A tündérek csodálatos birodalma

A tündérek csodálatos birodalma.

Kürti Dorottya: A tündérek csodálatos birodalma

Kürti Dorottya: A tündérek csodálatos birodalma

Egy csodálatos univerzumban élek, ahol családommal minden reggel a csodaerdőnkből szedjük a növényeket  a teához és az aznapi táplálkozáshoz. Én (Auróra), a kishúgom  (Adelina),  az anyukám  (Adelin),  az apukámról nem nagyon sok mindent tudunk elmondani, mivel ő emberi lény, mi pedig tündérek vagyunk. A mi közösségünkben sosem szabad hazudni, mert aki elköveti ezt a bűnt, azt a tündérek közössége kirekeszti, és emberré változtatja. A tündérek mindig boldogok, soha sincs harag, sem ellenségeskedés a világunkban. Az apukám (Oberon) egy másik univerzum tündére, és sajnos a tündérek csak egy univerzumban élhetnek. A szüleim találkozása egy varázslat révén mégis megvalósulhatott. A történetük akkor kezdődött, mikor apukám egyik látomásában felbukkant az anyukám, még fiatal korában, akkor, mikor még nem is ismerték egymást.

Az apukám világa inkább a spiritusz, a miénk az afféle tündérség, mi is gyógyítunk úgy, mint a spirituszosok, de mi gyógyfüvekkel, a hibiszkusz-, csipkebogyó-, homoktövisteával, ami jó a hasfájás és a stressz csökkentésére. Mi tündérek sosem eszünk húst, ami segít nekünk sok száz évig egészségben és boldogságban élni.

Az apukámat annyira vonzotta anyukám pozitív energiája, hogy képes volt megszegni a szabályt, és fényes nappal, pontban 12:00-kor elindult a mi univerzumunkba. Ha valaki eltér a világából, bármi miatt is, azonnal emberré ítélik, de az apukám minden áron látni szerette volna az anyukámat, vállalva ezzel azt a veszélyt, hogy sok fájdalmat megélő testet és rövid, de gyötrelmes életet kell megtapasztalnia. Az apukámnak a varázslók és a spirituális tündérek között volt a legnagyobb tehetsége, ezért bármikor találkozhatott a csillagokban élő testvéreivel, és még a földönkívüli kis barátaival is. Megkérte őket, hogy a szemüket tartsák rajta, vigyázzanak rá, legalább addig, míg meglátja, megismerheti az anyukámat. Ezt a barátai szívesen vállalták, mivel Oberon is sokat segített nekik, hogy megtalálhassák a valódi boldogságukat.  Az apukám, mikor megérkezett, köszöntötte az udvarunk lakóit, és megkereste a hatalmas tulipánházikóban az anyukámat. Ekkor derült ki, hogy az anyukám is Oberonról álmodott, hogy majd eljön hozzá, csak ezt az álmát, mire felébredt, elfelejtette, és csak most jutott eszébe, ahogy meglátta apukámat. Adelin  rettentő boldog lett, imára tartott kézzel köszöntötték egymást, miközben ezt mondták :”Namaste!” – ami a tündérek világában azt jelenti, hogy” Légy üdvözölve isteni gondviseléssel!”,- aztán megölelték egymást.
-Téged, hogyan sodort ide a mindenek atyja, Oberon?- kérdezte illedelmesen Adelin.
-Láttalak álmomban Adelin, és azóta szüntelenül rád gondolok!- válaszolta Oberon.
-Hálás vagyok, hogy ilyen bátor vagy, mert tudod, hogy ezért a tettedért emberré kell változnod. Egyébként drága Oberon, most már tudom, sikerült visszaemlékeznem a legszebb álmomra, amiben láttalak, és soha többé nem felejtelek el - mondta Adelin.
Apámon végtelen boldogság áradt szét, majd egy éven keresztül bújtatta Adelin Oberont  az univerzumunkban. Ez idő alatt megesküdtek, és megszülettem én, aztán pedig a kishúgom Adelina. Egyik nyugalmas éjszakán apukámat karolva, észrevettem a Föld, a Hold és a Nap Anyát a csillagok között, akik az apámat nézik Adelin rettenetesen megrémült, bár tudta, hogy egyszer ez is el fog következni, nem tudott mit tenni, csak könyörögni, mint ahogy mi is, Adelina és én, sírtunk, hogy hadd maradjon velünk a szeretett apukánk, de a törvények erősebbek voltak, ezért elvitték őt tőlünk. Már a 390. napnál jártunk, hogy nem láttuk őt, de anya, minden nap imádkozott, hogy hozzák vissza nekünk. Ismét eltelt 390 nap.

 Anya egyre, egyre szomorúbb lett, majd egy napon, a reggel teázás közben, észrevettük, hogy anya nélkülünk ment ki szedni hibiszkuszt, avokádót, mangót, rozmaringot, homoktövist, csipkebogyót és bodzát. A barátaink sem értették, hogy mi történhetett vele, egyre feszültebb és nyűgösebb volt, és nem csináltunk közös programokat. Majd egy váratlan délutánon, ami a negyedik 390. napon történt meg velünk, amikor anyukám sírva az imádkozó székében ült, amit korábban apukánk készített neki, valaki megfogta a vállát és a fülébe súgta :
- Adelin! Itt vagyok!
Anya elsőre nagyon megijedt, majd mikor hátrafordult, meglátta apát, nyakába ugrott, anya arca kivirult, mi pedig éppen az udvarról jöttünk be, mikor észrevettük apát. Hatalmasat visítottunk és odarohantunk.
-Úgy szeretlek apa!-mondta a kishúgom és én.
-Én is titeket!-és apa elsírta magát.
 

Oberont visszaengedte a Föld, a Hold  és a Nap Anya, és bevallották, hogy a döntést az alapján hozták meg, hogy számukra is a család az első, legfontosabb dolog a világon, ezért megengedték, hogy minden tündér szabadon utazhasson, egyik univerzumból a másikba, hogy megtalálhassa élete szerelmét, és családot alapíthasson.