A Varázsló, a Szépszívű Királylány és a Lovag története

A Varázsló, a Szépszívű Királylány és a Lovag története.

A Varázsló, a Szépszívű Királylány és a Lovag története

A Jégkirálynő nem emlékezett már, mikor érzett bármi emberit, kiváltó okát külsejének. Mindenki csak azt a részt ismeri, milyen és mekkora pusztítást visz végbe erejével. És ama bizonyos jégcsákány, mellyel szívét szilánkosra törte a Lovag. S a Varázsló, aki valójában megkímélni akarata az Érző Szívű Lányt, ám bele se gondolt miféle csúf varázslatnak teszi ki a Lovag hozzátartozóit, aki kegyetlen átkot fogalmazott meg, s ezáltal, megihlette, s elhintette gonoszsága határtalanságát, menthetetlen.

Nem. Az ignorált fagyos vízből álló Királylány nem törődött bele, mígnem gonosz esküjét szép lassan véghez nem vitte. A Lovag persze felülkerekedett, mert rá kellett jönnie erős ellenféllé tette Jégkirálynő Őhatalmasságát. Elszúrta Vigadalmát újonnan szerzett butuska, de gyönyörűséges Hercegkisasszonykájával, darázsfészkét bolygatta. Itt és most véget vethetnek harcuknak.

Addig csalogatta, cukkolta általa teremtett Őhidegségét, ahogy pufogva nevesítette, méltánytalan. Végül ráunt a Jégkirálynő, valahol a Jéghegy Birodalma legcsúcsán, és elébe állt örökifjú Lovagunknak. Szörnyű próbáknak tette ki Őhiúságát, de a harmadik próba volt a legkegyetlenebb. Ugyanis bizonyosságát akarta szavainak, többé nem bántja szeretteit, s arra kérte az Ádázt, másszon fel saját hegyén, déli órákban. A Királynő hunyorítva sassolta a Lovagot. Mélykék szemei parázslani látszottak, akik akkor és ott nézőközönségük volt. az Égbolt, a Föld illetve a Szél Birodalma ismerték legendáját. Mind kiabáltak, hasztalan. „Ne csináld Úrnőm! Odavész Szépséged, s Hatalmad! Óh, Nagybecsű Királyságod, mely híre hetedhét világ szaladt!” De vállait sem rándította, egyre csak kúszott felfelé, mit sem törődve az Égbolt hatalmával, napsugarak perzselésével, érzi, mint hatolnak át ridegpáncélján. Mindegyre csak kaptatott feljebb és feljebb. A Lovag döbbent szomorúsággal térdelt le Jégbirodalom küszöbére, és úgy figyelte, mint pusztul el a Jégkirálynő.

Ezekből a gyötrelmes cseppekből állt össze egységgé, melyből bőségesen jutott arcára, továbbá testére, mint fogyatkozik. Mire felért, hogy szemeibe nézhessen mégegyszer utoljára valamikori szerelmének, szétfolyt s Vízeséssé alakult. Aki akkor szenvedései tanúságát itta magába, szentül hitte, először, s utoljára, sírni látta a hírhedt Jégkirálynőt... S mi lett a Lovaggal? Büntetésül, amiért ilyen zord rontást hozott gyönyörű szép szívére, s hozzájárult kínoztatásához a majdani Szépszívű Királylánynak, sziklává vált a Sötét Varázsló közbenjárásával, akinek Teremtménye elvesztése, majd az eszét vette s lány hiábavaló szerelméért és késői, pusztító bánatáért cserébe viszonozta az Ördögi Lovag aljasságát, s egyúttal megszületett a Fák és a Virágok Birodalma, azaz az Erdőségé, valamint a Vízé meg a Tűzé szintén.

Ennek a végső igen agyonmosott verziója, egyben konklúziója egészen a pökhendi béka esetére emlékeztet, aki egy nap repülni akart, ám itt se az minden, minek elsőre tűnhet.