A szikla kalandja

A szikla kalandja.

Megszédült az öreg szikla

le is esett a hegyről.

Belepottyant egy csermelybe

vizes is lett ő egyből.

Ám, miközben alázuhant

megrepedt a pereme.

Legalább ötven felé tört,

le is vált a teteje.

Megforgatta a kis csermely

a sok szikladarabot.

A sodrása el is kapott

sok kicsit és egy nagyot.

A legnagyobb tovább gördült

a hűs csermely vízében.

Sok hasonló társát látta

lent a patak melyében.

Mert patak lett a csermelyből

meghízott az ő vize.

Sok-sok kilométer után

nem maradt ő kicsike.

Tovább hízott folyóvá vált

széles partokat mosott.

Útközben a szikladarab

egy nagyobb kővé kopott.

Hosszú utat jártak ők be,

együtt a víz és a kő.

nézte kavics a víg folyót

milyen hatalmasra nő.

Egyszer aztán nagyot nézett,

kitárult a horizont.

Előttük állt a nagy tenger

a folyó meg beleront.

Ám addigra a kavicsból

már csak homokszem maradt.

Ki is sodorta egy hullám,

így látta a partokat.

Sok vidám kis gyerek játszott

a tengerpart homokján.

Szikla és víz szülte homok

milliárdból egy csupán.

Nemsokára homokvár nőtt

kis gyermek kezek alatt.

Homokszem csillog tetején

a sziklából ez maradt.