A tanyán-Mi történt tavasz óta?(29.) - Eszti-mami meséje

A tanyán-Mi történt tavasz óta?(29.) - Eszti-mami meséje.

Reggel, korán kinyílt a gyerekek szeme. Alig várták, hogy szét nézhessenek a méhecske mentes udvaron. Teljesen más volt a tanya nyáron. A nap melegen sütött, de a sok fa kellemes hűvöst adott. Lali, Lili, és Zsuzsi keresték a régi ismerősöket.

- Papi! Hol vannak Bojti kiskutyusai? - kérdezte Lili

- Ó azok már megnőttek, és mindegyiknek aranyos gazdija lett. Viszont nézzétek! Még mindig milyen szép a kutyaház, meg a kerítés amit lefestettetek! - mutatott Papi a tavaszi munkájukra. Pajkos paci egy kedveskedő ló röhögéssel üdvözölte a gyerekeket, majd megrázta a fejét. A csengő a nyakában csilingelni kezdett. A gyerekek már mentek is megsimogatni a lovacskát. A csengő hangjára elő lépegetett Lujza szamár.

- Nézzétek! Van egy kis Lujza is! - mutatott Lali csodálkozva a szamár után ballagó csacsira. A kis csacsi nagyon aranyos volt. Mivel ő még nem találkozott a vendégekkel, kikerülve őket szaladt a vödörhöz, megnézni, hogy van e benne valami. Beleszagolt, aztán egy kicsit megbokrosodva ugrott egyet kettőt, majd visszaszaladt az anyukája mellé.

- Mi a neve? - kérdezte Lili elolvadva a látványtól.

- Még nincs neve, gondoltuk, majd ti kitaláltok valamit neki. - mondta Papi.

- És a bárányok? Ők hol vannak? - nézett szét óvatosan Lali, keresve a kost a szemével, nehogy megint úgy járjon mint múltkor.

- Kint vannak a nyári helyükön. Jó nagy legelőjük van, nem kell már őket naponta kihajtani. - mondta Papi, Lalira mosolyogva…Zsuzsi halk nyávogást hallott a pajta felől. Ment a hang irányába. Cirmi cica előbújt a sarokból, és üdvözölte Zsuzsit. Hangos dorombolással dörgölőzött a kislány lábához. De Zsuzsi még mindig hallotta a nyávogást. Tovább ment a sarokba, és rátalált az apró cicákra. Vaksin botorkáltak a kibélelt ládába, keresve anyukájukat. Zsuzsi kivett egyet, és óvatosan magához ölelve simogatta. Kiment vele Liliékhez.

- Nézzétek! Milyen kis cuki!- mutatta.

- Hol találtad? - tudakolta Lali. Egy perc múlva már mindhárom gyerek kezében volt egy apró szőrmók.

- Néhány nap múlva kinyílik majd a szemük is. - mondta Papi. A gyerekek itt most leragadtak. Mire minden kiscicát végig simogattak, az bizony sok időbe telt. Csak nehezen tudták otthagyni őket, de engedni kellett, hogy Cirmi megetesse őket. Szopizás után a kiscicák kigömbölyödött pocakkal anyukájukhoz bújva mélyen aludtak tovább. Hiába emelgette Lali a kis lábikójukat, vagy simogatta az ujjával a pici buksijukat, a cicák csak aludtak, rá sem hederintve Lalira, és a tornára.

Észre sem vették, és már ebéd idő volt. Mami nagyon finomat főzött. Most valahogy ők is úgy érezték magukat, mint a kiscicák. Tele pocakkal vonzotta őket az ágy.

- Pihenjetek le nyugodtan. Most úgyis nagyon meleg van kint. Majd utána folytathatjátok a felderítést. - simította meg a fáradt gyerkőcök buksiját Mami.

Ui: A köv. rész: A lovas kocsizás (30.)