hercegnő kanalával kotorta.
"Inkább sült krumplira vágyom, jó lenne egy lasagna."
Hiába kért roston csirkét, s zöldségeket az anyja.

Egy nap aztán egy öreg bölcs érkezett a városba
Ki a nyafka királylánynak történetét hallotta
Elment így hát a királyhoz, hogy meggyőzze a nemest:
Beszél vele, s a királylány megeszi majd a levest.

Nem lesz gond a fal színével, nem legyint a zenére
A cipő is megfelel majd, amit hoznak elébe
Rábólintott hát a király, más egyebet nem tudott
A feladat egész eddig őfelségén kifogott.

Az öreg bölcs azzal kezdte, meghallgatta a leányt
Gondolta, hogy hátha így majd megfejtheti a talányt
Mitől ilyen durcás-morcos állandóan szegényke
Mi az, ami ennyire nincs a királylány kedvére.

Vettek három lélegzetet, jó mélyet és jó nagyot,
Majd hangosan kifújták, hogy remegtek az ablakok.
Ismételték négyszer - ötször, mindjárt szebb lett a világ.
Nyugodtabb lett a királylány, és elültek a viták.

Majd ezután csak kibökte, hogy a lelkét mi nyomja:
Az, hogy nincs a palotának már udvari bolondja
Mennyi nevetés és móka, csupa vicc és kacagás 
De a király elmondta, hogy nincsen most rá apanázs.

Szólt az öreg: "Nevetéshez nem kell bolond, tudatom.
Mókázni azt mindenki tud. Én is. Mindjárt mutatom."
Majd megfogta köpönyegét, táncra perdült nevetve
Domboldalon is legurult, a királylány követte.

Aztán grimaszokat vágott, felfújt, béka arca lett
Később felemelt lábakkal gólya módra lépkedett.
A királylány megpróbálta, ez neki is sikerült!
Aztán hörcsögöt utánzott, az öreg is jót derült.

Ezt folytatták egész estig, a hasuk is fájt belé,
Gurgulázva, kacarászva mentek a király elé.
Marasztalták is a bölcset, kapott ott egy szép szobát
A királyi palotában rendezte be otthonát.

És eztán a királylánynak, ha nem tetszett valami,
Nem lehetett tőle bizony dörgést-morgást hallani
Szépen, tisztán elmondta, hogy valójában mi bántja
Úgy, ahogyan tanította az öreg bölcs barátja.