A ragyogó utazás

A ragyogó utazás.

Dénes Katalin: A ragyogó utazás

Kedves gyerekek! Az én mesém a Smaragdzöld-szigeti három jó barátról szól, akik akadályokat nem ismertek, ha egymás társaságáról esett szó. Az egész történet akkor kezdődött, amikor a baráti társaság egyik tagja, nevezetese Incifinci hosszabb időre elutazni kényszerült a Smaragdzöld-sziget távoli pontjára. Egy egész nyárra! Az egérkét Fáni néven jegyezték be annak idején az Egérügyi Anyakönyvi Hivatal méltóságot parancsoló, méregzöld színű születési anyakönyvébe, de mégis Incifincinek szólíttatta magát. Azt állította, ez a név jobban illik hozzá. De az igazság az, az...megsúgjam nektek az igazságot? Egérkisasszonyunk soha nem tudta szépen kimondani a saját hivatalos nevét, ezért lett Incifinci. Mindig egy szép virágot viselt kecses fülei között. De hogy szavamat szavamba ne öltsem, Incifinci egy esős, felhőkbe burkolózó nyári napon nagyon szomorkodott és egy levelet írt, amelyet aztán Galamb Benő postás segítségével szerencsésen el is juttatott a sziget túlsó partján maradt barátaihoz. Így szólt a levél: „Kedves barátaim, Zümi és Brúnó! Itt, a Smaragdzöld-sziget nyugati felén már egy hét óta vigasztalanul zuhog az eső. Nem tudok kivel játszani, nagyon unatkozom! Ha felétek süt a Nap, látogassatok meg engem! Aláírás: Incifinci.” A sürgős küldeményre Galamb Benő a lehető legrövidebb időn belül ráragasztotta a „sürgős” feliratú narancssárga matricát és már csőrébe is fogta a roppant fontos küldeményt. Szárnyait kiterjesztette, a nyári pompájukban viruló csodálatos lombkoronák fölé emelkedett. Még látta, hogy Incifinci buzgón integet utána:

- Galamb Benő, aztán el ne ejtsd a levelemet! - De ezt már a postaszolgálat felelősségteljes képviselője már nem hallotta, mert eltűnt a sziget fái felett. A narancsszínű matricával ékesített küldeményt másnap délben, a sziget keleti felén, egy hatalmas szomorúfűzfa alatt kézbesítette. Tudjátok-e hogy miért? Az ágait a patak vize fölé eresztő, hűs árnyat adó fa alatt pihent Zümi és Brúnó a nagy melegben. Már majdnem álomba szenderültek, amikor Incifinci levele Brúnó orrán landolt. Véget ért a déli álom! Azt kérdezitek tőlem, hogy ki volt Zümi és Brúnó? Elnézést kérek tőletek, elfelejtettem őket bemutatni. Természetesen elárulom nektek. Incifinci egyik legjobb barátja egy propelleres maci, vagyis Brúnó volt. Egy jópofa propelleres sapkát viselt a fején. Incifinci másik legjobb barátja Zümi, egy világot látott, roppant sok tapasztalattal rendelkező méhecske. Testének sárga csíkjai versenyt ragyogtak a Nappal, pedig az is igencsak pompás aranysárga színben tündöklött. Ők ketten pihentek és távolba kényszerült barátjuk, Incifinci szomorúsága jutott az eszükbe a hatalmas szomorúfűz ágai alatt. De ez a levél az egész napjukat megváltoztatta. Először Brúnó kiáltott fel:

- Zümi, méhecske barátom, ébresztő! Ne aludj tovább! Egy levél hullott az orromra! Mindjárt tüsszentek, nagyon csiklandoz! - Zümi halk zizegéssel válaszolt:

- Ugyan mit sápítozol! Természetes, hogy egy levél hullik az orrodra, hiszen a szomorúfűzfa alatt pihenünk. Vagyis csak pihennénk...-De Brúnó nem hagyta annyiban a dolgot.

- Ne fordult a másik oldaladra! Igenis, ez egy levél! Mégpedig egy postai küldemény, egy szürke, fáradt galamb hozta. Úgy kezdődik, hogy ke-ked ked-ves bor...- Brúnó elbizonytalanodott. Szégyellte is magát. Az az igazság, hogy az erdei iskola első osztályát sem végezte el, mert egyszer Bagoly tanító bácsi kiküldte az óráról. Soha többet nem ment azután iskolába. Zümi viszont, aki az erdei iskola minden évfolyamát kitüntetéssel végezte el, azonnal megoldotta a feladatot és egyre nagyobb örömmel olvasta Incifinci levelét.

- Brúnó! Incifinci írt nekünk! Azt írja a levelében, hogy nagyon szomorú, a sziget nyugati felén zuhog az eső és nagyon vár bennünket. Látogassuk meg őt!

- Látogassuk - egyezett bele Brúnó lelkesen, majd elkomorodott. - De hogyan tudunk hozzá elutazni? Nincs semmilyen járművünk. Ő is egy keselyű szárnyán utazott potyautasként a sziget nyugati felére. Csoda, hogy ép bőrrel megúszta!

- Igazad van - helyeselt Zümi és elhallgatott. Pár perc múlva már boldogan rezegtette gyémántszirmú szárnyait.

-Tudom, Brúnó, tervezek egy léghajót! Azzal utazunk majd Incifincihez!

-Micsoda zseniális ötlet! Nagyszerű gondolat!-De Zümi már nem hallotta Brúnó eszmefuttatását, mert gondosan rajzolni kezdett a porba. A mesebeli léghajó sziluettje alakult ám! Gondosan gömbölyítette az égi léggömböt: a közepén egy barna szem pásztázta gondosan a világot. Egy napraforgó virág társaságában tette mindezt. A léghajó ibolyaszín ünnepi ruhát hordott. Képzeljétek el, még egy formás szárnyat is tervezett hozzá, egy huncut módon megbújó antennával. De hogy szavamat ne feledjem, még időben elmesélem nektek, hogy a légi jármű rendelkezett egy kis nyitott terasszal, csupán a szemlélődés kedvéért; valamint egy kis fedett színházi páhollyal, ahonnan a világ összes előadását belépőjegy nélkül lehetett megtekinteni. Bizony ám, nem füllentek! Tovább is van az én mesém! Mit gondoltok, mi kapott helyet a léghajó tetején, a legtetején, ahová ti sem érnétek fel, akárhogy is nyújtózkodnátok? Elárulom: egy kis ülőkosár egy mindent látó hatalmas távcsővel! A tervezés után Brúnó és Zümi minden szükséges anyagot és szerszámot előkerítettek a sziget eldugott szegleteiből és éjt nappallá téve felépítették a léghajót.

A munka végeztével Brúnó elégedetten felkiáltott:

- Zümi, pakoljunk a járműbe, egy óra múlva indulunk!-Brúnó a fedélzetre vitt egy csupor mézet. Ez volt minden csomagja. Zümi gondosan becsomagolt egy köpönyeget, egy parányi zsebtükröt és egy csomagot Incifinci számára. Miután elkészült ő is, felkiáltott:

- Brúnó, én is készen vagyok, indulhatunk!- A léghajó felemelkedett a földről. Minden kétséget kizáróan Zümi töltötte be kapitányi tisztséget, olyan megfontoltan szemlélte a látcsövön a mélységet és a magasságot. Vidám bárányfelhők úsztak az égbolt kék tengerén, egy kissé zavarták a majdnem tökéletes látási viszonyokat. Zümi büszkén, felelőssége teljes tudatában tekintett le utastársára. Brúnó ott ült a léghajó nyitott teraszán, zöld pólót viselt és zöld gumicsizmába bújtatott tappancsai a semmi felett kalimpáltak. Azt mondjátok, hogy nem jól látom a helyzetét? A minden felett kalimpál? Legyen nektek igazatok! Brúnó olyan ügyes volt, olyan magabiztos! Mackós mosolyával üdvözölte a bárányfelhőket, amelyek a barátai lettek. Mindig küldtek egy néhány esőcseppet, ha mackónk már túlzottan felhevült. Brúnó a felszállás óta fogyókúrába kezdett. Mi is történne, ha folyton az aranysárga nedűvel tömné magát? Recsegnének és felsírnának a nyitott terasz gondosan rögzített elemei, ha erre gondolok,..de mégsem, nem rontom el ezt a ragyogó utazást. Brúnó tehát csak ült az aranyló Nap fényében úszó pompás teraszon, nem is olyan távol felfedezett egy szivárványt. Ott biztosan esett az eső, ott él most Incifinci! Ő meg élvezte a semmit és a mindent, ami fölötte, alatta, jobbra és balra és mellette körülvette őt. A ragyogó utazást Zümi rémült zizegése törte meg:

- Zzzzüüümmm, Brúnó, vigyázz, előttünk egy széltölcsér! Ha felkap minket, elveszünk! - Brúnó ijedten kapta fel a fejét, de mivel az erdei iskola első osztályát sem végezte el, egy árva mentőötlet sem jutott eszébe. De annál inkább gondolkodott Zümi!

- Ott van a kis vászontarisznyámban egy köpönyeg! Dobd oda szélúrfinak, hadd kapja magára, talán akkor békén hagy bennünket! - Brúnó gyorsan felugrott a nyitott teraszról, villámgyors mozdulattal előkereste a köpönyeget és odadobta az egyre közelebbről kacagó szélnek:

- Szélúrfi, vedd csak magadra ezt a varázsköpönyeget! - Lássatok csodát, Szélúrfi magára kanyarította a köpönyeget, és mintha soha nem is látta volna a két utazót, egy szempillantást alatt eltűnt. Búcsúzólag azért még odaköszönt a két rémült jó barátnak:

- Kössszönöm, kössszönöm ezt az értékes holmit! Jó utat! - Zümi és Brúnó megtörölte izzadságtól gyöngyöző homlokát, de alig haladtak pár kilométert, amikor újabb veszély leselkedett rájuk. A felhők alól veszedelmes gyorsasággal közelített a léghajó felé egy sasmadár. Széles szárnyait kiterjesztette, valljuk meg, megtetszett neki a pompás kis jármű. Ahogy közeledett, Zümi ismét felkiáltott:

- Brúnó, vedd elő ismét a vászontarisznyámat, van benne egy kis tükör! - Brúnó remegve kérdezte:

- Mit tegyek a tükörrel?

- Fordítsd a Nap felé, majd a sas szeme közé, vakítsd el! - Brúnó maci reszkető manccsal így is cselekedett. A sasmadár rikoltozni kezdett, de végül nagy szárnycsapásokkal elrepült. Zümi boldogan zümmögött:

- Megmenekültünk! Nemsokára célhoz érünk!

Valóban, a sötét, szürke esőfelhők alatt még napnyugta előtt kibontakozott előttük Smaragdzöld-sziget nyugati csücske. Nagy örömükre később meglátták a csodálkozó Incifincit is, aki még soha nem látott léghajót és csak sokára ismerte fel barátait. De akkor ám szedte apró lábait, ahogy csak tudta és rohant a pázsiton landoló léghajó felé. Bőrig áztak, de mégis ölelték, körültáncolták egymást! A léghajó oltalmazó gömbje alá húzódtak az eső elől, ott beszélgettek.

- Brúnó, Zümi, drága barátaim, de jó, hogy látlak benneteket! Mégis eljöttetek! Mi ez a szerkezet, amivel utaztatok?

- Az úgy történt – kezdte Zümi a beszámolót –, hogy amikor megkaptuk a leveledet, megterveztem ezt a léghajót. Gondosan megépítettük, útra keltünk, egy-két veszélyt elhárítottunk, de ideértünk hozzád. Csomagoltam neked meglepetést is! - Incifinci elmosolyodott és boldogan kijelentette:

- Meglepetéssel én szolgálok! Most nyugovóra térünk itt a léghajóban, de holnap… - Brúnó izgatottan közbevágott.

- Incifinci, mi lesz holnap? - A szürke ruhás egérkisasszony így válaszolt:

- Holnap mindannyian hazatérünk a sziget keleti felére. Az lesz csak a ragyogó utazást! - Brúnó felujjongott, Zümi örömdalt zümmögött, Incifinci táncot lejtett, majd mindannyian elaludtak a léghajóban. Gyerekek, maradjatok szép csendben, fel ne ébresszétek őket a holnapi nagy utazás előtt!

2023. január 24.