A Sárkánylány legendája

A Sárkánylány legendája.

A sárkánylány legendája

 Valamikor nagyon régen, még az ősi Kínában élt egy hosszú, fekete hajú, és puha fehér orcájú nő. Egy gyönyörű dombvidéken, a selymes fűben, egy folyó forrásánál sétált, amikor a víz bugyborékolni kezdett. A forrás zavaros lett, s ebben a nő valami élénk, nagy piros dologra lett figyelmes. A folyóból kiemelkedett egy vörös sárkány. A lény hátán egy vörös öltözéket viselő férfi képmása volt látható, akinek ragyogó szépségű arca, hosszú bajsza és nyolcszínű szemöldöke volt. Az ember, mintha a sárkány hátán állt volna, amikor a lény felemelkedett. Hirtelen sötét vihar kerekedett és Csing-tu, mert így hívták a nőt, egyesült a sárkánnyal. Ebből született Jao, egy kisfiú, aki később Kína egyik legbölcsebb császárává vált.

 - Jao! - kiabált hangosan Csing-Tu az anyja, aki nem más volt, mint a császárné. Gyere és üdvözöld a vendégeket.

 Ku császár, aki most volt Kína ura, a vörös sárkány hátán látható férfi volt. Csing-Tu a császárné, pedig a tűz Istenének lánya. Kunak, és Csing-tunak, a szeretett feleségének volt az egyetlen közös gyermekük a fiatal, de bölcs Jao.

 - Itt vannak? - kérdezte a fiú csillogó szemekkel és anyja válaszát meg se várva, futott is ki a kertbe.  

Nem más jött, mint a fehér sárkány családja. Kína már évezredek óta két birtokra volt osztva. A Fehér sárkány és a Vörös sárkány birtokára. A két birtokról, minden tizenötödik évben, kiválasztanak egy-egy fiút, aki Kína uralkodását fogja folytatni. A két fiú, Jao a Vörös birtokról és Tai-Yang a Fehér birtokról, már 10 éve barátok, szinte már testvérek voltak. A mai napra viszont mind a ketten készültek, mivel ma volt a napja a nagy küzdelemnek, ahol a győztes lesz az új császár. Szoros kötelék volt az övék, de mélyen legbelül mégis mindketten akarták a trónt.

- Testvér! - nyújtotta ki a kezét Jao Tai-Yang felé. - Sok sikert!

- Készen álltok? - kérdezte Ku császár.

A két fiú bólintott és elkezdődött a harc.

EKÖZBEN VALAHOL KÍNA HATÁRÁBAN

A kínai Nagy Fal mellett volt egy nem is olyan kicsi vidék. Tun falu volt a neve. Ott élt egy lány. Mármint elég sok lány élt ott, de volt egy, nem kettő csak egy, aki különleges volt. Mei-Ling volt a neve és hogy miért is volt különleges, hát elmondom. A haja fehér volt, a szeme meg éjsötét. Azt mondják, amikor a lány megszületett, a sárkánykirály őt választotta utódjául. Persze Mei-Ling nem hitt ebben.

 - Mei-Ling! Kelj fel most azonnal kisasszony! El fogsz késni a táncórádról. Igyekezz! - szidta az anyja.

 - Jól van anya! - nyújtózkodott a lány. Kikelt az ágyból, kiment a besütő napsugaraktól fényes konyhába, de amire elkezdhetett volna reggelit készíteni, az anyukája rászólt.

 - Aa nem! Mei, menj vedd fel a táncosruhád és siess az iskolába! Majd én csinálok neked reggelit, te meg készülődj. Na mire vársz még? Menj!

 - Milyen ronda egy ruha! - gondolta a lány, miközben megfigyelte az anyagot. Felöltözött és belenézett a virágokkal díszített, hosszúkás tükörbe. Ahogy nézte eszébe jutott mit ígért neki anyukája. - Anya, figyelj! Azt ígérted ma ki lehet engedve a hajam.

 - Jaj Mei kincsem tudom, de akkor viszont a smink kell.

 - Anya ne kérlek nem szeretem azt a sok fehér púdert! Légyszi!

 - Nem Mei! - azzal odament a csüggedt lánya mellé. - Mei tudom nem szereted, de sajnos muszáj! Ha most megcsinálom a sminked ígérem lesz pár nap, amíg nem kell táncórákat venned!

 - Megígéred? - kérdezte Mei-Ling.

 - Esküszöm! - tette szívére a kezét mosolyogva Mei-Ling anyja, aztán megcsinálta a lány világos sminkjét.

 - Szeretlek! - ölelte meg Mei-Ling szorosan az anyukáját.

 - Én is szeretlek kincsem, de most siess, már így is késtél egy kicsit!

 - Rendben anya! Szia!

 - Mei itt maradt a reggelid! Mei! Jaj, ez a lány! Remélem az apjának igaza volt! - nézett a lánya után egy kis kuncogással.

Ha a lány engedelmes lett volna, elment volna az iskolába, de nem tette. Elment a nagymamája háza melletti erdőbe. Ebben az erdőben annyiféle növény volt, hogy senki nem győzte maga megszámolni. A fák oldalán moha, a virágok, meg ezernyi színben pompáztak. A cseresznyefák nemrég kezdték el a virágzást, ezért a gyönyörű világos rózsaszín is csatlakozott a sokarcú erdőhöz. Szabadidejében szinte mindig itt volt. Belenézett egy kis patakba és lemosta a fehér sminkjét, aztán csak bámulta a természetet. Megfigyelte a rovarokat, a növényeket és a kis patakot. A narancssárga halakat benne, és csak ült. Olyan békés volt minden. Kicsivel később elindult vissza, a nagymamájához.

 - Mama itthon vagy? - kopogott be Mei. Az ajtó kisvártatva kinyílt. A házból kellemes illatok áradtak, Mei-Ling előtt pedig a mosolygó nagymama állt, egy csészével a kezében.

 - Gyere be kedveském! Ülj csak le! Épp most készült el a tea. Kérsz?  

 - Igen mama, köszönöm! - azzal bement, a bambuszból épült kis házba.

- Na és? Mi szél hozott? - kérdezte az idős hölgy.

 - Nem akarok táncolni mama! Tudod, nem igazán érdekelnek a hagyományok. - nézett rá teljes őszinteséggel mamájára.

 - Olyan vagy mint anyád volt! - nevetett Xi-Wang, mert így hívták a nagymamát. - Tudod, nem akart férjhez menni és nem fogod elhinni, de meg is szökött.

  - Tényleg???? - húzta fel fehér szemöldökét Mei-Ling.

  - Igen, tényleg! Ő is volt gyerek!

 - És nem voltál mérges? - kérdezte a lány.

 - Nem, én nem, de az apja annál inkább. Tudod Mei-Ling, anyád mást szeretett és én azt mondtam, élje le vele az életét.

 - Apa... - mondta Mei lefele nézve az ölébe szomorkásan.

 - Igen, az apád. Nagyon jó ember volt és erősen hitt benned, hogy egy nap te leszel a sárkányok új vezetője. - azzal odaadta a lánynak a díszes csészét.

Mei-Ling apja egy háborúban halt meg. Nagyon szerette a családját, a családja is őt és nagyon, de nagyon hitt abban, hogy a kis Mei lesz az új sárkánykirálynő. Viszont Mei-Ling egyre kevésbé.

 - És nagypapa? Hova ment? - kortyolt bele forró teájába a lány, s érezte, hogy átjárja a melegség.

 - Jaj, Chen! A vén lókötő! Valami mitikus lényeket keres megint. - nevetett az idős nő miközben megkavarta italát. - Szeretem őt!

 - Én is nagyon szeretem a papát! Emlékszem egyszer találtunk egy gyíkot, és azt hitte, hogy egy sárkány!

 - Akkor még te is azt hitted. - mosolygott Xi-Wang.

Megitták a teájukat, utána erős kopogást hallottak.

 - Biztos Chen az! - mondta mama. Csoszogva az ajtóhoz ment, s kinyitotta. Chen helyett egy mérges anyát látott. - Jia-Li kerülj beljebb!

 - Kishölgy, nagy bajban vagy! - nézett mérgesen a lányára az anyuka.

 - Jaj, ne! – mondta elkerekedett szemmel a lány.

 - Mei-Ling miért nem mentél el az iskolába? Mondd, mióta hagysz ki napokat? - kérdezte csípőre téve kezét, az anyukája.

 - Anya……..

 - Ne anyázz itt nekem! Fuhh………most ez nem is fontos! Most azonnal hazamegyünk és bemutatlak a leendő férjednek. És most a hajadat is megcsinálom. - azzal megindult higgadtabban a lány felé.

 - De anya!………

 - Azt mondtam, ne rinyálj! Maradj ott és befonom a hajad! - parancsolt dühösen Jia-Li.

A lány az idegtől mozdulni se tudott. Összeszorított ököllel ült a padlón.

 - Anya, te meg miért nem küldted el az iskolába? - kérdezte kicsit csalódottan Xi-Wangra nézve Mei anyukája.

 - Drágám, az apja alig pár éve halt meg. Kell neki egy anya! - állt elé a mama, állát magasra emelve, miközben lánya szemébe nézett.

Jia-Li megállt, és csöndben maradt, Mei-Ling meg kifutott a házból, be az erdőbe.

 - Mei-Ling! - kiabált utána nagymamája. -Mei-Ling!

Jia-Li anyja felé fordult és mélyen a szemébe nézett. -Anya igazad van. Túl szigorú voltam vele, mert féltem, talán egy kicsit most is. Most te ne gyere, én majd beszélek vele!

Mei-Linget egy kis pataknál találta. A víz csak úgy hullámzott és a halak, gyönyörű árnyalatokban voltak láthatók benne. A lány ott ült egy kisebb sziklán lábát a hűvös vízbe lógatva. Anyukája odaült mellé és egy ideig szótlan maradt, aztán belekezdett mondanivalójába:

 - Mei-Ling. Tudom nagyon szigorú vagyok veled, és sajnálom. Amikor apád meghalt, pánikba estem, és elkezdtelek szigorúan fogni, mert féltem. Annyira el voltam foglalva a saját dolgaimmal, hogy elfelejtettem, hogy mi jó neked. Nézd, kérlek ne haragudj! Mei-Ling nem csak azért akarok neked férjet, hogy boldogan élj amíg meg nem halsz, hanem azért, hogy legyen valaki, aki vigyáz rád és szeret. Beteg vagyok és az orvos szerint kevesebb mint egy évem van. Holnap lesz az esküvőd, de ha nagyon nem fogod szeretni a fiút akkor esküszöm elválhattok, csak kérlek próbáld meg! - nézett rá igazán megbánóan az anya. Mei-Ling egy ideig hallgatott, de később kissé szipogva megszólalt:

 - Anya mióta vagy beteg? - nézett rá könnyes szemmel Mei. Van rá gyógymód?

 - Pár hónapja, és a gyógymód nagyon ritka. Csak a Nuwa növény tudna segíteni és olyan hamar elmúlna a betegség amilyen gyorsan jött.

 - Jaj, anya! - ölelte meg a lány.

 - Szeretlek kincsem! - puszilta meg Mei-Ling homlokát.

 - Én is téged anya! - hajtotta fejét az anyukája vállára miközben egy könnycsepp gördült le az arcán.

 - Ne aggódj miattam Mei-Ling! - törölte le lánya könnyeit. - Gyere menjünk! - összefogta Mei egyenes, hosszú fehér haját.

Ketten együtt visszamentek nagyihoz, és onnan már együtt Mei-Lingék házába, ahol a vendégeket várva, ételeket főztek. Később, megérkezett a Zhao család.

- Isten hozott titeket! Ő itt a lányom Mei-Ling, és az anyukám Xi-Wang. Az apukám is biztos mindjárt megérkezik. - mutatott be mindenkit Jia-Li az anyuka.

- Örülök, hogy megismerhetem önöket! - szólalt meg a másik családból egy úr.

A Zhao család tagjai, leültek a földre, a hosszú, megterített asztalhoz, és Mei-Lingék, már hozták is az ételeket. Fantasztikus illatok keringtek a lakásban, s evés közen beszélgettek, és a két család megszerette egymást, csak Mei-Ling kevésbé. Nem akart férjhez menni. Még úgy érezte, jó neki egyedül. Kinézett az ablakon és észrevette a gyönyörű cseresznyefákat. Csak ki akart menni az erdőbe, nézni a fákat és hallgatni a madarakat, de ehelyett, itt kellett ülnie egy nagyon jóképű fiúval, aki mindig arról kérdezte, hogy miért fehér a haja. Kedves, meg minden, de nem ő lesz az igazi. -gondolta a lány.

 - Az ifjú párra! - emelt tósztot Yang, a Zhao család feje.

 - Az ifjú párra! - koccintottak, és ebben a pillanatban belépett Chen, Mei-Ling nagypapája.

 - Jó napokat kívánok! - üdvözölte a házban lévő embereket. Az idős úr, magas és sovány alkat volt, hagyományos kínai kalappal a fején, de Mei-Lingnek csak a jó öreg nagypapa, aki még mindig nem nőtt fel igazán.

 - Örülünk, hogy megismerhetjük! - szólaltak meg a Zhao család tagjai.

- Szintúgy! - válaszolt Chen.

 - Papa, ülj ide mellém! - mondta Mei-Ling, miközben nagypapája lassan leült mellé. Figyelj, tudod, van az a palástod, amin az a fura jel van.

 - Igen Lingling, - becézte unokáját Chen - tudom! Otthon van, mint mindig.

 - Szóval… tudod holnap majd fel szeretném venni! - mondta halkan a lány.

 - Akkor elmész? - kérdezte hangosan a nagypapa. Mindenki rájuk nézett, Mei-Lingnek meg muszáj volt improvizálnia, szóval csak mosolygott és hirtelen megszólalt:

 - Nem, dehogy csak fel akarom majd venni. Megengeded nagypapa?

Amint látták, hogy nem történt semmi különös, folytatták a csevegést, viszont Mei anyukája gyanakvóan nézett a lányra.

 - Na, akkor küldjük ki az fiatalokat egy sétára az erdőbe, ahogy ezt szokás. - állt fel Xi-Wang.

- Mi?! - kérdezte felháborodottan, a szőnyeget szorongatva Mei.

Aztán az anyja felállította és a fiúval együtt kiküldte őket. Késő délután volt. A cseresznyefák épp ebben az időszakban virágoztak, szóval a táj is békét és szépséget sugallt. Sétáltak. Hallgatták a madarakat, néztek a fákat addig, amíg a lány meg nem szólalt.

  - Jun.

 - Igen Mei-Ling? - kérdezte a lányra nézve a fiú.

 - Jun, te szeretsz engem? De most nem arra gondolok, hogy szép vagyok vagy ilyesmi, hanem hogy tényleg érzel valamit? - azzal leültek, egy régi rozoga padra. Épp egy cseresznyefa alatt volt.

 - Mei, ha hívhatlak így, - a lány bólintott. - nem ismerlek igazán, ezért nem tudom. Igen, szép vagy, de fogalmam sincs még, hogy belül milyen vagy.

 - Akkor nem? jó, akkor holnap elszököm. -gondolta

 - Hát, a nem egy erős túlzás, de igazad van! - egy ideig még ültek, és nézték a tavaszi erdőt. Sötétedéskor, együtt visszamentek a házba, aztán Jun és családja hazamentek.

 - Na Mei-Ling? Mit gondolsz a fiúról? - kérdezte az anyja miközben letörölte az asztalt.

 - Nem is tudom! Kedves, de még nem ismerem eléggé, szóval nem mondok semmit. - ahogy a lány ezt kimondta már tudta, hogy holnap elindul a császárhoz és megszerzi a növényt, ami meggyógyítja az anyukáját. Most ez volt neki a legfontosabb.

 - Lingling drágám. - szólt Chen a nagypapa. Elhoztam a palástom. Emlékszel erre a jelre? Ez a sárkánykirály jele. Réges rég, amikor élt, ott szolgáltam nála.

 - Elhiszem nagypapa! - azzal átvette a vastag anyagot. Szinte érezni lehetett benne az erőt.

 - És arra még emlékszel, hogy melyik az ellenséges jel? - kérdezte boldogan papa. Örült, hogy újra erről beszélhetnek.

 - Hu-tun, az őskáosz jele. - azzal felpróbálta, a vastag fekete fehér öltözéket.

 - Ha azt a jelet látod valakin, ne félj rátámadni, vagy messziről elkerülni. - nézett komolyan sötét szemeivel a papája.

 - Rendben nagypapa! - mosolygott Mei-Ling álmodozó nagypapájára.

 - Kincsem, gyere aludni! Holnap díszítünk, utána az esküvő!

 - Jól van anya! Jaj nekem! - gondolta megborzongva a lány.

Átvette pizsamáját, lerakta bőrből készült palástját ágya mellé, azzal befeküdt az ágyba. Miközen anyukája betakarta, e szavakat hallotta tőle.

 - Az én kicsi 16 éves Mei-Lingem felnőtt. Nagyon szeretlek és tudd, hogy a legjobb dolgok, az elején, általában rossznak néznek ki. - mosolygott rá az anyukája. Lányának fehér haját oldalra söpörte, azzal megpuszilta a sima homlokát.

 - Jó éjt kincsem!

 - Jó éjt anya!

Jia-Li kiment, a lány meg gondolkozott. És ha nem mennék el? De akkor anya meghal és azt nem hagyhatom! Apa megtanított harcolni, szóval nem lesz bajom… Elvileg… Amint erre gondolt beugrott neki egy emlék:

 - Haya! - rúgott a levegőbe egy apró lány.

 - Igen Mei, ügyes vagy! - nézett az apa a lányára nagy büszkeséggel. Gyere, most menjünk el az erdőbe!

Az akkor még kis Mei-Ling nagyon boldog volt. Együtt az apukájával, elmentek a kis patakhoz, ahova a lány mostanában járni szokott.

 - Látod a halakat? - kérdezte az apja. Ha bármikor eltévednél, majd ők mutatják az utat.

A pöttöm lány nagy csodálattal nézett a halakra. Aztán az ágyban fekvő Mei-Ling elaludt.

 

A CSÁSZÁRNÁL

Tai-Yang a fehér sárkány fia már a földön feküdt. Jao már nem akarta tovább bántani a legjobb barátját.

 - Gyerünk Jao, végezz vele! - kiabált neki apja, a császár.

 - Nem apám! Ha tovább bántom, meghal és azt nem akarom! - válaszolt határozottan Jao apja előtt állva.

Tai-Yang kapkodta a levegőt. Sok sérülése volt, de nem akarta feladni. Felállt és még egyszer megrúgta Jaot, aztán elájult.

 - Hol vagyok? - kérdezte Tai-Yang ébredezve.

 - A gyógyító szobában testvér. - ült mellette Jao megkönnyebbülve, hogy barátja felkelt.

 - Te nyertél? - kérdezte a fehér sárkány fia, már tudva a választ.

 - Nem ez számít!

 - De igen! - ült fel a dühtől erőre kapva Tai-Yang. Csak mond el, hogy nyertél! Gratulálok! -a fiú megint elgyengült, azzal visszafeküdt, ágyára.

Tai-Yangot hamar meggyógyították, ő pedig csalódottan elindult. Ő se tudta hova, csak járta a nagy Kínát. 

MÁSNAP REGGEL A FALUBAN

 - Mei-Ling kelj fel! - rontott be a szobába az anyuka.

 A lány egy csapásra felkelt, evett, és megfésülte hosszú fehér haját.

  - Kicsim, gyere kérlek! - hívta Jia-Li az anyja, és amikor Mei-Ling belépett a szobába, egy gyönyörű menyasszonyi ruhát látott maga előtt.

 - Anya ez… ez meseszép. Kár, hogy nem lesz rajtam! - gondolta.

 - Reméltem, hogy tetszik! Tudod ez még az enyém volt.

Mei-Ling megölelte anyukáját, aminek a nő nagyon örült. Kint már szinte minden dísz fent volt. A falu lakói már korán elkezdték a díszítést. Most a hölgyek, viszont a menyasszonnyal foglalkoztak. Fehér haját befonták, a sminkjét megcsinálták és a ruhát ráadták.

 - Anya! - nézett megemelt állal a tükörbe.

 - Igen drágám?

 - Egy kicsit magamra tudnátok hagyni?

 - Persze kincsem! - azzal mindenki kiment, de Xi-Wang, a nagymamája még bent maradt egy pillanatra.

 - Mei-Ling - nézett mélyen a lány szemébe. - Tedd azt, ami helyes! - azzal kiment és behúzta maga mögött az ajtót.

A nagyinak igaza van! Ha arra gondolt, amire én! Most vagy soha! - nézte a tükörben magát elszántan a lány.

Levette a díszes ruhát, felvette a sima egyszerű viseletét, ami egy zöld, bokáig érő szoknyából, és szintén zöld, hosszú ujjú felsőből állt és rá, Chen papa palástját. Belenézett a tükörbe és felrakta a csuklyáját.

 - Menj Mei-Ling, el egészen a császárhoz és onnan hozd el a Nuwa növényt! Fuhhhh nem lesz semmi! - monda magának a lány, kissé hezitálva.

Kimászott az ablakon és befutott az erdőbe. Sokáig futott, de egy pillanatban megállt és visszanézett. Úgy érezte, nem kellett volna megtennie, de nem hagyhatta, hogy anyja meghaljon, hiszen szerette. Tovább ment. A patakhoz ért, s a vízzel lemosta sminkjét.

 - Emlékezz mit mondott apa. A halak majd vezetnek. - azzal nagy levegőt vett és ment tovább.

Pár kilométer múlva, szembe találkozott egy fiúval.

 Ez a hun-tun jel! - vette észre Me-Ling a jelet a fiú ruháján, aztán eszébe jutott mit mondott nagypapája és mivel észrevette, hogy a faluja felé megy, ezért rátámadt.

 - Ki vagy te? - kérdezte a fiú miután kitért a lány rúgása elől.

 - Ki kérdezi? - szólalt meg a lány elmélyítve a hangját.

 - Hát én! - Azzal elkezdett a lány felé futni.

Mei-Ling egyszerűen félrelökte a felé futó fiút, de a fiatal ember megfogta a lány palástját és miközben hátraesett, lerántotta róla. A fiú egy gyönyörű, fehér hajú és éjsötét szemű lányt látott. Mei-Ling futásnak eredt, amikor egy puha, de erős kéz ragadta meg a csuklóját.

 - Ki vagy te? - kérdezte álmélkodva a fiú.

 - Nem mondom el idegeneknek a nevem.

 - Hát jó, akkor fehér haj lesz a neved! - mosolygott az ismeretlen fiú.

 - Ne merészelj így hívni! - mondta mérgesen a lány azzal megpróbálta kifordítani a fiú kezét.

 - Au! -kiáltott fel. - Minek ez a nagy dráma?

 - Egy Hu-tun vagy! - nézett Mei-Ling mélyen a szemébe, de az ismeretlen ellökte magától.

 - Mi?! Dehogy! Én nem! Tai-Yang vagyok, a fehér sárkány fia. - emelte fel büszkén a fejét. -Na de mi járatban erre ifjú hölgy?

 - A császárhoz tartok. Kell nekem a Nuwa növény! Az anyukám beteg. - Mei-Ling még mindig támadó állásban állt, és a már kiengedett haja szépen lobogott a tavaszi szélben

 - Nagyon sajnálom! Az új császárhoz tartasz? - kérdezte elkeseredetten Tai-Yang.

 - Új CsÁsZáR? - a lány hirtelen elernyedt.

 - Jao császár igen, ő az új császár.

 - NeM iS tUdTaM! - nézett a fiúra még mindig meglepetten.

 - Mindegy! Mi a neved? - kérdezte a fiú.

 - Mei-Ling. - mondta el végül, mert szimpatikusnak találta, a vele nagyjából egyidős fiút.

 - Ritka szép név. Nézd Mei-Ling, én tudom az utat a császárhoz. - amint Tai-Yang ezt kimondta, rájött, hogy nem kellett volna.

 - Tényleg?! - kérdezte először gyanakvóan, világos szemöldökét összehúzva a lány, aztán felvette palástját, s újból felvette.

 - Igen. De nem hiszem, hogy a császár szívesen látna! - mondta elkeseredetten a fiú.

 - Miért? - nézett fel Mei-Ling, a magas, bús Tai-Yangra.

 - Tudod, én és ő harcoltunk a császári címért. Minden 15 évben harcolni szoktunk mi a fehér sárkány család és ők a vörös sárkány család. Már egy ideje a vörösök nyernek és bizonyítani akartam azzal, hogy most én leszek a császár.

 - Jólvan Tai-Yang, de ennek mi köze van ahhoz, hogy Jao császár nem lát szívesen? - kérdezte Mei-Ling.

 - Jó akkor a lényeg az, hogy én és Jao kis korunk óta a legjobb barátok voltunk és kiabáltam vele azért, mert vesztettem és elmentem. Próbált megállítani, de nem voltam önmagam. Most meg attól félek, hogy örökre elveszítettem. - mesélte el a történetét Tai-Yang, de észrevette, hogy a lány, már elindult a császár felé.

 - Gyere már! Ne sajnáltasd magad, elmegyünk a császárhoz és bocsánatot kérsz tőle, aztán elkérek egy Nuwa növényt és visszajövök! - kiabált hátra a lány a fiúnak.

Tai-Yang odafutott Mei-Linghez és megkérdezte:

 - Figyeltél te egyáltalán??  - kérdezte felháborodottan a fiú. És honnan tudod, hogy ez a jó irány?

 - Elsősorban igen hallottam, hogy te vagy a bukott császár. Másodsorban nem tudom, hanem gondolom, hogy ez a jó irány azért, mert az apám azt mondta, hogy a folyóban lévő halak vezessenek. De te tudod, bukott császár! – mosolygott huncutan a lány.

Tai-Yang csak nézett és nem tudta eldönteni, hogy szeresse vagy utálja Mei-Linget.

 - Rendben fehér haj, akkor mostantól én vezetek. - mondta a fiú.

 - Ne nevezz így! - szólt rá komolyan a lány.

 - Akkor te se hívj bukott császárnak! - nyújtotta ki a kezét Mei-Ling felé.

 - Rendben! - azzal kezet ráztak.

 - Tai-Yang. Ha nem vagy Hu-Tun, akkor miért van ez a jel a ruhádon? - kérdezte kissé, még mindig gyanakodva a lány.

 - Ja, hát tudod, mivel eljöttem az otthonomból ezért, hát, belekeveredtem egy kicsit… nagy verekedésbe, és ott, mivel a felsőmet, az ellenfelem letépte, ezért egy kedves öregember, adott egy másikat. Ez volt az…

 - Értem!

Sokáig mentek a nagy erdőben, ami egy idő után átváltott bambuszerdővé. Már esteledett ezért elhatározták, hogy letáboroznak.  - Sss! - Mei-Ling mintha látott volna valami mozgást a bokorban. - Sss! -  Megint! Aztán viszont érzett is valamit.

 - Tai-Yang! - szólt a lány.

 - Hmm?

 - Nem érzem túl jól magam! - a lány a földre rogyott.

 - Mei-Ling! - ült oda mellé aggódóan a fiú. - Mei-Ling mit érzel?

 - Szédülök, meg valami nyomást érze…- de amire a lány végigmondhatta volna, meglátott egy nagy sárga szempárt. Megbökte a fiút, aki hátranézett, s mikor meglátta a két szemet, kirántotta fehér kardját.

 - Ne félj Mei-Ling! - szólt félelmet nem ismerve Tai-Yang. Mei-Ling úgy érezte, hogy nem kellene bántaniuk a lényt. A két szempár a földön fekvő, gyenge lányra nézett, aztán elszállt. Eltűnt, de úgy, hogy a fák is beleremegtek. Aztán a lány szeme lecsukódott.

Mei-Ling később felkelt.

 - Hol vagyunk? - kérdezte ásítozva a lány.

 - Üdv ifjú hölgy! - állt Mei-Ling előtt egy idősebb mosolygós nő.

 - Ömm. Üdv! - válaszolt. - El tudja mondani, hogy hol vagyunk? - kérdezte még félálomban a lány, miközben észrevette, hogy egy házban van.

 - Persze! Ez az én házam itt a bambusz erdő mellett. Jaj, milyen illetlen vagyok be sem mutatkoztam, Shui vagyok, de mindenki Shui néninek hív. Téged kedvesem, hogy hívnak?

 - Engem Mei-Lingnek. - ült akkor már fel a lány. - És Tai-Yang, mármint a fiú itt van?

 - A fiatalember? Igen a konyhában van, épp most terít meg.

Mei-Ling hasa korgott egy nagyot, a lány meg kissé szégyenlősen mosolyogva nézett a hölgyre.

 - Gyere csak Mei-Ling, együnk! - kísérte ki Shui néni a lányt, a nagy a konyhába. Tai-Yang már ott várta őket a megterített asztalnál ülve.

 - Mei-Ling jól vagy? - kérdezte a fiú. A lány meg bólintott.

Elkezdtek enni. Nagyon finom ez a csirkeleves! - gondolta Mei-Ling.

 - Lingling! - szólt a lánynak Tai-Yang.

 - Hmm?

 - Itt van egy maszat. - és megmutatta a saját arcán, hogy merre is található.

Mei-Ling szegény lány zavarban volt, és nem tudta rendesen letörölni a maszatot az arcáról.

 - Na jó! - mondta Tai-Yang azzal letörölte, a lány szája mellől a foltot. Mei-Ling és Tai-Yang egy ideig egymás szemébe néztek, aztán a fiú rájött, hogy már megtette, amit kellett, szóval visszaemelte a kezét. Mind a ketten kissé (nagyon) elpirulva folytatták az evést. Shui néni hirtelen megszólalt:

 - Olyan édes pár vagytok! - mondta mosolyogva.

 - Nem vagyunk egy pár! - mondta a két fiatal, a nőre nézve, egyszerre.

- Ó. Hát rendben! - mondta Shui néni csalafintán mosolyogva, azzal folytatta az evést. Amikor végeztek, Shui néni új ruhákat adott nekik. Mei-Ling most nem egy hagyományos régi Kínai ruhában volt, hanem egy gyönyörű sötétlila, vékony tavaszi ruhában.

 De kényelmes! - gondolta a lány.

Tai-Yang amikor meglátta, egy pillanatra elámult a lány szépségén. Ő is új ruhát kapott. Egy harcos fehér ruhát. Mei-Ling rámosolygott és a fiú érezte, hogy elolvad.

 - Na fiatalok? - kérdezte Shui néni, azzal megborzolta Tai-Yang rövid haját. - Készen vagytok?

 - Igen! - bólintottak.

 - Akkor sok sikert az utatokon!

Elindultak. A bambusz erdő már Shui néni házánál véget ért. Most elértek a fővárosba. A Császárváros tele volt házakkal, több emberrel, mint ahonnan Mei-Ling jött. A házakat kínai lámpások díszítették. Jao császár vára fent volt egy nem olyan magas hegyen. Tai-Yangnál volt némi pénz, ezért a lánnyal leültek enni.

 - Jó napot! - üdvözölte őket a pincér. - Mit adhatok?

 - Jó napot! Hát, nem is tudom! - nézett Mei-Lingre a fiú.

 - Szeretnék rizst és zabkását! - válaszolt lány.

 - Zabkását? - kérdezte a pincér.

- Igen, azt.

A pincér még mindig úgy nézett rá, mintha nem kínaiul beszélne hozzá a fial lány.

 -Tudja mit? Megmutatom! - azzal Mei-Ling felállt és a konyhába terelte a pincért. A pincér ellenkezett, de a lány bement és illedelmesen köszönt a szakácsnak.

 - Jó napot kívánok! - hajolt meg a lány. - Hallottam, itt nem ismerik a zabkását, ezért, ha méltósága megengedi, gondoltam megmutatnám.

A szakács egy ideig méregette a lányt, de a végén így szólt:

 - Hogy hívnak fiatal hölgy?

 - Mei-Ling a nevem.

 - Hát Mei-Ling, akkor mutasd, hogy kell csinálni ezt a zabkása nevezetű ételt. -azzal a lány kezébe nyomott egy edényt.

Mei-Ling zabot kért szakácstól, aztán az edénybe öntötte. Tai-Yang odaült mellé és egy ideig csak nézte a fehér hajú lányt.

 - Mei-Ling kisasszony! - szólt félénken a fiatal, kicsit duci pincér.

 - Igen?

 - Miért fehér a haja a kisasszonynak?

 - Hát tudod, - kezdett bele a lány - van egy legenda rólam, hogy a sárkánykirály engem választott utódjául. Elvileg. Viszont, lehet csak a hormonjaim mások és ennyi.

 - Uuu, gondolom igaz a legenda! - mondta izgatottan a pincér fiú.

 - Lehet! - válaszolt mosolyogva Mei-Ling. Tai-Yangot nagyon elbűvölte a lány mosolya.

 - Tai-Yang! -szólt Mei.

 - Igen? - válaszolt pislákolva.

 - Tudsz önteni egy kis az edénye vizet?

 - Persze! - azzal felállt és a szakácstól kapott, vizes kancsóból addig öntötte a vizet, amíg a lány szólt neki, hogy:

 - Állj! Köszönöm!

A zabkása elkészült a lány pedig mézet és gyümölcsöket rakott bele. A szakács, a pincér, Tai-Yang és mindenki, aki az étteremben volt, már várta a különös ételt. Mei-Ling kis mélytányérokba próbálta elosztani a nagy adagot. Amikor már mindenki megkapta a saját adagját, egymásra néztek és amikor a szakács intett, megkóstolták. Ízlelgették, volt, aki még egy kanállal evett belőle, hogy jobban érezze a számára új ételt.

 - Na milyen? - kérdezte izgulva a lány.

 - Ez… - nézett a szakács komolyan a lányra - EZ MENNYEI! - mosolyodott el a végén.

Mei-Ling nagyon örült és az étterem mellett ünnepséget is rendeztek, amin a Mei-Ling féle zabkását osztogatták. Együtt táncolt a lány a városlakókkal és Tai-Yang egyre csak nézte. A szakács leült a fiú mellé és így szólt hozzá:

 - Fiam látom, hogy a fiatal Mei-Linget nézed. Csak nem szerelmes vagy?

 - Talán az vagyok. De mégis, hogy mondjam el neki? - kérdezte a fiú.

 - Hát fiam azt te tudod! - azzal a szakács felállt és becsatlakozott a táncba. Eközben Mei-Ling lihegve odament Tai-Yanghoz.

- Hát ettől az öregtől sem kérek többé szerelmi tanácsot! - gondolta magában a fiú.

 - Hey! - kapkodta a levegőt a lány - nem jössz?

 - De, persze! Miért ne? - együtt beálltak táncolni a lobogó tűz mellett, a többi ember társaságában. Jól érezték magukat, nevettek, táncoltak, de a végére elfáradtak. Az ünnepségnek már vége volt, így mindenki elment haza.

 - Tai-Yang! -ásított Mei-Ling.

 - Igen?

 - Fáradt vagyok!

 - Én is! - Tai-Yang gyorsan elfutott, és kért a szakácstól egy lepedőt, aki nagyon szívesen adott neki. Meiling már földön ült, amikor a fiú visszaért. Ő is leült a földre a lány mellé, és betakarta őt is, és magát is.

 - Tai-Yang? -kérdezte álmosan.

 - Hmm?

 - Neked van valakid?

 - Hát, csak a családom, de feleségem nincs. -válaszolta a fiú.

 - És akarsz?

 - Igen, szeretnék! 17 éves vagyok, szóval van még időm. Igaz anyám azt akarja, hogy korán házasodjak.

 - Tai-Yang! - Mei-Ling a fiú vállára hajtotta a fejét - Jó volt ez a nap!

 - Szerintem is! - de amikor ránézett a lányra, ő már aludt. A fiú elmosolyodott és tovább nézte a gyönyörű lobogó tüzet.

   - Tai-Yang, Tai-Yang! TAI-YANG!!!!!!!!!!!

 - Mi az? - ébredt fel a fiú.

 - Mennünk kell tovább a császárhoz!

  - Igen, menjünk! - Tai-Yang felállt és együtt mentek tovább. A császár palotája fent van egy kisebb hegyen. Mentek, mentek, amíg el nem értek a hegyhez.

 - Tai-Yang! - szólt Mei-Ling fiúnak, miközben felnézett a hegyre. - Hogyan jutunk itt fel?

 - Mászunk.

 - De te a fehér sárkány fia vagy! Nem tudod megidézni a fehér sárkányt? Vagy valamilyen sárkányt? - kérdezte a lány.

 - Nem Lingling. Nem tudok semmit megidézni. Mászunk. - válaszolt.

 - Hát jó! - Mei-Ling összefogta a haját és elindultak.

 - Mei-Ling, itt egy tőr. Ezzel próbálj meg kapaszkodni!

 - Köszönöm!

 Elkezdtek mászni a sziklás hegyen. Már eljutottak nagyjából a negyedéig amikor a lány megcsúszott.

 -Mei-Liiiing! - kiáltott Tai-Yang lefelé eső lány után. Mei-Lingnek sikerült beleszúrnia a tőrjét a hegy oldalába.

 -Tai-Yang. Tai-Yang segíts! -kérte a félelemtől remegve, s közben tőrébe kapaszkodva a lány.

 - Megyek, ne félj! - és a fiú elkezdett lassan lefelé mászni Mei-Ling felé. - Itt vagyok! -Tai-Yang belekarolt a lányba, és így sikerült a lánynak újra megtámaszkodnia a sziklákban.

 - Köszönöm! - köszönte meg a lány, de amikor Tai-Yang belekarolt, melegséget érzett. Olyan jó volt. Nem tudta megmondani mi az, de amikor érezte, hogy a fiú hozzáér, a félelem, amit érzett, nyomban elszállt.

 - Mei-Ling, figyelj itt nem tudunk megállni! Muszáj tovább mennünk!

 - Rendben! - nézett a lány a fiúra.

Tovább mentek. Mentek a hegyoldalban. A tőrjüket a sziklákba szúrva lábaikkal felfelé nyomva magukat. Minél többet mentek, annál nehezebb volt.

 - Yang nézd! - mondta Mei-Ling mosolyogva a fiúnak. - Itt egy sasfészek! Tojások is vannak benne!

 - Tényleg? Akkor menjünk, mert lehet az anyjuk is itt van a közelben! Már csak az kéne még nekünk!

 - Ne legyél már ilyen! Valahol biztos itt van, de nem lesz baj bukott császár! - mosolygott huncutan Mei-Ling a fiúra.

 - Jól van fehér haj, - vágott vissza Yang - de akkor is mennünk kell, ha naplemente előtt oda akarunk érni!

 - Rendben bukott császár uram, menjünk!

Mentek és amikor felértek a hegy tetejére, meglátták a császár palotáját. A fű itt a palota előtt más volt, mint lent a városban. Puha és nedves. Élénkebb színű gyönyörű virágokkal. És amikor hátra pillantottak, meglátták a naplementét.

 - Tai-Yang, nézd! Hát nem gyönyörű? -mosolygott a lány.

 - De igen! -Tai-Yang odaállt Mei-Ling mellé, de ő nem a naplementét nézte, hanem a mellette álló gyönyörű lányt.

 - Mei-Ling - tépett ki a fiú egy virágot a földből - ez a tiéd!

 - Oh Yang, köszönöm! - fogadta el a lány a virágot. - És köszönöm, hogy elhoztál!

 - Én köszönöm Mei-Ling! A szégyenérzet, amit eddig éreztem, mert vesztettem a császár ellen, elmúlt. És ez a te optimizmusod miatt van! - mondta mosolyogva a fiú.

 A nap lement és az égen valami megcsillant. Mei-Ling megint összerogyott.

 - Lingling! -guggolt a lány mellé, a fiú. Aztán megjelent egy nagy sárkány és elkezdett a két ember felé repülni.

 - Tai-Yang! Vigyá.. – figyelmeztette volna a fiút, viszont amikorra ő hátra fordulhatott volna, a sárkány fején kötött ki. A lény olyan gyorsan repült, hogy Tai-Yang úgy érezte, le fog esni. A sokszínű sárkány megrázta nagy fejét, a fiú meg leesett és szerencsére a puha fűben kötött ki a lány mellett.

 - Tai-Yang jól vagy? - kérdezte a földön fekvő fiútól, de választ kapnia késő volt mert a sárkány egy nagy ordítás közepette, újra feléjük repült. Tai-Yang felállt, de a sárkánynak, most nem sikerült felkapnia a fiút.

 - Mei-Ling légy résen! -akkora a lánynak is sikerült feltápászkodnia.

 - Tai-Yang! - suttogott a lány, mert érezte a mitikus lény fújtatását. - Itt van!

Tai-Yang megfordult, kirántotta kardját, s a mögöttük lévő sárkány orrába szúrta. A lény nagy haragra gerjedt és megtámadta a fiút. Tüzet fújt nagy szájából, ide oda repült a fájdalomól, amit az orrában érzett. A sárkány a lángoló fű előtt álló fiú felé repült, de a lány a hatalmas teremtmény elé állt. Sötét volt, már este, a gyönyörű sárkány meg ott lebegett a lány előtt.

- A sárkány király vagy nemigaz? A legbölcsebb lény ezen a Földön megtámad egy fiút, aki az ösztönei miatt magát védi. Hát nem szégyen ez? - néz az óriási szemekbe a lány köhécselve, azzal kihúzza a Kínai mitológiai állat orrából a kardot. Eszébe jutott, hogy ezt a szempárt az erdőben már látta.

 A sárkány a lángok fölé repült, leszállt a földre és vizet kiengedve a szájából, eloltotta a tüzet. A lény meghajolt a fiú és a lány előtt.

 - Mei-Ling, te vagy a méltó utódom! - hallatott egy mély hangot a sárkány, és arany porrá vált, ami a sötét égen lebegett, megvilágítva a sötét mezőt.

 - Mi ez? -kérdezte Tai-Yang.

 - Nem tudom! - válaszolta álmélkodva a lány. A por elkezdett Mei-Ling felé úszni a levegőben, s felrepítette a lányt. Tai-Yang nem jutott szóhoz. Csak nézte a ragyogó port. Olyan volt, mintha ezer meg ezer szentjánosbogár repítette volna fel az égbe Mei-Linget. Egy idő után megállt, és beleszállt Mei-Ling szívébe. A fehér haja csak úgy lobogott, a szeme meg csillogott az aranyló portól, miközben nézte, ahogy belészáll. Az aranypor, már benne volt. Szépen lassan leérkezett a földre, Tai-Yang karjaiba. A lány elvörösödve nézte a fiút.

 - Mei-Ling! Jól vagy? -kérdezte a fiú szorosan fogva őt.

 - Azt hiszem, a legenda rólam igaz. Tényleg engem választott a sárkánykirály. De most, - állt fel. - be kell mennünk a…….

A császár kapuja kinyílt, mielőtt a lány kimondhatta volna, s ott állt díszes ruhájában maga a fiatal császár.

 - Látom eljöttél Mei-Ling, a sárkánykirálynő. - hajolt meg a császár. - És régi barátom Tai-Yang, te is visszatértél.

Mindketten meghajoltak, aztán a császár beengedte őket.

 - Látom kimerültetek a nagy utazásban. Gyertek, már kész van a vacsora! - monda Jao császár.

 - Köszönjük!

 - No és Mei-Ling, miért jöttél? -kérdezte Jao.

 - Honnan tudja a nevem?? Na mindegy, ez nem lényeg! – gondolta magában a lány. - Uram azért jöttem, mert az anyám beteg és csak a Nuwa növény tud segíteni rajta.

 - Áh értem! - beértek az ebédlőbe, ahol már meg is volt terítve. - És te Tai-Yang? Te miért jöttél?

 - Jao, mármint Jao császár. Elkísértem Mei-Linget az útján.

 - Ne nevezz császárnak barátom! - leültek és nekiálltak az evésnek. Mei-Ling és Tai-Yang hamar végeztek a vacsorájukkal, s amikor a császár is befejezte, kimentek a híres kertjébe és odaadta a lánynak a növényt.

 - Köszönöm uram! - hajolt meg mélyen a lány. - Lenne még egy kérdésem!

  - Igen?

 - Amikor a sárkány közelében voltam, miért gyengültem el mindig?

 - Azért, mert akkor kezdted átvenni a sárkány erejét. De Mei-Ling! Anyádat hozd ide, itt majd meggyógyítjuk! -mondta a császár.

 - De hogyan? - kérdezte. - Az út ide nem volt rövid!

 - Most már te vagy a sárkánykirálynő. Olyan sárkányt hívsz, amilyet csak szeretnél.

Mei-Ling felnézett a csillagokra és egy sárkány csillagkép jelent meg, ami leúszott az égről hozzá.

 - Azta! - bámulta a csillagképet a lány. Már éppen felült volna, amikor egy kéz megragadta.

 - Lingling, veled mehetek? - kérdezte a lány kezét fogva Tai-Yang.

- Igen! Nagyon örülnék neki! - mosolyodott el Mei.

 - Köszönöm Jao császár! - nézett vissza a lány, s azzal elindult a csillag sárkány. Meg nem állt egészen Mei-Ling falujáig, ahol az anyukája betegen feküdt a nagymamájának házában.

 - Anya! - futott be Mei-Ling a bambuszházba.

 - Mei-Ling? Hol voltál? - kérdezte a nagymamája.

 - A császárnál, megvan a gyógymód. Anya most velem kell jönnöd! - mondta könnyesen az ágyon fekvő erőtlen nőnek. Ő meg csak bólogatott.

 - Lingling megvan az anyukád? - lépett be Tai-Yang. Látta a szinte már síró Mei-Linget és odament megvigasztalni.

  - Semmi baj! - ölelte meg a lányt. - Az anyukád nagyon gyenge, de meg fogjuk gyógyítani. Ígérem!

 - Na jó, én már végképp nem értek semmit! - szólt nagyi.

 - Ah jó napot! - hajolt meg Tai-Yang Mei-Ling nagymamája előtt. - Tudja Lingling azért kelt útra, hogy megtalálja a Nuwa növény, ami segíteni tud az anyukája betegségén. Én kísértem el a császárhoz, aki azt a parancsot adta, hogy vigyük Mei-Ling anyukáját hozzá és ott majd meggyógyítják.

 - Hát drága fiam, akkor nekem is meg Chennek, a férjemnek is feltétlenül mennünk kell! -mondta határozottan az idős hölgy.

A gyenge anyukát felemelték és úgy vitték a sárkányra.

 - Mei-Ling, - nézett a nagy lényre Chen papa. - Ez egy…ez egy..

 - Igen nagypapa, ez egy sárkány. Most meg mindenki szálljon fel! - mondta a lány. A sárkány az éjszakai égen repült, a csillagok és a kék felhők között. 

 Amikor visszaértek, a beteg nőt rögtön a császár színe elé vitték és elkezdődött az ősi kínai Nuwa növénnyel való gyógyítás. A gyógyító rituálé alatt, Mei-Ling könnyezve ölelte át Tai-Yangot, aki vigasztalásképpen simogatta a lány fejét.

 -Kész! -mondta a császár.

A nő lassan kinyitotta a szemét és felült.

 -Hol vagyok? -kérdezte.

 -Anya! -ölelte át Mei-Ling. -Úgy örülök, hogy jól vagy!

 -Jaj Mei-Ling! Sajnálom olyan szigorú voltam veled! -kért bocsánatot az anyja.

 -Köszönjük! -hajolt meg a császár előtt a nagymama, a nagypapa, Mei-Ling, Tai-Yang és Jia-Li az anyuka is. Egy nagy teremben voltak, ami tele volt ezernyi tekerccsel.

 -Itt az ideje, hogy hazamenjünk! -mondta Mei-Ling és elbúcsúztak a császártól. A vár piros volt, nagy oszlopokkal a bejáratnál. Az éjszaka, hajnalba váltott és a palota ettől még gyönyörűbbnek és rejtélyesebbek tűnt.   

 - Tai-Yang! - lökte meg a császár egy félmosollyal az arcán.

 - Igen Jao?

  - Most mond el Mei-Lingnek, hogy mit érzel iránta!

  - De nem fog menni! -nézett rá a fiú.

 - Ne nyafogj, hanem igyekezz már! És ez parancs! - mondta a császár.

Tai-Yang odafutott a lányhoz.

 - Lingling várj! - kiáltott a fiú.

 - Igen?

 - Mei-Ling, el kell mondanom valamit. Szóval utunk során elég közeli barátok lettünk.

 - Igen?

 - Szóval tudod én, én sz.. SZERETLEK!

 - Tai-Yang!

 - Igen?

 - Tudod a faluban, ahol élek férjhez akartak adni egy fiúhoz. Nem akarom, hogy ő legyen a férjem! Tai-Yang, szerinem…. te vagy az igazi! - és akkor elcsattant a csók.

 - Na jó, én ezt nem értem! - nézett a nagypapa.

 - Jaj Chen, ne butáskodj már! Látszik, hogy szerelmesek! - mondta férjének a nagymama.

 -Igen anya! Most már Mei-Ling felnőtt és ez az ő élete! - mondta Jia-Li Mei-Ling anyukája.

Igen, szóval Mei-Ling megkapta álmai szerelmét és nagyon jó életet élt. Ő a családjával együtt, a fehér sárkány birtokára utazott, ahol Tai-Yang családja és az övé éltek együtt tovább. Mei-Ling békét teremtett Fehér és Vörös sárkány között, és a fogságban tartott sárkányokat kiszabadította. Azóta nem dúl Kínában háború. Holdújévkor Mei-Ling és Tai-Yang összeházasodtak és utána született két szép gyerekük. Boldogok voltak, és egy igazán jó életet éltek le együtt.

A lány legendája a mai napig él!

Vége

 

szerző: thedragongurl