A vakaró ember

A vakaró ember.

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. De nem egy mindennapi ember volt ám. Pontosabban ő volt maga a vakaró ember. Hogy miért is lett ő ez a becses személy? Azt mindjárt el is mesélem a legelejéről.

  Nem is tudom hol kezdjem, de talán jó lesz az a nap, amikor a kis vakaró baba megszületett. A szülei már azon a napon tudták, hogy ez a gyermek különleges. Ahogy cseperedett a mi kis emberkénk, egyre jobban látszott, hogy nagyon szeret vakarózni és vakargatni. Az iskolában felfigyeltek különleges tehetségére. A szülei büszkék voltak rá, tudták, hogy egy nap még sokra viszi. Miután elvégezte az iskolát, nem tudta mihez kezdjen.

   Végül egy nap elhatározta, hogy felállít egy standot, melynek tetején egy ,,Ingyen vakarás" című felirat fog helyet foglalni. Az első napokban senki sem hederített rá. Szegény vakaró ember már kezdett megijedni, hogy láthatatlan, de attól méginkább, hogy bezárhatja standját. A harmadik napon végül arra tévedt egy férfi, akinek borzasztóan viszketett a háta közepe. Segítséget kért hát, és rájött, hogy igazán hasznos az eddig láthatatlannak tűnt, fel nem fedezett csoda. Elkiáltotta hát magát a most már nem viszkető hátú ember.

-Gyertek, s többet nem viszket majd semmitek!

Nem is kellett tovább várni, perceken belül már tolongott a nép az ingyen vakarásért. A vakaró ember rájött, hogy segítségre lesz szüksége. Legnagyobb szerencséjére arra tévedt egy szegény kutyus. Az elfoglalt munkás azonnal megszerette az új barátját, el is nevezte Vakarcsnak. Így már ketten vakarhattak. A vakaró kutya nagyon boldog volt, hogy végre szerető gazdára lelt.

Így ment ez sokáig, míg egy nap senki sem állt vakarásra várva.  A vakaró ember nem tudta mire vélje. Ült a padkán a stand mellet és a vakaró kutyáját simogatta. Nézelődtek és megpillantottak egy plakátot, amin ez állt:

,,Hátvakarót vegyenek! Vakarja, ha akarja!”

Hát persze, hogy ez elég is volt az embereknek, mindenki szaladt is a boltba, hogy feleslegesen vásároljon ebből a kacatból. A vakaró ember elszomorodott, nem tudta mit csináljon.

  Pár perc gondolkodás után, kitalálta, hogy felkeresi e csodás alkotás készítőjét és megmutatja neki, hogy milyen is egy igazi vakarás.

  Így is tett, elindult vakaró kutyájával. Pontosan két napba telt, mire megtalálták a hatalmas kastélyt, amiben a keresett személy élt. Bekopogtak és a legnagyobb meglepetésükre, nem telt két másodpercbe, mire ajtót nyitottak nekik.

-Hát maguk meg kik?- kérdezte az alkotó.

-Én magam a vakaró ember vagyok, ő pedig itt a vakaró kutyám. Szeretnénk önnek megmutatni, hogy milyen egy igazi vakarás. Tudja, igazán felbolygatta az életünket az új hátvakarójával.

-Ne pazarolják az időmet, nem érek rá badarságokra!

Ekkor sétált ki a hátvakaró készítőjének a macskája.

  A vakaró ember elkeseredettségében úgy gondolta már nincs mit veszíteni, megvakarja a macskát. A macska heves dorombolásba kezdett, amire az alkotó is felkapta a fejét.

-Macsek! Te soha életedben nem doromboltál még. Nem is tudom, talán én is szeretném ezek után tudni, hogy milyen is az a különleges vakarás.

A vakaró ember megvakarta hát az ajtóban álló kíváncsi másikat. A cica gazdája egyszerűen nem talált szavakat. Azonnal eldöntötte, hogy befejezi a hátvakarók készíttetését.

   Az emberek egyre inkább rájöttek, hogy a vakaró embernél nincs jobb. Legnagyobb örömükre a vakaró ember és vakaró kutyája folytathatták standjuk üzemeltetését, így vakartak, amíg csak tudtak.