A titokzatos örökség


https://webshop.meskete.hu
  • 2023.
    feb
  • 28

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas könyvespolc. Ez a hatalmas könyvespolc a nagymamámé volt, s amíg kisebb voltam, folyton nagy csodálattal néztem, hogy mennyi könyv van rajta. Nagymamám éppen ezért pár évvel később nekem adta, és mondo...

Kép forrása: pixabay.com

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas könyvespolc. Ez a hatalmas könyvespolc a nagymamámé volt, s amíg kisebb voltam, folyton nagy csodálattal néztem, hogy mennyi könyv van rajta. Nagymamám éppen ezért pár évvel később nekem adta, és mondott hozzá sok jó tanácsot is.

Valahányszor a nagyszüleimnél voltam, szépen sorjában levettem egy-egy könyvet, hazavittem, s otthon kiolvashattam. Már a legelején megtetszett nekem egy hatalmas aranyozott könyv. De még mielőtt azt hazavittem volna, megkérdeztem a nagymamámat, hogy mit tartalmaz az a gyönyörű könyv. A nagyim ekkor szigorúan megparancsolta, hogy soha, de soha, de aztán tényleg soha ne olvassam ki azt a könyvet, mert nagyon veszélyes. Többet nem mondott, de így is meggyőzött engem.

Huszonhét nappal később aztán már kiolvastam az összes könyvet a polcról. Már csak az az egy könyv maradt, amire a nagymamám azt mondta, hogy soha ne olvassam ki. Egy ideig szót is fogadtam, de aztán már nem bírtam magammal, és mégis elvettem, kiolvastam. Nem is értettem, hogy mi volt a baj vele, hiszen csak egy kis törpéről szólt, aki nagyon komisz volt, és sokat rosszalkodott. Pár perccel később aztán el is aludtam, mert nagyon fáradt voltam. Arra ébredtem föl, hogy kiabálásokat hallottam.

– Ég a ház!!! Ég a ház!!! - kiáltották a szüleim.

Szörnyű ijedtség volt, mondhatom. Amikor kirohantam, az udvaron láttam egy kis törpét. Nem hittem a szememnek. Pont olyan volt, mint amilyen a könyvben szerepelt. Persze amikor megpillantott engem, egyből elszaladt. Szerencsére azóta sohasem láttam többet őt.  

A házunk majdnem leégett, és tudtam, hogy az én hibám miatt. Ha ne olvastam volna el a tiltott könyvet, a törpe sem szabadult volna ki, és akkor semmi bajunk nem esett volna. A tanulság az, hogy mindig fogadjuk meg a jó tanácsot! Itt a vége, fuss el véle, mehetsz vele Petelébe!

Bakó Sándor, amatőr

Ezt a mesét írta: Bakó Sándor amatőr

Bakó Sándor Szabolcs vagyok, 11 éves. Sáromberkén, egy erdélyi településen járok iskolába, jelenleg ötödikes vagyok. Nagyon szeretem az állatokat, szeretek játszani. Csendes vagyok. Örülök ennek a lehetőségnek. Bár a családomban otthon magyarul beszélünk, negyedik osztályig román nyelven tanultam az iskolában.


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!