A túlsó part

A túlsó part.

A túlsó part

Egyszer volt, s’tán most is van, a Kőszáli szirten innen, a Plankton tengeren túl, Plüssia örökké zöld mezője. Itt élt Affa, a kis elefánt. Mindene megvolt, amit csak akart. Barátaival naphosszat játszott. Ám egyszer Dono, a bölcs öreg csacsi mesélt nekik egy történetet, ami mindent megváltoztatott. A mese így hangzott:

– Egyszer régen, amikor még kis csacsi voltam, találkoztam egy ősöreg medvével. Ha jól emlékszem, Drótbundának hívták. Ő mesélt nekem először a Plankton-tenger túlpartján lévő furcsa helyről, ahol felhőket karcoló óriási házak és óriási kéményű, füstölő gyárak vannak. Az öreg medve szerint azt a vidéket két lábon járó, furcsa, embereknek nevezett lények lakják. "Soha, de soha ne menj közéjük!", mondta a medve. Most én is ezt mondom nektek. – fejezte be a mesét Dono.

Affának eszébe sem jutott volna odamenni, de amint a SOHA szó elhangzott, felébredt benne a kíváncsiság. A barátai közül senki sem vette komolyan a történetet, de Affa elhatározta, hogy megnézi magának azt a furcsa helyet.

Délután nekilátott tutajt fabrikálni magának. Estére minden készen állt az indulásra. Reggel korán felkelt és kiment a partra. Senki sem volt ott. Tutajra szállt és csendben elindult. Teltek a napok és már csak vizet látott maga körül mindenhol. Ahogy távolodott az otthonától, úgy nőtt benne a honvágy. Már egyáltalán nem tűnt jó ötletnek ez az út.

Egyszer csak a hajó roppant egy óriásit és elsüllyedt. Amint Affa vizet köpködve újra a víz felszínére került, észrevette a süllyedés okozóját. Egy hatalmas szikla volt ott, amit elkeseredésében sajnos nem vett észre. Gyorsan kievickélt a partra. Megszárítkozott és elindult körbenézni a sziklán. Egyszer csak egy sirályt pillantott meg, aki nagyon sírt. Affa közelebb ment hozzá és így már ki tudta venni, hogy egy másik sirály fekszik a földön, körülötte/rajta egy háló. Affa gyorsan odasietett a síró sirályhoz és megkérdezte tőle, hogy mi történt. A sirály erre így válaszolt:

-    – Jaj, jaj, borzalom! A társammal éppen halásztunk, amikor beleakadt ez a háló. Sikerült idáig kivontatnom őt, de a hálót nem tudom róla levenni. Kérlek segíts!

Affa segített. Két erős agyarával széttépte a hálót, így a sirály újra szabad volt.

– Köszönjük, nagyon köszönjük. – hálálkodtak a sirályok. – Gyere, segítettél nekünk, most mi is segítünk neked! Mit szeretnél? – kérdezték.

– Hát, haza szeretnék jutni a családomhoz. – pityeredett el Affa. 

A kér sirály végigmérte őt.

– Sajnos te nagyon nehéz vagy nekünk, nem bírunk el. De ne aggódj! A közelben lakik Bölcs Pikkely, a tengeri teknős. Ő biztosan tud majd segíteni neked. Gyere, odaviszünk hozzá!

Elindultak. A sirályok mutatták az utat, Affa pedig úszva követte őket. Kis idő múlva elértek egy kis üregecskét.

– Halló, Bölcs Pikkely, gyere ki! – vijjogták a sirályok.

– Mi a baj? Nem hagytok pihenni! – zsörtölődött a teknős.

– Idekerült ez a kis elefánt, ő kér tőled segítséget. Haza szeretne jutni. 

A teknős végigmérte Affát és azt mondta:

– Olyan nagy, hogy sajnos nem tudok segíteni. Vagy talán mégis! – kiáltott fel hirtelen. Azzal visszatolatott az üregbe és szuszogva előhozott egy autógumit.

– Nahát! – álmélkodott Affa. – Ilyet terem ez a hegy?

– Hegy? Miféle hegy? Ez itt nem egy hegy, hanem egy szemétdomb  a tenger közepén. – válaszolta a teknős.

– De hogy kerül ide a szemét? – kérdezte Affa.

– Az emberek dobálják be a tengerbe, aztán ide sodródik. Ráadásul nem csak csúnya, de veszélyes is, mert mérgezi a vizet és pusztítja a vízi élővilágot. – magyarázta Bölcs Pikkely.

– De ez ellen ugye lehet tenni?

– Persze, Te magad is tehetsz ellene, ha újra felhasználod, vagy a szemetesbe dobod ki a szemetet.

– És hogyan tudok valamit újra hasznosítani?

– Például, ha most ezt az autógumit úszóguminak használod, akkor haza is tudsz vele menni és a tengerben is eggyel kevesebb szemét lesz. Ülj bele, evezz a lábaiddal. Én pedig tollak hátulról.

Közös erővel betolták a vízbe a gumit, Affa beleszállt, a teknős pedig elkezdte tolni. Útközben Affa megfogadta, hogy mindig vigyázni fog a környezetére.

Mire hazaértek, már sötét volt. A parton Affa megköszönte a segítséget, elbúcsúzott Bölcs Pikkelytől és hazaindult. Otthon a szülei könnyes szemmel ölelték magukhoz a kiselefántot.

Affát kimerítették a történtek, így amint ágyba került, rögtön álomba szenderült.

Írta:  Carlo S. Girotti (14 éves) 

        (Szeged, 2024.06.28.)