A Róka és a Farkas Barátsága

A Róka és a Farkas Barátsága.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy végeláthatatlan rengeteg erdő, ahol minden állat békében élt egymás mellett. Kivéve a Rókakomát es a szomszédját a farkast. Az erdő szélén élt egy ravaszdi róka, név szerint Rudi, de ti hívhatjátok ám úgy ahogyan csak jólesik, nem haragszik meg érte. Nem messze tőle, egy nagy réten lakott egy Ezüst szín Farkas akit mi csak Ferinek hívunk, de ti adhattok ám neki is más nevet. 

Rudi és Feri nem voltak ám a legjobb barátok. Rudi mindig gyanakodott rá, azt gondolta, hogy a farkasok mindig csak ártani akarnak. Feri viszont kedves és barátságos farkas, de nehezen szerzett barátokat, mert mindenki félt tőle.

Történt egy az emberek álltal nagy napnak nevezett napsütéses napon, ahogy Rudi a napi eledelét kereste az erdőben sétálva, mit adott a sors beleakadt egy kihelyezett csapdába. Kétségbeesetten próbált szabadulni, de minden próbálkozása hiábavalónak bizonyult a csapda nem eresztette őt, sőt méginkább a lábára szorult. Telt s múlt az idő, Rudi egyre jobban félt, éhes volt, fázott annak ellenére, hogy tűzött a nap. Feri aki éppen arra sétált néhány kerti szerszámot cipelvén, hisz lekellett már vágnia a hatalmas füvet a kis otthonos farkasodúja körül, amikor meghallotta Rudi kétségbeesett hangját a bokrok közül. Habozás nélkül sietett, a segítségére. Róka koma először megijedt, amikor meglátta őt közeledni, de tudta most, hogy szorult helyzetbe került nincs más választása, mint őt megkérni segítse ki.

– Segíts, kérlek! – kérlelte Rudi. – Nem tudok kiszabadulni! - Feri nem habozott kerti ollója segítségével kiszabaditotta a rókát. 

– Köszönöm! – hálálkodott a róka. – Sosem gondoltam, hogy te fogsz segíteni rajtam. - felelte, ahogy még fájó lábacskáját nyalogatta.

– Miért ne segítenék? – kérdezte a farkas mosolyogva. – Mindannyian ugyanezen erdőben élünk, segítjük egymást ott ahol csak lehet. Ha a simatalpúak róka vagy farkasprémre vágynak megrágjuk mi majd a bokájukat ne félj. 

Ettől a naptól kezdve miután segített neki rendbeszedni az odú előtti teret, a róka erdő szerte híresztelte, hogy a farkas milyen jót tett vele. Rudi és Feri rengeteg alkalommal segítették ki a többi erdőlakó állatot is a bajból. Robit a baglyot, Rintintint a családos kisegeret, akiket jól becsapdáztak azok a buta simatalpúak, Lócit a gilisztát, Rokkót a vakondot akit egy árvíztől mentettek meg, mert elöntötte a víz a vakondjáratot, Cecilit a kis szitakötőt akibe egy tücsök habarodott bele, Zümit a méhecskét, aki eltévedt és nem talált haza a kaptárba, vagy épp Bazsit a vaddisznót akit csak úgy kiraktak az erdőben. Idővel ők ketten nagyon jó barátokká értek, és összekovácsolta őket a segítő akarat. Rudi eközben egy életre megtanulta, hogy nem szabad előítéletek alapján megítélni másokat, és hogy a segítség bármikor jöhet, bárkitől, még onnan is, ahonnan a legkevésbé számítanál rá.

Az erdő állatai is észrevehették végre, hogy Feri valóban egy jó szívű, kedves aranyos Farkas, aki bármikor bármi baj van segít. Ezért aztán úgy döntöttek kinevezik hát a rókával egyetemben az erdő vezetőjének. Olyan boldog volt, hogy még el is pityeredett néha napján mikor arra a napra gondolt, mikor mindannyian jó barátok lettek. Az erdő békés és boldog hely maradt, ahol mindenki segítette egymást. A simatalpúakat pedig jó messzire elkerülték amikor csak tehették. De vajon ti mit tanulhattok ebből gyerekek? 

A történet tanulsága, hogy sosem szabad előre megítélni másokat anélkül, hogy megismernénk őket, és hogy a segítség mindig fontos, bárki is legyen az akitől jön a segítség. Mert egy apró segítség láncreakciót indíthat el, és ezzel megmaradhat a béke és a szeretet a földön. Irány az ágy s barangoljátok be együtt a hatalmas erdőt Rudival, Ferivel és kedves barátaikkal.