A varázscilinder

A varázscilinder.

Guszti, a gomba unatkozott. Elindult sétálni, hátha találkozik valakivel. Ekkor, egy furcsa valamit pillantott meg a tölgyfa alatt. Mikor közelebb ért, elcsodálkozott. Egy aprócska cilinder hevert a fa alatt.

„Hát ez, hogy kerülhetett ide?” Amint ezen, morfondírozott, arra repült Pötyi, a kiskatica.

-        Szia, Guszti! –köszöntötte.

-         Szia! – üdvözölte Guszti is. – Nézd, mit találtam!

Felemelte a cilindert, majd a fejére tette. Hát, uramfia! A lábai akarata ellenére táncolni kezdtek. Ugrált-bugrált, bokázott. Pötyi hangosan nevetni kezdett.

-         Mi történt veled Guszti? Megbolondultál?

A gombafiú lekapta a fejéről a cilindert, ekkor a lábai is megálltak.

-         Jaj. mi volt ez? – pihegett.

-         Mi? Hát, táncikáltál egy kicsit – válaszolta kacagva Pötyi.

-         Jó. De én nem akartam! – felelte Guszti.

Katica a fejére tette a cilindert, és lássatok csudát! Ő is azonnal táncra perdült, és a levegőben ide-oda repdesett, forgott. Szerencsére leesett a fejéről a cilinder, és szuszogva lehuppant egy virágra.

-         Hát ez, hát ez meg mi volt? – kérdezte Gusztitól.

-         Na, látod! Te sem akartál, mégis táncoltál – dünnyögte Guszti. – Kérlek szépen, megállapítom, hogy ez egy varázscilinder! Aki, a fejére teszi, az azonnal táncolni kezd.

-         Igen, ez egy varázscilinder! – hagyta jóvá Pötyi, a kiskatica.

-         Vajon kié lehet? Ki veszíthette el? – gondolkodott hangosan Guszti.

Amint ott tépelődtek, arra szállt Mézi, a méhecske.

-         Na, mi zujs skacok? – zümmögte vidáman. – Mit ültök itt, ilyen fancsali képpel? Vagy tán, bár hihetetlen, csak nem gondolkodtok?

Guszti a gomba, mérges lett egy kicsit és ezt felelte:

-         Nem is vagyunk fancsaliak, bármit is jelentsen. Csak beszélgetünk, erről –arról-, közben a cilindert forgatta jobbra-balra.

-         Mi az ott a kezedben? – kíváncsiskodott Mézi?

-         Ez? Ez kérlek egy aprócska cilinder. Épp azon törtük a fejünket, vajon kié lehet? Ki felejthette itt? Ha akarod, felpróbálhatod! – nyújtotta vigyorogva Mézi felé.

-         Jó. Tuti jól mutatok benne! – dongta Mézi.

-         Az már fix! – jelentette ki Pötyi vidáman – Tedd csak fel!

Amint a fejére tette, ő is össze-visszarepdesett, méhtáncot lejtett.

A két gézengúz, meg kacagni kezdett.

-         Na, pajtikám! Tényleg remekül nézel ki a cilinderben! –mondták, szinte egyszerre.

Mézi kobakjáról is lerepült a cilinder, és dühösen nézett társaira.

-         Mondhattátok volna, hogy ez egy táncoltató fejfedő – jegyezte meg a tánctól kimerülten.

-         Mondhattuk volna, ha nem kezdesz gúnyolódni – felelte Guszti.

-         Nem is gúnyolódtam! – vágta rá Mézi.

-         De igenis! Nem gondolod, hogy kicsit szúrós a humorod? Mi az, hogy fancsali, meg hogy tudunk-e gondolkodni? Most láthattad, tudunk. Persze mi csak megtréfáltunk, úgy ahogy te szoktál minket – mosolygott Pötyi.

-         Bocs, jó, igazatok van. Elnézést! – nyögte ki Mézi. – De ez a csodacilinder, ez már döfi! Még ilyet se láttam, hogy egy kalpag, megtáncoltasson!

Ahogy befejezte mondanivalóját megérkezett, Tücsök Tündi. Ő is köszönt, és egyből érdeklődve nézett a földön fekvő cilinderre.

-         Találtátok ezt az izét?

-         Kérlek szépen ez nem izé, hanem egy kül…., de elharapta a szó elejét Mézi-, ez egy cilinder.

-         Mi az, hogy kül cilinder? Mit jelent a kül? – tudakolta Tücsök Tündi.

-         Ja, az azt jelenti-, kezdte magyarázni Mézi, hogy külsőleg kell használni.

-         Hát, azt gondoltam, hogy nem belsőleg! Ne hülyéskedj velem! Nem akartam megenni! Szóval? – faggatózott tovább Tücsök Tündi.

-         Jó, bocs, csak rövidítettem- jelentette ki Mézi.

-         Felpróbálhatom? – kérdezte Tücsök Tündi.

-         Persze! Na ná! Tedd csak arra az okos fejecskédre – vágta rá Mézi fülig érő szájjal!

Ám ekkor, Tücsök Tündi, ahelyett a buksijára tette volna, belehúzta a méhecske fejébe, és így kiáltott:

-         Táncolj, ropjad, kapkodjad a talpad! – és nevetni kezdett.

Mézi, a kisméhecske, haragosan dobta le a cilindert.

-         Honnan tudtad, hogy ez ilyen különleges kalap? – kérdezte Mézi.

-         Kül kalap? Nem bel? – nevetett Tücsök Tündi. – Egyébként onnan, hogy azt csipogták a madarak, hogy egy apró erdei törpe elveszítette a különleges, vagy, ahogy te méltóztattad mondani, kül cilinderét, ami varázserővel bír. Szegény, most tűvé teszi érte az erdőt, hátha ráakad valahol.

-         Akkor vigyük el neki! – kiáltotta Mézi.

-         Na, végre egy jó ötlet tőled barátocskám! – veregette meg a vállát Guszti a gomba. – Milyen szuper, hogy nem a kópéságon jár az eszed!

-         Rendben, jó, jó! Tudjátok, hogy én szeretek tréfálkozni – mondta lehajtott fejjel Mézi.

-         Viccelni lehet, de gúnyolódni, másokat becsapni, azt nem!- dorgálta meg Tücsök Tündi.

-         Nem teszem többé! Van egy tervem, ezzel jóvátehetem a mai huncutkodásaimat! Én a levegőből pásztázom a terepet, ti pedig induljatok, kukkantsatok be a bokrok alá, kérdezősködjetek. Tündi, te pedig ciripelj amilyen hangosan csak tudsz! Ezt cirregjed: „Törpe, törpécske! Megvan, itt van a varázsos cilinderke!”

-         Mit csináljak? Cirregjek? – nézett mérgesen Mézire Tücsök Tündi.

-         Nem igaz! Nem érted a tréfát! Ja, és nem akartam szóismétlésbe bocsátkozni! Szóval, ci-ri-pel-jed- ha kérhetnélek. Így megfelel? – kacsintott Tündire.

-         Javíthatatlan vagy! – nevetett Pötyi, a kiskatica. Csak a vicc, csak a tréfa….

-         Sok a szöveg! Induljon a „Törpe felkutató akció!” – adta ki a parancsot Mézi!

Elindultak. Kérdezősködtek, kiabáltak, zörögtek. Mézi egyszer csak sírásra lett figyelmes.

-         Csend! – intette le társait -. Valaki itt sír és hüppög. – Gyertek!

Elindultak a hang irányába. Mézi megpillantott egy aprócska törpét, aki egy virágszirmon üldögélt és hol hangosan, hol halkabban sírt. A kis virág nyugtatta, ringatta.

-         Ne sírj, törpécske! Majd előkerül az a cilinderke!

Ekkor odaérkezett a kis csapat. Együtt kiáltották:

-         Itt a varázscilindered!

A törpe leugrott a virágról, magához ragadta a sapkát, és tovább bömbölt.

-         Most meg miért sírsz? Itt a cilinderkéd! – mondta Pötyi, a kiskatica.

-         Most azért-, hüppögte a törpe-, mert örülök. Brühühü!

-         Ne itasd az egereket! Minden jó, ha vége jó! – simogatta meg Tücsök Tündi a törpe vállát.

-         Köszönöm nektek! Annyira hiányzott!

Azzal a fejére tette.

-         Te miért nem táncolsz, úgy, mint mi? – kérdezte Guszti, a gomba.

-         Azért, mert csak azok táncolnak, akik nem én vagyok. Szóval a tulajdonos, nem táncol, ha fején van. Mások igen, mert nem az övék, így táncra perdíti őket a varázslat, elhajítják, mert nem akarnak folyton táncolni. Én pedig előbb-utóbb megtalálom.

-         Megtalálod, vagy valakik visszahozzák neked. Úgy, mint most mi – jegyezte meg Guszit, a gomba.

-         Sokszor hagyod el? – kíváncsiskodott Mézi, a kisméh.

-         Hát, egy párszor már elveszítettem – felelte a törpike-.  De mindig előkerült eddig.

-         Akkor kösd a fejedre! – javasolta Pötyi, a kiskatica.

-         Jó ötlet! – bólogatott a törpe. – Ha akartok, akkor táncoljunk egyet a varázscilinder megkerülése alkalmából.

Azzal Mézi fejére tette a cilindert, Mézi továbbadta, Tündinek, Tündi Pötyinek, Pötyi Gusztinak. Vígan táncoltak, ugráltak.

A kiscsapat örült, hogy visszajuttatták a gazdájának a varázserővel bíró cilindert, és persze annak, is, hogy megszabadultak, a táncoltató kalpagtól.