Kép forrása: tubik.arts
A tél folytatódik.
Aprófalvi iskolának
Hó borított udvarára
Kirajzanak a gyerekek,
Hogy hóembert építsenek.
Viki, Balázs, no és Gergő
Ebben mindig a legelsők.
Felsősök mind segítenek,
Hógolyókat meggörgetnek.
Lendülettel nekifognak,
Ki gyúrja a legnagyobbat?
Alakul már hasa, feje,
Előkerül a szén-szeme.
Nézd már! Sárgarépa orra;
Száját megfestik pirosra.
Gondnok bácsi kölcsönadja
Seprűjét erre a napra.
Hosszú szünetnek most vége,
Csengő hívja aprónépet.
Folytatódik a tanítás;
Hóemberük addig kint vár.
Hanem mikor kicsengetnek,
Özönlenek a gyerekek.
Most kezdődik a nagy csata,
Hógolyók háton puffannak.
Vége-hossza nincs játéknak,
Lassan azért kifáradnak;
Hazatérnek a gyerekek,
Őrzi tájat a hóember.
Budapest, 2016. december 12.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: B. Moravetz Edith amatőr költő
1945. március 4-én születtem Grazban. Szüleim a háború után visszaköltöztek Besztercére (Erdély), ahol megszületett még három öcsém. Boldog gyermekkoromnak Édesapánk korai halála (44 évesen hunyt el) vetett véget. Ezután Édesanyám visszahonosítását kérte szüleihez Budapestre - itt kellett életem további részét élnem. Férjhez mentem, három gyönyörűséges leánykám született - házasságom 19 évig tartott - válással zá...