Uhu bagoly és a pletykás kismadár 2. rész.
Másnap Uhu bagoly szokásos reggeli tornája közben fáradt szemekkel figyelte az erdő reggeli hangjait. A szél kellemesen lengedezett, a levelek pedig halk suhogással táncoltak rá. A reggeli szellő bagoly tollai közé is bebújt, átszellőztetve Uhu tollkabátját.
- Hú! Ez frissítő volt! - gondolta magában a bagoly. Majd teát töltött a bögréjébe, a szokásos reggeli elmélkedéshez. Ekkor egy ismerős fütyülő hangot hallott, majd meglátta Pletyit, az ágra csapódni.
- Ez tényleg nem felejtett el. - gondolta a bagoly magában, kicsit bosszankodva.
- Nekem is töltöttél? - kérdezte a kis szemtelen, köszönés nélkül. A bagoly ki nem állhatta, amikor valaki ilyen modortalan volt.
- Hú. - mondta a bagoly. - Jó reggelt! - tette még hozzá, erősen ránézve a kismadárra.
- Ja, igen! Jó reggelt bagoly! - köszönt most már illedelmesen Pletyi, de látszott rajta, hogy majd kipukkad a mondanivalójától.
- Nem fogod elhinni, megint mi történt! Hát kérlek szépen, én ugye békésen repülök az erdőn át, mikor is mit látok a szememmel, na mit látok?
- nézett a bagolyra kérdően. De meg sem várva a választ, már csicsereg is tovább! - Hát kérlek tisztelettel, látom ám, hogy emelkedik a fölből kifelé, egy kis bucka. Aztán az a bucka egyre nagyobb, és nagyobb lett. Pont a süni bejárata előtt. Mondanom sem kell, rögtön leszálltam, hogy megnézzem ki az a földmunkás! - nézett Pletyi a bagolyra jelentőségteljesen, miközben átvette a még gőzölgő teát.
- Tán csak nem a vakond volt az? - kérdezte bagoly.
- De bizony az volt! - helyeselt a kismadár. - Mondom is neki felháborodva: Te nem látsz a szemedtől? Most eltorlaszoltad süni odú bejáratát! Na! Képzelheted, még az orrát is alig dugta ki, és már el is tűnt, mintha ott sem lett volna! - csapott egyet mérgesen a szárnyával Pletyi.
- Hú! - törölte a homlokát bagoly a szárnyával.
- Ugye? Szerintem is! Hú de nagyon szemtelen az a vakond! - mondta felbátorodva a kismadár.
- Hú, hát nem éppen erre gondoltam! - nézett a bagoly a kis szeleburdira.
- Te aztán jól megmondtad! - ingatta fejét Uhu. - Nem gondolod, hogy rosszul esett neki amit mondtál? - kérdezte óvatosan Pletyit.
- Ugye? Hát nem csak szemtelen, de még sértődős is? - folytatta tovább mérgelődését a kismadár. - De ez még mind semmi! Tudod mi történt ezután? Lelepleztem a medve bocsokat!
- Leleplezted? Miért? Mit csináltak? - kérdezte a bagoly.
- Hát bizony kiderült, hogy lopósak! De én, megakadályoztam őket! - hősködött Pletyi.
- Miben? - nézett rá Uhu.
- Hát abban, hogy ellopják nyuszi répáját! Még jó, hogy pont arra repültem! Különben nem tudom, hogy most mit ebédelne?! - fontoskodott a kismadár.
- Hú! Hú! - mondta most már még jobban elcsodálkozva bagoly. - Te Pletyi! Idefigyelj! Most kérdezek valamit! Tudod te hány szeme van a vakondnak? - faggatta a kis tollast bagoly.
- Biztos kettő, mint nekünk, de mondom, ki sem dugta a fejét, máris eltűnt! - válaszolta két korty között Pletyi.
- Hát azt képzeld el, hogy a bundájában lapuló szemei parányiak, látása kimondottan gyenge, csupán a fényt és a sötétet érzékeli. Lent a föld alatt ugyanis nincs rá szükségük, hogy olyan éles legyen a látásuk, mint nekünk. Nagyon hasznos, és szorgalmas állat, a kis fényes puha bundájú vakond! És a süni mérges volt? - kérdezte bagoly.
- Nem tudom, ki sem jött! - mondta a kismadár.
- Hát éppen sünitől hallottam tegnap, hogy átalakítja az odúját, és ő kérte vakondtól a földet. - nézett Uhu Pletyire.
- Juj! - szomorodott el a kismadár.
- És azt tudod, hogy tegnap mit csináltak medvéék? - kérdezte még bagoly.
- Azt tudom! - mondta feldobódva Pletyi. - Répát szedtek kint a földeken!
- Igen. - nézett rá bagoly.
- Juj! - mondta most már még szomorúbban a kis szeleburdi. - Én most mindent nagyon elrontottam! - lógatta fejét a kismadár. Akkor a medve bocsok nem ellopták, hanem pont hogy ajándékba vitték nyuszi ajtajához a kosár répát! Bocsánatot kell kérnem tőlük, és vakondtól is, mert nagyon megbántottam őket! De jóvá teszem! Megyek is! - akasztotta nyakába a táskáját Pletyi. - Holnap újra jövök! - ígérte röptében, aztán el is tűnt a levegőben.
- Szóval holnap újra! - sóhajtott a bagoly. - Akkor két teát főzök. És hosszasan nézett a szeleburdi kismadár után.
Ui: Uhu bagoly és a pletykás kismadár többi része a Mami mesélj még-Mesekuckó facebook oldalon, illetve a www.esztimese.hu oldalon lesz elérhető, az ingyenes mesecsomagban. Várlak szeretettel oda is! :)
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Mesekuckó amatőr meseíró
Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekekn...