Barion Pixel

A répatorta meséje...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Németh Panna Noémi: A répatorta meséje... 
       Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsiny falucska melynek neve, Cifra falva volt. Nevét kisméretéről, színes, rózsaszín és kék, kacsalábon forgó házairól kapta. Ebben a kis falucskában az utca végén meg...

Kép forrása: pixabay.com

Németh Panna Noémi: A répatorta meséje... 

 
      Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsiny falucska melynek neve, Cifra falva volt. Nevét kisméretéről, színes, rózsaszín és kék, kacsalábon forgó házairól kapta. Ebben a kis falucskában az utca végén meghúzódott egy fehér falú, piros rózsamotívumokkal díszelgő aprócska kis cukrászda. Melynek neve “Édesálom“ volt. Messze földön híres volt a cukrászda finom krémeseiről, ízletes finomságairól, díszes-habos, édességeiről. Sok gyermek születésnapját tette felejthetetlenné a tortáival.  
Lakott a faluban, egy óvodás kislány, úgy hívták Édes Anna. Annát mindig minden zsúrra meghívták a barátai, de ő sajnos nem tudta úgy élvezni a születésnapokat, mint mosolygós társai. Szomorú volt, mert a tortát nem kóstolhatta meg, az édességekből nem ehetett oly jóízűn, hiába voltak a tányérján Édesálom cukrászda finomságai. Egy olyan betegséggel élt együtt mely megfosztotta őt a cukortól. Ezt a betegség úgy hívták diabétesz.  
Anna mindig is tudta, hogy ő egy kicsit más, mint a többiek.  
      Ám amikor mikor jött az ő világra szóló 4. születésnapja, anyukája meglepetés zsúrt kezdett szervezni. Meghívta Anna legjobb ovis barátait. Ellátogatott Cifrafalva Édesálom boltjába. Ám a kirakatban csak csodacsoki, epergyönyör, karamellmárvány torta kínálta magát. Az anyuka megkérdezte az eladót, hogy van-e valami cukormentes sütemény, ám ilyenkor az apró muffinok, a csodacsoki és a többi torta úgy felnevetett, hogy a bolt is beleremegett. Az egyik polc sarkában megbújt egy szomorú, fehér tortácska, ő volt a magányos egyszerű kis Répajack, neki semmi édesvarázs neve nem volt, mert ő egy egyszerű répatorta volt. Mindig mindenki kicsúfolta, így Répajack nem is merte mutogatni magát a kirakatban, ő nem ragyogott úgy, mint a többi kerek társai. Karamellmárvány úgy gondolta, hogy ő lesz a legboldogabb, mert az anyuka úgy is őt vásárolja meg a zsúrra, és az asztal közepén majd ő tündökölhet, és nézheti a boldogan rohangáló gyermekeket. A nap fénypontján minden kisgyerek érte ujjong, s majd kíváncsian kérdezgetik, milyen lesz a torta. És majd körül állják, és elfújják róla a gyertyákat, és jól falatoznak belőle. Ám Anna anyukája mégsem őt választotta. Nagyon megörült, amikor megpillantotta a sötét sarokba magányosan megbújó, maga egyszerűségében rejlő, fehér bevonatú kis tortát. 

- Azt kérném, azt a kis fehéret! - mutatott Répajackre. Az eladó nyomban csomagolni kezdte.

- Hányas számú gyertyát kér hozzá? - kérdezte az eladó. 

- Négy éves lesz a lányom. - felelte az anyuka. 

       A csodacsoki, karamellmárvány és epergyönyör irigykedni kezdtek, de annyira ám, hogy cifra bevonatuk rögvest olvadozni kezdett rajtuk. Répajack nagyon félt, hisz oly rég várakozott már a polcon, várta, hogy valaki megvásárolja és hazavigye. Mindig egy nagy buliról álmodozott, és szeretett volna örömet okozni egy szerencsés kisgyereknek, várta, hogy ott pompázhasson egy asztal közepén fényes gyertyák társaságában. Az anyuka megvásárolta a tortát, majd lelkesen a boltból egyből a piacra igyekezett. Vett egy egyenes, szép karcsú sárgarépát és fekete tortadekor anyagot. Répajack a dobozból kukucskálva leskelődött, hiszen eddig még a kirakatból sem látta a várost, nemhogy ilyen közelről. Az édesanya a piacról hamar haza is ért. A tortát asztal közepére helyezte. Répajack egymagában várta mi lesz sorsa. Anna nagyon szerette az egyszarvúkat, mindig arra vágyott, hogy egyszer egy unikornisos tortácskája legyen a születésnapján. Anyukája kivette Répajacket a dobozából és neki állt a díszítéséhez. Melengetni kezdte a fekete díszítő masszát a két kezével, aztán gyúrni kezdte. Egy nagy kört formázott és egy lenyomó segítségével két kisebb kört szaggatott ki. Ezek lettek a szemecskék. Felhelyezte az elemeket a sima fehér kis tortácska tetejére. Festékkel piros szájat festett rá. A piacon megvásárolt répácska lett az unikornis szarva. Már majdnem kész volt, de még mindig hiányzott valami. Arany és rózsaszín csillámmal hintette meg a tetejét, felhelyezte a répát, ezzel készen is lett az újjávarázsolt tortácska. Répajack nagyon megörült annak, hogy most már ő is olyan csodálatosan néz ki, mint a többi torta a cukrászdában. 
      Elérkezett a várva várt nagy nap. A napocska is mosolyra ébredt, vidáman, derűsen ragyogott aznap fenn az égen. Gyerekek hangos kacaja lepte el a ház udvarát. Anna, nem számított rá, hogy anyukája meglepetés zsúrt szervez neki. Mikor haza felé tartott a nagymamájától, és megpillantotta a házuk előtt a sok idegen autót, akkor még nem is sejtette, mi várja őt. Halk léptekkel a bejárati ajtó fele sétált. Betopppant a házba és az udvar felé vette az irányt. A megbújó vendégek, pedig már alig várták, hogy hirtelen előbújhassanak és ujjongva köszöntsék a születésnapos lányt. Hatalmas volt a meglepetés! Anna nevetett és sikított örömében, s boldogan ölelgette barátait. Anyukája is feléje sietett, átölelte, két puszit adott az orcájára, s boldogan nézte kislánya örömét. 

A gyerekek jót játszottak kint az udvaron, közben csipegettek a sós süteményekből és mindenféle harapnivalóból. A torta a zsúr végére maradt. Akkor már az asztal körül ültek, hangosan énekelve várták, hogy Anna anyukája behozza a gyertyákkal feldíszített tortát. Boldog, boldog, boldog születésnapot..., szólt a dal, és Répajack megérkezett az asztal közepére. Anna alig hitte el, hogy az ő szülinapját ünneplik, és nem egy álom történik vele. Betakarta szemét a két kezével, a torta fölé hajolt és elfújta a gyertyát, kívánságát nem árulta el senkinek. 
A gyerekek jól elfalatoztak a tortából, alig maradt pár szelet a tortán. Nemsokára hazamentek.  

- Csuda egy nap volt ez! - mondta Anna az anyukájának, és boldogan bújt hozzá. 
 
Csodálatos nap volt ez Répajacknek is. Titkos kívánsága teljesült aznap, igazi születésnapi meglepetés torta lett belőle. Valóra vált, amit mindig is sejtett, noha kívülről fehér és egyszerű volt, mégis értékes lett valakinek. 

Németh Panna Noémi, amatőr

Ezt a mesét írta: Németh Panna Noémi amatőr

Németh Panna vagyok, 21 éves.Baján az Eötvös József főiskolán tanulok óvódapedagógia szakon. Ezáltal tetszett meg a meseírás, a mesék világa.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Mészárosné Szuda Melinda

2023-09-21 13:57

Nagyon kedves mesét irtál kedves Noémi! Tetszik! Maradok szeretettel, Melinda