A teknős versenyei

A teknős versenyei.

                                                                   A teknős versenyei

Egyszer volt, hol nem volt. Higgyétek el! Volt. Ez olyan biztos, mint ahogy felkel a nap. Szóval, volt egy teknősbéka. Rengeteg pénze volt. Ha kinyitotta szekrényét, kiömlött belőle. Ha fiókot húzott ki, nem tudta visszanyomni, mert púposan állt benne. Párnája törte nyakát, mert a belegyömöszölt pénztől keményre duzzadt.

Mitől lett gazdag? Nem fogjátok kitalálni! Azt gondoljátok, hogy mesekönyvek írásáért kapott sokat? Vagy úszásban jeleskedett? Esetleg nyert a lottón? Nem, nem. Ő futóversenyeken indult és állandóan nyert. Mondhatjátok: az lehetetlenség, mert a teknős egy lassú állat. Száz métert is félóra alatt tesz meg…, és mégis!

            Történt pedig, hogy egy szép nap a nyuszi futásra hívta.

- Jól van. – egyezett majdnem bele a teknős – De van egy feltételem.

- Rendben. – bólintott a nyuszi – Mi az?

- Te is leteszel egy százast, én is. Ez lesz a versenydíj. A győztesé az egész.

            A nyuszi nagyon megörült neki:

- Ilyen könnyen pénzhez jutni. – dörzsölte tenyerét.

- Akkor kezdjünk is! – javasolta a kihívott.

            Rajthoz álltak. A teknős háromig számolt és start! A nyuszi kllőtt. Pillanatok alatt hatalmas előnyre tett szert. Elégedetten fordult hátra, megnézni, ellenfelét mennyivel hagyta el. Ez lett a veszte. Gödörbe lépett. Megrándította lábát és nem tudott tovább futni. A teknős segített neki. Hátára ültette és hazavitte. A versenydíj természetesen az övé lett.

            Nemsokkal később egy krokodil lett a kihívó. Hátsó szándékkal csábította versenyre. Megnyeri és a pénzt is, a teknőst meg megeszi.

- Csupa haszon. - gondolta.

            A teknős háromig számolt. Indult volna, de a krokodil bekapta. Ráharapott. Bár ne tette volna! A teknős páncélja annyira keménynek bizonyult, hogy több foga is kitört. A teknős mobilon hívta fogorvosát és el is kísérte a pórul jártat.

            Harmadik alkalommal egy kígyó jelentkezett. A verseny színhelyét rosszul választotta meg, így a száraz talajon sokkal nehezebben csúszott, ezért a táv felére elfogyott ereje. A teknős hazaszaladt és hozott neki olajat, amivel aztán bekente testét és tovább tudott siklani.

            A későbbiekben is ezért vagy azért, senkinek nem sikerült legyőznie.

            A tigris meghallotta a teknős sikersorozatát.

- Rajtam nem fog kifogni! – bődült fel mérgesen.

            Megegyeztek, hogy a versenyre egy hét múlva kerül sor. A tigris egész héten edzett. Súlyzózott, sokat futott, de teljesítményével nem volt elégedett.

- Még több kell! – zihálta több kilométer lefutása után. Még jobban gyötörte magát. Estére már annyira fáradt volt, hogy csak beájult ágyába.

            Eljött a verseny napja. A tigris meggyötörnek tűnt. Mozgása lelassult, szaporán vette a levegőt. Szeme majd leragadt a fáradtságtól.

- Te, tigris! Ilyen állapotban nem kellene versenyezned! – aggódott a teknős.

- Semmi baj. – szedte össze magát – Álljunk rajthoz!

            Felálltak. A teknős megint számolt. Harmadikra elindult. Néhány lépés után azonban meg is állt. Nem hallotta maga mögött a tigris lépteit. Megfordult. Hát, uram-teremtőm! Fűben szétterülve, horkolva aludta az igazak álmát. Túlhajszolta magát. Ereje teljesen elhagyta.

            A teknős mentőhelikoptert hívott. A tigrist bevitték az állatkórházba. A gondos orvosok talpra állították. A teknőc többször meglátogatta. Ennek a tigris annyira megörült, hogy elválaszthatatlan barátok lettek.

            Ha több verseny lett volna, az én mesém is továbbtartott volna.

                                                                                                                       Somogyi Ferenc