A tökéletes terv

A tökéletes terv.

Hol volt, hol nem volt hetedhét országon is túl, az óperenciás tengeren is túl, az üveghegyeken is túl…várjunk csak! Ez pont az egyik üveghegyen történt.

A terv így szól: pontban 11:39-kor a nap sugarai úgy sütnek az üveghegyre, hogy Kati nem vehette észre, a virág, amit le akar szakítani, nem csak egy egyszerű virág… Valójában egy csapda, amit Elemér és Rudolf állított. Azonban az igazi csavar csak ez után történt. Engedjétek meg, hogy elmeséljem az elejétől.

Ahol a Nap kel, ahol serken az élet, abban az irányban kelet felé történt, hogy egy napsütéses napon egy kislány – kinek neve Kati – kiment a rétre virágot szedni. Az üveghegy túloldalán egy újabb viszály vette kezdetét Elemér – a tehén – és Rudolf – a szarvas – között. A konfliktus akkor bontakozott ki, amikor a két patás nem tudta eldönteni, hogy kié legyen a hegy nyugati fele. Hiszen a keleti felén húzódik az út, ami miatt Rudolf nem tud eljutni a folyóhoz. És miért pont Rudolf van a keleti oldalon? A magyarázat egyszerű, Rudolf húzta a rövidebbet. Azonban ebbe nem tudott belenyugodni, hisz az út veszélyes volt. Ezt nem is bizonyítja jobban az a szerencsétlenség, ami Petivel – a patkánnyal – történt a napokban. Peti otthona a folyó két partját összekötő híd volt, így ő a két riválissal jóban volt.

Történt egy napon, hogy Peti Rudolfhoz ment, azonban mikor az úthoz ért, egy fiatal lányt vett észre biciklijével felé közeledni. Eleinte ártalmatlannak gondolta, de nem sok kellett Petinek, hogy észrevegye, a lány őt üldözi. Csak egy szőrszálon múlott, hogy Péter meg tudott lógni. Elmesélte Elemérnek és Rudolfnak a történetet, akik rögvest megegyeztek, hogy bosszút állnak a lányon együtt, mint a régi szép időkben. Éjt-nappalon át törték a fejüket, osztottak-szoroztak, míg egyszer csak összeállt a terv.

Megfigyelték, hogy Kati mindennap kijár a rétre virágot szedni, így hát ültettek egy gyönyörű rózsát a virágok közé, amelyre varázsport szórtak, hogy egy éjszaka alatt megnőjön. Ezután már csak várták a tökéletes alkalmat, hogy Kati a rózsához menjen. Míg várakoztak, eszükbe jutott az autóút előtti életük, hogy milyen jóban voltak.

Történeteket meséltek egymásnak, sokat nevettek, újra megtalálták a közös hangot…

Aztán eljött a várva várt pillanat. A lány egy szempillantás alatt észrevette a rózsát és meg is közelítette. A két állat majd ki ugrott a szőréből, hogy sikerült a tervük, de abban a pillanatban valaki megállította Katit. De vajon ki lehet az?

Elemér és Rudolf lefagytak, amikor megtudták. Aki odalépett a lányhoz, nem más volt, mint: Péter. Ekkor a patkány nekilátott elmesélni a történetet: „Katival az óperenciás tengeren túlról ismerjük egymást. Nagyon jóba lettünk, én pedig elmeséltem neki, mi történt a két barátommal, miért nem beszélnek egymással. Katának ekkor támadt egy szenzációs ötlete, hogy hogyan is békíthetnénk ki benneteket. Ezért vagyunk most itt, és úgy látszik, a tervünk bevált. Összedolgoztatok és jól szórakoztatok közben!”

Rudolf és Elemér egymásra nézett és mindketten egyre gondoltak.

Lerombolták a hidat, Pétert a folyótól keletre eső részére vitték, ők pedig nyugodtan, boldog barátságban éltek, amíg meg nem haltak.