Barion Pixel

A teniszlabda élete - Eszti-mami meséje


A gyár, ahol a labdák készültek, a város szélén épült. Évek óta sok sok labda született ott. Pöttyös, csíkos, piros és zöld. Egyszer a gyár igazgatója elhatározta, hogy teniszlabdákat is készítenek. Azonban az egyik labda nagyon rakoncátlan volt. Izge...

Kép forrása: pinterest

A gyár, ahol a labdák készültek, a város szélén épült. Évek óta sok sok labda született ott. Pöttyös, csíkos, piros és zöld. Egyszer a gyár igazgatója elhatározta, hogy teniszlabdákat is készítenek. Azonban az egyik labda nagyon rakoncátlan volt. Izgett-mozgott, fészkelődött, ficánkolt amíg alakot öltött a belső gumis része, és amikor a külső szőrös kabát került rá, végképp nem fért a bőrébe. Addig addig ficánkolt mozgolódott, míg először aprókat pattogott, majd egyre magasabbra és magasabbra pattant. Végül leesett a földre. Nagy vidáman pattant, gurult egyre messzebbre a gyártól, el a messzeségbe, és egyre távolabb a többi labdácskától…Vissza sem nézett! A lejtőn lefelé aztán végképp nem volt megállás. Olyan gyorsan száguldozott, hogy senki sem tudta elkapni. Aztán egy nagy placcsanással egy pocsolyába pattant, majd az erdő szélén egy nagy kőre, onnan pedig fel egy fiatal fácska ágára…. Itt aztán megrekedt. Nem volt menekvés, véglegesen beszorult. A fa örült a labdácskának, és ágaival szorosan ölelte. A kis labda érezte a fa ölelését, és tetszett neki, hogy valaki így szereti. A kilátás is remek volt. Messzire ellátott, egészen az erdő közepéig. Látott baktató nyuszikat, sétáló őzikéket, fákon ugráló mókusokat. Hanem éjszaka, valami furcsát álmodott… Valaki csiklandozta, harapdálta, apró körmeivel kapaszkodva szaladgált rajta végig, körbe körbe. Mikor aztán felébredt, meglepődve tapasztalta, hogy nem csak ő lelt menedékre a fa ágai között, de neki is lett lakója. Mégpedig, egy nagyon aranyos kisegér. A kis labda boldogan vigyázott újdonsült lakójára és a kisegér is boldog volt, hogy egy ilyen különleges házikóra lelt. A kis fa pedig vidáman suhogta leveles hajlékony ágaival fűnek, fának, hogy neki milyen különleges lakói vannak. Itt a vége, fuss el véle!

További egérkés meséim:

 - A kenyér és a kisegér - Eszti-mami meséje

 - Az őzike és a patkány - Eszti-mami meséje

 - A kíváncsi kisegér - Eszti-mami meséje

 - Pici Pocok mogyorója - Eszti-mami meséje

 - A mindig szomorú kis pocok - Eszti-mami meséje

 

Eszti-mami, amatőr meseíró

PRÉMIUM Eszti-mami Prémium tag

Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró

Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...

Vélemények a meséről

Aylin

2024-07-08 22:12

Nagyon aranyos volt, köszönjük!

Eszti-mami Eszti-mami prémium tag

2024-07-08 22:15

Kedves AYLIN! Örülök ha tetszett! :)

Égi Edina Égi Edina prémium tag

2024-07-25 20:19

Furfangos, ötletes kis mese, gratulálok! Láttam magam előtt a labdát, ahogy gurul . gurul, míg ki nem köt a fa ágán...:)

Eszti-mami Eszti-mami prémium tag

2024-07-25 22:47

Kedves Égi Edina! Nagyon szépen köszönöm! :)



Sütibeállítások