A vadló legendája.

A vadló legendája..

Kicsi csikóként, gyorsabb volt

a szélnél, majd meghalt a gazdája,

s hám került a nyakába, tűrte a kínzást

amit új gazdája mért rája.

Egy napon, új hámot cseréltek

rajta, fiatal lóként, hát nem hagyta!

Uzsgyi, gyorsan neki a  világnak,

sebei vitték őt, a vad világnak!

Réteken, mezőkön, s gyümölcsösben

járt, megvadult szíve, mindig zihált.

Soványka volt szegény, amikor egy

év telén, közeledett a vész, s a vadló

nagyon félt. Sok széna volt egy magányos

háznál, s ő, elcsábult az étel láttán.

Ház gazdája ezt látván, nem hagyta

őt árván! Minden nap tett ki friss

szénát, de a vadló nem hagyott emberi

közelséget, rúgkapált, nyerített, ha bárki feléje közelített.

Nyakán lévő sebe, azt súgta neki, ne-ne,

pedig valami a bordái alatt megmozdult,

ha a szénahordó ember feléje fordult.

De a vadló újra csak nyerített, s elszaladt.

Nem hitte el, mi folyik a bordái alatt.

Aztán egy napon megéhezett nagyon,

elment a szénás házhoz, várta az embert,

de helyette egy csikót látott!

Futkározott a csikó a fűben, majd

az ember hámot tett a csikóra, hogy

a kis csikót csiszolja. Megijedt a vadló

még ilyet sem látott, tűri a csikó a hámot!

Majd odanyúlt a gazda a csikó homlokához,

szépen levette a hámot, végigsimította a

csikós boldogságot, átölelte a nyakát, s

a vadló most látott először ilyen csodát!

Majd egy kora hajnalt a csikócska volt

csak a réten, a vadlóval legelészett szépen.

S egyedül mentek be a karámba, de soha

nem került hám, a vadló nyakába.