A sün testvérek története

A sün testvérek története.

Volt egyszer egy sün mama és annak két fiacskája, Sün Balázs és Sün Bálint. Az erdőben éltek egy nagy bükkfa tövében, ahol a falevelek alá kuckóztak be minden éjszakára, és itt aludtak édesdeden virradatig.

Egy őszi este is itt tértek nyugovóra, bebújtak az avarba és elszundítottak. A süni mama nagyon mélyen elaludt, mert aznap éppen vendégségben voltak és nagyon fáradtan tértek haza. A két kicsi lefekvés előtt is nagyon virgonc volt még, de nagy nehezen őket is elnyomta az álom. Az aznapi élményekről álmodoztak és egy finom, gyümölcsökkel teli kosárról. Hajnalban felébredtek és megbeszélték, hogy elindulnak megkeresni azt a finomságokkal teli kosarat. Kibújtak a meleg kis puha fekhelyükről és útnak eredtek. Süni mama csak reggel ébredt fel, amikor már a nap is kisütött. Körülnézett és nagyon megijedt, mert a kicsinyei nem voltak mellette. Gyorsan lerázta magáról a faleveleket és körülnézett, hátha meglátja a kicsiket. De sajnos nem találta őket. Jajveszékelve sírni kezdett és így kiabált:

-Sün Balázs, Sün Bálint! Fiacskáim, merre vagytok? – de nem jött válasz. Kétségbeesve indult az erdő közepe felé, hátha találkozik valakivel, aki tudna neki segíteni. Éppen meg is pillantotta a mezei nyuszit, akitől sírva kérdezte:

- Nyuszika, nem láttad errefelé az én két kis fiacskámat? Reggelre eltűntek a fészkünkből.

- Sün mama, én nem láttam erre senkit, csak egy őzike kóborolt itt hajnalban, talán kérdezd meg őt.

- Köszönöm nyuszi, megkérdezem őzikét – és azzal tovább bandukolt.

Sírt-sírt a süni mama, már a könnyeitől alig látott, amikor megszólította valaki.

- Miért sírsz ennyire te sün? – kérdezte a medve, aki a málnabokrot dézsmálta. Elmondta neki is a rossz hírt a sün, de a medve sem tudott rajta segíteni. Ment tovább süni mama és megpillantotta az őzikét, kicsit megörült, hátha ő tud valamit a kicsikről. Meg is szólította nyomban.

- Őzike! Nem láttál erre két kis sünikét, az én gyermekeimet? Eltűntek reggelre mellőlem.

- Jaj, sün mama! Nagyon sajnálom, de én nem láttam őket, talán megkérdezhetnéd a mókust, hátha ő a magasból látta a kicsiket.

- Köszönöm őzike, megfogadom a tanácsod. Nemsokára meg is pillantotta a mókust, aki éppen egy makkot eszegetett. Tőle is érdeklődni kezdett.

- Mókus Misi! Véletlenül nem láttál erre két kicsi sünit, az én gyermekeimet?

- Á, dehogy láttam, mással vagyok én elfoglalva, eleséget gyűjtögetek, nem tudom merre lehetnek a gyermekeid.

Szomorúan ballagott tovább süni mama, amikor huhogást hallott a magasból. Felnézett és megpillantotta a fülesbaglyot.

- Üdvözöllek bagoly, örülök, hogy látlak! – szólt oda neki. Tőle is érdeklődni kezdett a fiairól. A bagoly leszállt a földre, közel ment süni mamához és suttogva mondta el, hogy neki van egy gondolata.

- Én azt gondolom, hogy a farkas vagy a róka háza táján kellene keresgélned.

Nagyon megijedt süni mama, hogy is merészkedjen ő a farkas vagy a róka közelébe? – gondolta. Ment szomorúan tovább és egyszer csak megpillantotta a farkast, amint az a fogát vicsorítva éppen ennivaló után szaglászott. Süni mama reszketve megbújt egy fa tövében, a farkas szerencsére nem ment közel hozzá és így nem is vette észre, meg elég öreg is már, biztos a szaglása sem a régi. Megkönnyebbült sün mama, hogy nem került a farkas karmai közé.

Ballagott tovább, hullottak a könnyei, mint a záporeső, folyton a gyermekeire gondolt, hogy hol lehetnek, mit csinálnak, élnek-e még egyáltalán? Egyszer csak egy lejtős részhez ért, ahol szaporábban kellett szednie a kis lábait. Gyorsan oda is toppant egy rókalyukhoz, ahonnan éppen akkor jött ki a róka. Félve, remegő hangon megszólította őt.

- Kedves Róka Koma, nekem reggelre eltűntek a fiacskáim, Sün Balázs és Sün Bálint, nem láttad őket véletlenül erre?

- Ó, sün mama, - kapott a fejéhez a róka - reggel amikor hazaértem a vadászatomból, az odúmban két kis labda volt begurulva. Nagyon szúrósak voltak ám! – felcsillant erre sün mama szeme.

- Gyere, nézzük meg! – szólt a róka. Bementek az odúba és süni mama azonnal felismerte elveszett kicsi fiait. Szólongatta őket:

- Sün Balázs, Sün Bálint, ti vagytok? Jól vagytok? Nem történt bajotok?

A két kicsi sün felismerte anyjuk hangját.

- Igen, mi vagyunk, jól vagyunk, csakhogy megtaláltál minket és újra veled lehetünk! – válaszolták.

Mindannyian nagyon boldogok voltak, örültek egymásnak, puszilták egymást. Még a rókának is könny szökött a szemébe ahogy látta az örömüket. Sün mama megköszönte Róka Komának amiért nem bántotta a kicsinyeit.

A sünök boldogan ballagtak haza, és a kicsik útközben elmesélték anyjuknak, hogy ők csak egy kosár friss gyümölcsről álmodoztak éjszaka, és amikor felébredtek, elindultak megkeresni azt, de a lejtős út miatt begurulta a róka odújába. Mire ezeket elmondták anyjuknak, közben haza is értek.

Ezalatt híre ment az erdő állatai között, hogy előkerültek a sün testvérek. Meglepetéssel készültek a sünöknek, egy nagy kosár gyümölcsöt raktak a fészkükbe, ők maguk pedig elbújtak a bokrok mögé. Amikor Sün Balázs és Sün Bálint meglátták a gyümölcsökkel megpakolt kosarat, örvendezve kiabálták:

- Hurrá, gyümölcs! Hurrá, gyümölcs! – Hát ezek szerint nem is kellett volna elmennünk keresni, inkább itthon kellett volna körülnézni – mondta Sün Balázs A kis naivak azt gondolták, hogy ez a kosár már elindulásuk előtt is ott volt a fészekben. Édesanyjuk megkérte őket, hogy máskor ne menjenek nélküle sehová, mert bizony bajuk is történhet. A kis sünök megígérték, hogy többé nem tesznek ilyet. Ezután az erdő állatai is előbújtak a bokrok és fák mögül. Nagy ünneplést csaptak, ami talán két napig is tartott.

A sün család azóta is boldogan él, született még egy kistestvérük, a neve Sün Bori, akit nagyon szeretnek, boldogan játszadoznak vele és óvják őt mindentől.