A szivárványvonat

A Kelebiai tó partján innen, a Ludasi tó partján túl, ott, ahol a Homoki illatos rétek, akácosok, fenyvesek összeérnek, pihen a vonat.

Minden állat és gyermek ismerte és szerette. Hét vagonját csupa vidámság, derű és játék jellemezte:

Tüzet raktak, süttek perecet
Gyógynövényeket, gyümölcsöket ízlelgettek
Vonatokat, járgányokat játékokat szereltek
Játszótereztek, körforgóztak, hintáztak, nevettek
Pancsoltak, fürödtek, víz alá merültek és epreztek
A vagon tetejéről szivárványt festettek az égre, ami oly szép lett, hogy megelevenedett.

- Hű-hű de szép! Hogyan lehetne erőm, hogy a vagondjaimmal felmenjek a hét szivárvány sírnre? - sóhajtott a vonat.

A Kamarás erdőben egy erős vonat meghallotta a sohajtást az állomáson. Szívében a megoldással segíteni nyargalt:

- Gyere pajtás egymást segítve megnyargaljuk a hét-vágányú szivárvány csúszdát! - kiáltotta.

- Hü-hű! - füttyentett a kis vonat.

Így a két barátot ezentúl mindenki szivárvány vonatoknak hívta.

A barátság valóra váltja a szív vágyait!

Itt a vége fuss el véle.