A Tejfölös sajtbotrány

A Tejfölös sajtbotrány.

Kedves Olvasó!

Üdvözöllek Bálaházán, ebben a bájos kis faluban, ahol Vel-úr a híres hörcsög detektív és torkos, de rendkívül eszes hű társa dr. Szotyi oldják meg a község rejtélyeit.

A megoldásban minden esetben a falu kedves lakói segítik őket, mint például Pipacs a falu hírnök szajkója, Döme az öreg nyom olvasó teknős, Csörte a simlis patkány és társaik.

A mai mese:

A Tejfölös Sajtbotrány

Tejföl, az öreg, sajtgyártó kecske, észreveszi, hogy valaki az éj leple alatt kiharapdál a kész sajtjaiból. Vel-úr és Dr. Szotyi nyomoznak, hogy megtudják, ki a titkos sajtrágcsáló.

A rejtélyes harapások

Egy kellemes nyári hajnalon Tejföl, a falu kedves, öreg sajtgyártó kecskéje, éppen a sajtpincéjében tartózkodott, hogy ellenőrizze a sajtok érési folyamatát.

Ahogy belépett, észrevett valami szokatlant: az egyik óriási sajtkorongon kerek kis harapásnyomok éktelenkedtek.

Nagyon kétségbe esett.

- Ez, hogy lehet? – csodálkozott Tejföl, hiszen a sajtpince biztonságos hely volt, és minden este gondosan bezárta az ajtót.

Miután aznap éjjel megint hasonló harapásokat talált a frissen készült sajtjain, eldöntötte, hogy felkeresi Vel-úrt, Bálaháza híres nyomozó hörcsögét.

Vel-úr és Dr. Szotyi nyomozásba kezd

Másnap reggel Tejföl izgatottan érkezett meg Vel-úr nyomozó aprócska, de otthonos irodájába.

Vel-úr éppen egy bögre teát kortyolgatott, amikor Tejföl hangosan kopogott az ajtón.

Gyorsan ajtót nyitott, és meghívta őt is egy meleg italra.

- Képzeld Vel-úr mi történt! – kezdte Tejföl a mondandóját – Tegnap azt fedeztem fel a pincémben, hogy valaki megrágcsálta az egyik sajtomat. Azután ahogy megnéztem a többi sajtot a polcon, kiderült, hogy a tolvaj a többi sajtból is ellopott egy-egy kisebb darabot, csak visszafordította őket, így nem vettem észre azonnal. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy lehetséges ez, hiszen ilyen még soha nem történt, a sajtjaim mindig biztonságban voltak a pincében.

- Nem hagytad véletlenül nyitva az ajtót? – kérdezte Vel-úr.

- Soha nem hagyom nyitva, mindig bezárom, tegnap is én nyitottam ki az ajtót. – felelte Tejföl határozottan,

- Rendben van Tejföl, várjuk meg Szotyi doktort, mindjárt itt lesz és majd együtt elmegyünk a pincédhez és körülnézünk – felelte Vel-úr – Csak menjünk át a másik asztalhoz, hogy mindhármunknak legyen hely.

Amíg a teájukat iszogatták és Borzsa néni finom sütijét majszolták, Dr. Szotyi is megérkezett és örömmel üdvözölte az öreg sajtgyártó kecskét, akit már régen nem látott.

- Drága barátom Tejföl, de jó, hogy látlak, mi járatban vagy erre? – kérdezte tőle vidáman, de közben már asztalhoz is ült, hogy ő is megreggelizzen Borzsa néni frissen sütött finomságaiból.

- Jaj, ne is mond Szotyi doktor, olyan történt velem, ami még soha. Valaki éjjelente bejár a pincémbe és összerágja a sajtjaimat. – panaszolta el Tejföl.

- Hát ennek a rejtélyek mindenképpen utána kell járnunk – mondta Dr. Szotyi sütivel teli szájjal.

- Először menjünk a sajtpincéhez, és vizsgáljuk meg a helyszínt! – javasolta Vel-úr izgatottan, hiszen ő mindig szerette, ha egy új rejtélyt kellett megoldania.

- Mindjárt indulhatunk, csak előtte még szeretném megenni ezt a finom kekszet. - mondta Dr. Szotyi, aki megállás nélkül a pocakját tömte Borzsa néni csodás vaníliás-csokis kekszével.

A pincében

Miután mindhárman alaposan megreggeliztek, elindultak és Tejföl levezette őket a hűvös pincébe, ahol a frissen érő sajtok illata terjengett.

Ahogy körbejártak, Vel-úr egy kicsi, de ismerős lábnyomot talált az egyik sajtkorong mellett. Azonnal megállapította a nyomok alapján, hogy egy kisebb rágcsáló lehet az elkövető.

- Ez már valami! – lelkendezett Vel-úr.

Gyorsan átkutatták a pincét, hátha felfedeznek még további nyomokat, de miután semmi mást nem találtak, Vel-úr így szólt:

- Folytassuk a kutatást az utcán is! Kérdezősködjünk itt a pince környékén talán látott, vagy hallott valaki valamit erről a rejtélyes tolvajlásról.

Dr. Szotyi és Tejföl egyetértettek, így felkerekedtek.

A piacon

Következő útjuk a pince szomszédságában lévő piacra vezetett, ahol gyakran megfordultak és mindenki ismerte őket.

Amikor megérkeztek, a piacon már nagy volt a

nyüzsgés, mindenki az áruját pakolta ki és díszít-

gette, hogy minél csábítóbb legyen a vásárlók számára.

De már megérkeztek az első vásárlók is, mint Bokor a bölcs bagoly, vagy Dörmi a medve legény, akik az ebédhez akartak bevásárolni.

A piaci árusok közül Gombóc, a dolgos sündisznó, épp friss gyümölcsöket és zöldségeket pakolt a kosaraiba, amikor meglátta, hogy közelednek.

- Mi járatban itt, Vel-úr? – kérdezte mosolyogva. 

- Egy nagyon rejtélyes ügyben nyomozunk éppen. Képzeld el, mostanában valaki az éjszaka leple alatt kiharapdál Tejföl sajtjaiból a pincében. Te tudsz valamit erről, Gombóc?

– kérdezte Vel-úr kíváncsian.

- Talán Csörte volt az! – súgta kicsit izgatottan Gombóc, utalva a falu hírhedt tolvaj patkányára – Mostanában gyakran látom itt a piacon és mindig esténként! Szerintem nagyon gyanúsan viselkedik, hiszen neki nincs standja a piacon, nincs itt semmi dolga. -  tette hozzá.

- Ez érdekes nyom! – bólogatott Dr. Szotyi.

- Gyertek el este, szerintem ma is itt fog lődörögni.

A három barát úgy döntött, hogy napnyugta után visszatérnek a piacra, lesben állnak hátha sikerül fülön csípni a Csörtét, akit majd alaposan kikérdeznek.

De még előtte felkerekedtek, hogy alaposan körülnézzenek a piacon és a pince környékén.

- Először járjuk körbe a háztömböt, ahol a pince van. – javasolta Dr. Szotyi – Utána nézzük meg a piacon az összes stand környékét hátha hagyott valami nyomot a tettes!

- Nagy szerencse, hogy nálam van a kabala nagyítóm, így sokkal alaposabban meg tudunk vizsgálni mindent.- tette hozzá Vel-úr és elindultak.

Körbejárták a házat, majd átnézték a kora reggeli órákban még üresen álló standokat, amik már várták, hogy megérkezzen a gazdájuk és kipakolja rájuk az áruját.

Azonban hiába vizsgálódtak a legalaposabban,  nem találtak egyetlen nyomot sem.

- Nincs mit tenni, várjuk  meg az estét! – szólt Vel-úr.

Csörte színre lép

Ahogy a Nap lement, és a piac kiürült, Vel-úr, Dr. Szotyi és Tejföl elbújtak egy nagyobb zsák mögött, és várták, hogy megpillantsák a titokzatos Csörtét, akiről már mind a hárman úgy gondolták, hogy ő lehet a sajttolvaj.

Hosszú ideig semmi sem történt, ám éjfél körül

halk nesz hallatszott az egyik sarokból.

- Csend, közeledik! – suttogta Dr. Szotyi izgatottan.

Ekkor egy szürke árnyék suhant át a piac egyik standjánál és a három jóbarát meglátta Csörtét amint éppen a hátrahagyott üres zsákokban kotorászott.

Csörte, a ravasz patkány, óvatosan körülnézett, majd egy kis zsákból, ami a piac egyik standja mellett hevert, néhány apró sajtgalacsint vett ki  és azonnal a szájába tömte.

Vel-úr és Dr. Szotyi azonnal előbújtak, hogy kérdőre vonják őt.

- Csörte! Mit csinálsz te itt az éjszaka közepén? – kérdezte Vel-úr szigorúan.

Csörte meglepetten hátra ugrott, és egy pillanatra átfutott rajta a menekülés gondolata, de végül csak vállat vont.

- Csak keresgélek egy kis ennivalót. – felelte flegmán.

- Valaki az éjszaka közepén kiharapdál Tejföl sajtjaiból a sajtpincében. Te voltál? – kérdezte Vel-úr.

- Nem én voltam! – tiltakozott Csörte. – Csak egy falatot kerestem mert éhes vagyok, de nem én vagyok a tolvaj! – védekezett hevesen.

- Hááááát ahogy látom, neked tényleg sokkal nagyobb a lábad, mint azok a nyomok, amiket a pincében találtunk. – állapította meg Vel-úr.

A piaci gyűlés

Miután Csörte kiesett a gyanúsítottak köréből, Vel-úr úgy gondolta, hogy a legjobb az lenne, ha megkérdeznék a falusiakat hátha tud valaki valamit.

Így másnap reggel Vel-úr összeterelte a falu lakóit a piac közepére, hogy megvitassák a sajt ügyet.

Pipacs a falu szemfüles hírnök szajkója, Göndör az idős, bölcs bárány és Döme a lassú, de kedves teknős mind egyetértettek abban, hogy a tolvaj nagyon óvatos, hiszen az éjszaka leple alatt csintalankodik, amikor mindenki alszik és nagyon ügyel arra, hogy ne hagyjon olyan nyomokat, amikből meg lehetne állapítani, hogy honnan érkezik.

- Szerintem a tolvaj a mocsaras völgy felé vihette a kiharapdált sajtokat, mivel találtam ott néhány ismeretlen, apró lábnyomot. – szólt Göndör azidős bárány, akinek a bundája a bárányfelhőkre hasonlított.

- Biztosan elrejtette valahol, hiszen egyszerre nem tudott annyit megenni, amennyit kiharapott a sajtokból – értett egyet Vel-úr.

- Na de hogyan fogunk átkelni a mocsáron? – kérdezte Dr. Szotyi aggódva.

- Majd én segítek nektek, ismerem a mocsár minden zegét-zugát. – felelte Döme a százéves teknős.

- Én majd felülről foglak figyelni benneteket és ha baj van, akkor segítséget hívok! – ajánlotta Pipacs a postás szajkó.

- Én meg körül járom a mocsarat, hátha találok valami nyomot a szélén. – ajánlotta Tejföl a sajtgyártó kecske.

A kedves ajánlatokat elfogadva Vel-úr és Dr. Szotyi elhatározták, hogy új társaikkal utánajárnak ennek a nyomnak, így a kis csapat a mocsaras völgy felé indult.

Nyomok a mocsaras völgyben

A völgyhöz érve Döme segített Vel-úréknak átkelni a sáros talajon, míg Tejföl elindult, hogy körbejárja a területet.

Pipacs, aki fentről figyelte a kutatást, hirtelen felkiáltott.

- Ott! Ott látok valamit a mocsár szélén! – csipogta Pipacs.

Amikor Vel-úr és Dr. Szotyi odaértek, észrevették, hogy egy sajtdarab hever a földön.

- Ez a sajt pontosan olyan, mint Tejföl egyik különleges terméke! Valaki tehát valóban járt itt! - állapította meg Vel-úr.

- Biztosan elejtette a nagy igyekezetében. – tette hozzá Dr. Szotyi miközben arra gondolt, hogy ő is szívesen befalatozná ezt az érett és illatos sajt darabot.

.

Vissza a faluba

Mivel a mocsárban a sajtdarabon kívül más nyomot nem találtak, Vel-úr és Dr. Szotyi visszatértek a faluba, ahol Döme, Tejföl és Csörte – aki felajánlotta, hogy ő is részt vesz a bűntény nyomozásában – segítségével elindultak a falunak ahhoz az utcájához, ami egyenesen az erdőbe vezetett.

Itt hamarosan rá is akadtak egy pár ismeretlen nyomra, amik a falu és az erdő között ingáztak,

A lábnyomok sűrűségéből és irányából arra következtettek, hogy a tolvaj minden éjjel visszatért a pincéhez, majd az erdő felé menekült.

Ezért elhatározták, hogy követik a nyomokat az erdő mélyébe, hogy megnézzék hol végződnek.

Döme az öreg, de nagyon barátságos nyomolvasó teknős vezette őket lépésről lépésre és így rá is akadtak az ösvényre, amit a kis hóhányó használt

A barlang titka

A nyomokat követve az erdő mélyén végül egy barlang bejáratához értek.

- Ide mos be kellene mennünk? – kérdezte Dr. Szotyi egy kissé aggódva. (Mindig fél a sötét helyeken)

- Be bizony – felelte Vel-úr és belépett a barlangba, ahol egy félhomályos sarokban egy kisebb üreget talált.

- Ide nézzetek, itt vannak a sajtok! – kiáltott fel izgatottan.

- Ez a hely olyan, mintha valaki titkos raktárként használná! – állapította meg Dr. Szotyi.

- Jó sok sajtot raktározott el magának! – tette hozzá Vel-úr.

- De vajon mit akart csinálni ennyi sajttal? – tanakodott magában Döme.

A valódi sajtrágcsáló nyomában

- De hogyan hozta ki ezt a sok sajtot a pincéből, ha az ajtó zárva volt? – tette fel a kérdést Vel-úr.

- Vissza kellene mennünk a pincéhez, csak ott lehet a megoldás! – mondta Dr. Szotyi eltökélten.

Így a két jóbarát hátrahagyva az elrejtett sajtokat, azonnal a pincéhez indult.

- Nézzük át a pincét alaposan! Meg kell tudnunk hogyan jutott be a tolvaj, ha nem az ajtót használta! – mondta Vel-úr határozottan.

- Igen kell itt lennie egy rejtekajtónak, vagy egy résnek, ahol bejutott az a csintalan sajt rágcsáló. – felelte Dr. Szotyi.

Miközben a sajtpince sarkait kutatták, halk csipogásra figyeltek fel.

- Ez meg mi lehet? – kérdezte Dr. Szotyi összezavarodva.

- Maradjunk csendben, nehogy elijesszük! – mondta Vel-úr suttogva.

- Kell itt lennie valaminek, ahol elbújhatott – suttogta Dr. Szotyi – Gyerünk forgassunk fel óvatosan mindent, biztosan megtaláljuk!

Így a két jóbarát elkezdett bekukucskálni minden sajt, minden láda és minden polc mögé a pincében.

Apró zseblámpáikkal bevilágítottak minden kis résbe, hogy megtalálják a hang gazdáját.

Sokáig kutattak a hatalmas pincében, a polcok, ládák és kosarak között, míg végül az utolsó, legbelső polc mögött Vel-úr észrevette, hogy a falban egy kisebb lyuk van.

Vel-úr egy zseblámpával közelebb hajolt, bevilágított és így felfedezte, hogy a lyuk mögötti üreg egyenesen egy apró kis búvóhelyhez vezetett, ahol Cincogi, a pocok lapult.

- Cincogi te vagy az? Hát mit csinálsz te itt? – kérdezte Vel-úr meglepetten.

Cincogi óvatosan előbújt a rejtekéből és zavartan nézett rájuk, szinte szégyenkezve.

- Bocsássatok meg! Nem akartam rosszat! Csak annyira finomak azok a sajtok, hogy nem tudtam ellenállni! – vallotta be Cincogi, miközben lesütötte a szemét.

- Csak egy falatot szoktam kiharapni a sajtokból, de nem bírtam megenni mindet, ezért elraktároztam belőle későbbre is, de nem gondoltam, hogy ekkora baj lesz belőle!

Vel-úr és Dr. Szotyi megértően hallgatták végig Cincogit.

- Nos, Cincogi, megértjük, hogy nehéz ellenállni a finomságoknak, de legközelebb kérd meg Tejföl urat, hogy adjon egy kis kóstolót, biztos lehetsz benne, hogy jó szívvel meg fog kínálni – javasolta mosolyogva Vel-úr.

A beszámoló

Visszatérve a faluba, Vel-úr és Dr. Szotyi mindenkit összegyűjtött a főterérre, hogy bejelentsék a rejtély megoldását.

Cincogi, a kis pocok, bűnbánóan állt a tömeg előtt, miközben Tejföl, Döme, Gombóc, és a többiek figyelmesen hallgatták Vel-úrt.

- Cincogi nem akart rosszat, csak a sajtok iránti rajongása vezette félre. Nem tudott ellenállni a finoman illatozó sajtoknak, ezért kóstolgatta meg valamennyit és mivel nem tudott annyit megenni, félretett magának néhány darabot későbbre. – mondta Vel-úr mosolyogva, miközben egy pillantást vetett a pironkodó pocokra.

- De nem szabad haragudnunk rá, hiszen a kísértésnek nagyon nehéz ellenállni még nekünk is. – tette még hozzá.

A megbocsátás

Vel-úr beszámolója után Tejföl kedvesen a kis pocokhoz lépett, és így szólt:

- Cincogi, értem, hogy ellenállhatatlanok voltak a sajtjaim, hiszen én is nagyon szeretem őket. Azt hiszem, a legjobb lesz, ha ezentúl kapsz tőlem egy-egy külön sajtkorongot kóstolóba, hogy ne kelljen a pincémből elcsenni! – mondta mososolyogva az öreg kecske.

A tömeg nevetésben tört ki, és Cincogi hálásan

meghajolt Tejföl előtt.

- Köszönöm, Tejföl úr, hogy megért engem! Ígérem, soha többé nem fogok kérés nélkül venni! – mondta Cincogi meghatottan.

- Biztos vagyok ebben! – felelte Tejföl, akinek legyezte a hiúságát az, hogy valaki nem tudott ellenállni a sajtjainak.

Az ünnep

Miután mindenki megtudta hogyan oldódott meg a faluban csak Tejfölös sajtbotrányként emlegetett rejtély, Pipacs szajkó csőréből vidám hír érkezett: - Ma este ünneplünk! Együtt örülhetünk annak, hogy ez a nem mindennapi nyomozás végül sikerrel zárult!

A falusiak nagy örömmel fogadták a hírt, így mindenki haza sietett, hogy valamilyen finomságot hozzon az ünnepségre, amit majd a többiekkel közösen elfogyasztanak.

Estére mindenki visszatért a piactérre, asztalokat, székeket, színes lámpákat hoztak. Az asztalok roskadoztak a finomságoktól és a falusiak vidáman falatoztak beszélgetés és éneklés közben.

Vel-úr és Dr. Szotyi büszkén álltak a tömeg közepén, és boldogan látták, hogy a faluban ismét helyreállt a béke és a harmónia.

 Mindenki megértette, hogy a barátság és az őszinte beszéd mindennél fontosabb.