A pillangótündér

A pillangótündér.

Napsütötte, nyár eleji nap volt. A mezőn százával nyíltak a szebbnél-szebb tarka, illatos virágok. Mindenfelé színes lepkék, pillangók táncoltak a szél szárnyán, könnyedén, kecsesen szálltak, csak egy pillanatra pihentek meg egy-egy virág szirmán. Egyszer csak feltűnt egy hét év körüli kislány. Turcsi orra, szeplős arca, nevető zöld szeme volt, haját két oldalt copfba fonták. Csíkos, fodros ruhácskáját játékosan megcibálta a szél. Kezében lepkehálót lóbált, és kutatva nézett körül, arra várva, hátha foghat egy pillangót. Eltelt egy kis idő, míg eljött a kedvező pillanat. Egy csapatnyi pillangó tűnt fel a közelében, mind gyönyörű, de őt egy meseszép, sokszínű példány varázsolta el. A kislány óvatosan, lassan mozgott, türelmesen kivárta, míg a kergetőzésből kivált, és leszállt egy vadvirág tetejére. Akkor meglendítette a lepkehálót, és máris rabságba esett a pillangó. A kislány boldogan vitte magával a megszerzett szépséget, kacagva mutatta nagyapjának a zsákmányt. Eldöntötte, hogy otthon majd beteszi egy befőttes üvegbe, akkor majd minden nap megcsodálhatja.

Emma, mondta a nagypapa, nem lesz az úgy jó. Ügyesen megfogtad a pillangót, de engedd szabadon, különben elpusztul, az pedig igazán kár lenne.

Hogyisne, válaszolt a kislány, olyan nehéz volt megfogni, és olyan szép, és most már az enyém. 

Amikor hazaértek, Emma elővett egy befőttes üveget, ahogyan eltervezte. Amikor azonban bele akarta tenni a pillangót, egészen halk suttogásra lett figyelmes. Körülnézett, de senkit sem látott. Különös, gondolta. Amikor a kezébe vette a törékeny kis jószágot, meghallotta, hogy valaki a nevén szólítja: Emma! Ahogy közelről alaposabban megnézte, észrevette, hogy a pillangó egészen olyan, mint egy picike kislány, szárnyakkal. El sem akarta hinni, de hozzá beszélt:

Kérlek, Emma, ne zárj be, hadd repüljek a társaimmal szabadon! Hadd térjek haza Pillangó országba. A nevem Zafír, pillangótündér vagyok, és éppen a barátaimmal kergetőztem, amikor megfogtál. Tudod, nekünk fontos munkánk van a virágokkal, átvisszük a virágport egyikről a másikra. Segítünk a méhecskéknek a beporzásban. Ha fogságban tartasz, nem tudom elvégezni a feladatomat.

Ó, nem tudtam, sajnálom. Nem akartam semmi rosszat. Csak tudod,annyira szépséges vagy, szerettelek volna minden nap megcsodálni - válaszolta Emma.

Ne aggódj, kicsi lány, ígérem, gyakran eljövünk hozzád a barátaimmal, hogy gyönyörködhess bennünk. Mondd, szeretnéd látni Pillangó országot? Kíváncsi vagy rá, hogyan élünk, dolgozunk? - kérdezte Zafír.

Nagyon! De mégis, hogyan tudnék oda eljutni?

Én segíthetek ezen, csak egy kis csillámló port szórok rád a szárnyaimról, ettől egy kis időre éppen olyan pici leszel, mint én, és repülni is tudsz majd.

Emma érzett egy fura, csiklandozó érzést, ahogyan a finom csillámpor ráhullott, majd azt vette észre, hogy már össze is zsugorodott, és ott repül Zafír mellett. Pillangó országot csodálatosnak találta, tiszta volt a levegő, dús, zöldellő rétek, erdők, csobogó patak mellett haladtak el. Ennyi csodás, színes pillangót Emma még soha nem látott egyszerre, hallotta csilingelő nevetésüket, ahogyan vidáman dolgoztak. Zafír megmutatta, hogyan tudja átvinni a virágport egyik virágról a másikra, Emma is gyorsan megtanulta. Most már értette, micsoda fontos feladat ez. Az idő hamar elröpült, a kislánynak haza kellett mennie, mielőtt a varázslat elmúlik.

Emma egyszer csak ott állt a kertjükben, teljes nagyságban, tenyerén ott pihent a kis pillangó. A kislány mosolyogva engedte el, s ahogy ellibbent a kezei közül, egyáltalán nem volt szomorú, a szívét melegség töltötte el. Zafír pedig betartotta az ígéretét, és meglátogatta Emmát, amilyen gyakran csak tudta. A kisleány továbbra is szívesen vadászott szöcskét, tücsköt, különféle bogarakat, de soha nem fosztotta meg őket a szabadságuktól, megfigyelte, majd elengedte őket, a leckét Zafírtól megtanulta.